Így maradt le Magyarország a versenytársaitól

Dr. Surányi György, az Intesa Sanpaolo felügyelőbizottságának elnöke, volt jegybankelnök a Joint Venture Szövetség konferenciáján tartott előadásában elmondta:  Magyarország belső motorjai, a fogyasztás és a beruházások lefulladtak az elmúlt években, a külső egyensúlyi pozíció viszont jelentősen javult – igaz, volt honnan fejlődni.

Unortodox politika - ellentmondásos eredményekkel

A teljes magyar államadósság az elmúlt három évben növekedett – bár a bruttó adósság ugyan 80 százalék környékén stagnált, eközben azonban elégettük a nyugdíjpénzeket. A kiigazítások eredményeképp javultak a makrogazdasági mutatók 2010-re, de magas külső és belső adósság szűkíti a mozgásteret. A 2010 után elindult gazdaságpolitikai „kísérlet” nem szokványos eszközöket vett igénybe, ennek egy nem szokványos helyzetben megvan a helye, megvan a tere – a szokásos, sztenderd körülményekre megalkotott eszközök nem működnek rendkívüli helyzetben. A nem szokványos eszközöket azonban az eredmények alapján lehet megítélni – az eredmények azonban ellentmondásosak.

A témával részletesebben a Privátbankár konferenciáján foglalkozunk. A részletes programot és az előadók listáját itt találja >>>

2010-2011-ben de facto költségvetési lazítást hajtott végre a kormány. Mivel Brüsszel nyomására a költségvetés hiányát nem lehetett elengedni, ennek fedezetét a nyugdíjpénztárak államosításán keresztül biztosította a gazdaságpolitika.

Az egykulcsos szja bevezetése, a családi adókedvezmény bevezetése, a társasági nyereségadó kulcs csökkentése azonban nem hozta meg a várt eredményt, nem indította be a fogyasztást, a beruházásokat, a gazdasági növekedést – a fiskális stimulus eredmény nélkül maradt. Ez a következő évben  megszorításokhoz vezetett.

A nyugdíjrendszer recentralizálása elsősorban nem tartalma, hanem módja miatt rombolta a bizalmat; az adó- és járulékemelések, az ágazati különadók fékezik a növekedést, összességében rontják a költségvetés pozícióját. Emiatt folyamatos kiigazítási kényszerben van a kormány.

És jött a devizahitel - a jegybank is inkább rontott a helyzeten

Ehhez az ellentmondásos fiskális politikához társult a jegybank monetáris politikája. Surányi György szerint ez is inkább erősítette, mint tompította a gazdaság egészséges növekedését. A szándéka szerint nagyon restriktív monetáris politika a valóságban sokkal inkább expanzív volt. A reálkamatok szintjének emelésével nemhogy visszafogták volna a hitelezést, hanem épp a devizahitelek felé terelte a gazdasági szereplőket, amelyben közreműködött a gazdaságpolitika is a devizabelföldiek devizaforrásokhoz való hozzáférésének engedélyezésével.

Önmagában nem az államháztartás eladósodása okozta az ország külső egyensúlyi helyzetének felborulását: ehhez a vállalatok és a lakosság eladósodása is nagy mértékben hozzájárult.

A válság egyik nagy tanulsága, hogy a külső egyensúlytalanság az igazi korlátja egy gazdaságpolitikának. Azokat az országokat sújtotta legnagyobb mértékben a válság, ahol a legmagasabb volt a folyó fizetésimérleg-hiánya.

Az MNB fél szívvel és késve reagált a megváltozott helyzetre – mondta Surányi György. A jegybank sokat késett a nem konvencionális intézkedésekkel, és nem elegendő mértékben avatkozott be, nem tompította a beruházási hitelezés visszaesését. Sem a megfelelő refinanszírozási eszközöket nem vetették be, sem a devizapiacon nem avatkozott be a jegybank, amikor kellett volna.

Nincs hitelezés, beruházás - nincs növekedés

A legnagyobb probléma azonban az, hogy ahogy nem vette figyelembe a jegybank a fenntarthatatlanul gyors hitelállomány-növekedést, nem tulajdonított jelentőséget annak sem, hogy Magyarországon immár 5. éve csökkennek a hitelek. 2008 októbere óta folyamatosan esik az állomány – ez persze nem csak a jegybank politikájának vagy a válságnak az eredménye, hanem a kormányzat bankszektor pozícióját rontó politikájának (pl. bankadó, végtörlesztés, árfolyamgát) is eredménye. A rossz hitelek aránya nemzetközi összehasonlításban is igen magas, 20 százalék körüli, ami tovább rontja a bankok kilátásait.

A beruházások az elmúlt években megállíthatatlanul csökkentek Magyarországon. Összességében a potenciális növekedési ütem folyamatosan csökken, majdhogynem csak attól függ a gazdaság teljesítménye, hogy hogyan teljesítenek az exportpiacaink, márpedig ez exogén tényezők eredménye.

Még megfizetjük a rezsicsökkentés árát

A reálkamatok szintje a nominális kamatok csökkenése mellett változatlan maradt, ugyanis az infláció is csökkent. Az infláció meglepetésszerű csökkenése azonban nem organikus, nem fenntartható, jórészt a rezsicsökkentésnek köszönhető. Ennek pedig mindannyian meg fogjuk fizetni az árát. Az 5-6 százalékos inflációs környezetben forintban kibocsátott magyar állampapírok visszafizetésének terhe például még okozhat fejtörést.

A költségvetésben nincs tér a fogyasztás élénkítésére; az egyetlen lehetőség a hitelezés élénkítése, amiben a jelenlegi helyzetbe a jegybanknak is (lett volna és) van szerepe – mondta Surányi. A meglévő hitelek kiváltására fordított források azonban nem járulnak hozzá közvetlenül a GDP növekedéséhez – a 3 százalék körüli inflációs környezetben ráadásul a jegybank Növekedési Hitelprogramja keretében nyújtott 2,5 százalékos hitelkamat alacsonynak tűnik, egy 4,5 százalék körüli hitelkamat is vonzó lenne a vállalkozásoknak, és csökkentené a program miatt a költségvetésre nehezedő terhet, amit később adóbevételekkel kell enyhíteni - véli a volt jegybankelnök.