Miután 2006 végén már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar költségvetési politika fenntarthatatlanná vált, a probléma egyre nagyobb teret kapott a közéleti diskurzusokban is. A gazdaságkutató műhelyek, elemző közgazdászok, pénzügyi vezetők által publikált diagnózisok és vélemények (egyik) közös pontja az volt, hogy a magyar állam túlságosan sokat költ, a költségvetési kiadások jelentős mérete önmagában is komoly versenyhátrányt jelent hazánk számára régiós összehasonlításban. A megszólalók által várt kiadáscsökkentés nagysága akkor néhány száz milliárd forinttól több ezer milliárdig terjedt. Azóta a költségvetési megszorítások sorozata mellett már másodjára süllyedt recesszióba az ország, ezért mindenképp érdemes újra áttekinteni, hogy mi változott azóta.
Az állami kiadások GDP-arányos nagysága 2006-ban 52,2 százalék volt, amelyet 2010-re sikerült 48,8 százalékra, 2012-re pedig 46,8 százalékra mérsékelni1. A GDP-arányos mutató használatát a forintban kifejezett kiadási főösszeggel szemben általában a nemzetközi összehasonlítások esetében az indokolja, hogy ez utóbbi figyelembe veszi az ország gazdasági teljesítményét.
Ideális esetben ezt azt jelenti, hogy a gazdaság dinamikus bővülése mellett úgy emelkedhetnek az állami kiadások, hogy a GDP-arányos mutató nem változik. Válság(ok) idejében, azonban nem szerencsés, ha automatikus a bruttó hazai terméket használjuk nevezőként, a csökkenő kibocsátás mellett ugyanis sokkal nagyobb erőfeszítést igényel a GDP-arányos kiadási oldal leszorítása. Ez történt Magyarországon is.
Egy éves nyugdíjjal kevesebb
A már bemutatott, 2006 és 2012 között végrehajtott 5,4 százalékpontos mérséklés a 2010-es GDP-vel számolva nagyjából 1500 milliárd forintot jelent. A kiadás „haszonélvezői” szempontjából azonban sokkal fontosabb, hogy miként változott az állam gazdálkodása reálértéken: ebből az derül ki, hogy 2012-es árakon számítva az állam 3200 milliárd forinttal kevesebbet költött, mint hat évvel korábban, ami nagyjából az összes kiadás ötödének felel meg.
Ez az összeg nagyságrendileg megegyezik kétévnyi teljes szja-bevétellel, az összes nyugdíjkiadással illetve ennyit költ egy év alatt egészségügyre és oktatásra együtt a magyar állam! A közgazdaságtani felosztás szerint a megtakarítás harmada a közszféra bérköltségeinek csökkentésére, 600 milliárd az állami beruházások visszafogására vezethető vissza, miközben félezer milliárddal csökkent a társadalmi transzferek reálértéke is.
1 A KSH által publikált, eredményszemléletű adatok alapján.
---- A legnagyobb vesztesek: nyugdíj, oktatás, egészségügy ----
A legnagyobb vesztesek: nyugdíj, oktatás, egészségügy
Érdekesebb a kép, ha funkcionális bontásban2 vizsgáljuk meg, hogy miként jártak az egyes területek. A társadalombiztosítási és szociális juttatások reálértéke hat év alatt 15 százalékkal, mintegy 860 milliárd forinttal csökkent. Ennek több mint a fele a nyugdíjkiadások mérséklésére vezethető vissza, elsősorban a 13. havi nyugdíj eltörlése miatt, de közel 220 milliárd forinttal visszaesett a különböző családi támogatások (családi pótlék, táppénz, anyasági és rokkantsági támogatások) reálértéke is.
Az oktatásra fordított állami kiadások reálértéke 5 év alatt 620 milliárd forinttal csökkent. Ezen belül az alapfokú oktatásra és a felsőoktatásra szánt összeg nagyjából negyedével, egyaránt mintegy 140-140 milliárd forinttal mérséklődött Az oktatáshoz hasonlóan 30 százalékkal csökkent az egészségügy finanszírozás is. A mintegy 500 milliárd forintos megtakarítás több mint a fele az úgynevezett egyéb egészségügyi kiadások, azon belül is szinte kizárólag a gyógyszertámogatások csökkentésére vezethető vissza, de emellett 130 milliárd forinttal kevesebb állami pénzt kaptak a kórházak is.
Az említett területeken túl sikerült az állam működési költségeit is csökkenteni mintegy 420 milliárd forinttal. Ezen belül jelentősen zsugorodott a honvédelem, a közrendvédelem és a tűzvédelem finanszírozása, emelkedett ugyanakkor az alapkutatás állami támogatása. Ezzel párhuzamosan jelentős megszorítás történt a gazdasági funkciók területén is: a tavalyi évben 2006-hoz képest a mezőgazdaságra reálértéken 200 milliárd forinttal, közlekedésre 360 milliárd forinttal kevesebbet költött a kormány. Ez utóbbi elsősorban a közúti beruházások radikális csökkentésével magyarázható.
2 Ebben az esetben az NGM által publikált pénzforgalmi adatokat használjuk. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a 2012-es évre vonatkozóan ilyen felbontásban csupán az előzetes adatok elérhetőek, ezért itt mi is előzetes adatokat használunk. Ezt azért is tehetjük meg, mert a végleges hiányszám valamivel jobb lett a tervezett szintnél, ami azt jelzi, hogy a megtakarítás még a tervezettnél is nagyobb lett. Másrészt viszont az előirányzatban szereplő jelentős méretű tartalékot nem tudni, hogy mire költötte a Kormány, de tekintve, hogy az adóbevételek jelentősen elmaradtak a várakozásoktól, így feltételezhető, hogy nem terven felüli kiadásokat finanszírozott belőle.
---- Felzárkózunk a versenytársakhoz - de mekkora árat fizetünk érte? ----
Felzárkózunk a versenytársakhoz - de mekkora árat fizetünk érte?
Az elmúlt fél évtizedben végrehajtott kiigazítás nyomán csökkent a távolság a magyar és a régiós versenytársak adatai között. A nemzetközi összehasonlításhoz használt Eurostat előzetes statisztikája ugyan valamivel kisebb (GDP-arányosan 3,7 százalékos) megtakarítást jelez a KSH adataihoz képest a 2006 és 2012 közötti időszakra, a felzárkózás azonban így sem elhanyagolható. Míg az állami kiadások GDP-arányos nagysága 2006-ban 11,4 százalékponttal volt nagyobb, mint a másik három visegrádi ország átlaga, addig ez a szám az előzetes tavalyi adatok alapján 7,1 százalékpontra mérséklődött.
Érdemes azonban felhívni arra a figyelmet, hogy a felzárkózás aligha tekinthető sikertörténetnek, hiszen nagy árat fizetett érte az ország. Ahhoz hasonlóan, mintha egy vírusos gyomorrontásnak „köszönhetően” sikerül valakinek leadnia néhány kilót. Régiós versenytársaink számára ugyanis a válságot megelőző évek viszonylag kiegyensúlyozott gazdálkodása lehetővé tette, hogy részben a kiadások növelésével segítse az állam a gazdaságot, mérsékelve ezzel a recesszió hatást – sőt, Lengyelországnak még a recessziót is sikerült elkerülnie részben az állami keresletélénkítésnek köszönhetően.
Velük szemben Magyarország a kétezres évek közepéig folytatott fenntarthatatlan költségvetési politikája nyomán, elsősorban a befektetői bizalom megingása és az ebből fakadó finanszírozási válság miatt nem segíthette a költségvetési egyenleg rovására a gazdaságot, ezért a kiadási oldal mérséklésével párhuzamosan a gazdaság teljesítménye az elmúlt években jócskán elmaradt a többi visegrádi országtól.
---- Kisebb, mint gondolnánk ----
Kisebb, mint gondolnánk
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a magyar és az európai uniós közintézmények által publikált, eddig bemutatott adatok némileg félrevezetőek. Számításaik során ugyan kiszűrik a költségvetésen belüli átutalásokat, a költségvetési szervek által fizetett adókat (bérterhek, áfa..stb) azonban nem. Azaz a fenti adatokban mind a bevételi, mind a kiadási oldalon megjelenik a közalkalmazottak után fizetett jövedelemadó, éppen úgy, mint az állami kiadások után fizetett áfa. Ennek kiszűrése viszont szükséges lenne ahhoz, kiderüljön a GDP-arányos állami kiadások valódi nagysága.
Egyebek mellett ezt a korrekciót végezte el az 1995 és 2010 közötti időszakra P. Kiss Gábor és Szemere Róbert egy 2011-es jegybanki tanulmányukban. A szerzőpáros az állami kiadások nagyságát a költségvetés által befizetett adók mellett csökkentette a kamatköltségekkel és a költségvetésen „átfolyó” uniós támogatásokkal, valamint módosította még néhány kisebb tétellel3.
Az ily módon kapott korrigált összes kiadás GDP-arányos nagysága 2006-ban Magyarországon 34,7 százalék volt, miközben a másik három visegrádi ország átlagos mutatója 27,3 százalék. A tanulmány publikálásának időpontja miatt az utolsó adat 2010-re vonatkozik: a szerzőpáros számításai alapján a korrigált állami kiadások nagysága Magyarországon 30,3 százalék volt, ami másfél százalékponttal alacsonyabb, mint a régiós versenytársaink átlaga!
A kétféle statisztikából kirajzolódó különböző kép csak részben magyarázható azzal, hogy Magyarországon a kamatköltségek a nagyobb államadósság miatt jellemzően GDP-arányosan 2 százalékponttal magasabbak, mint átlagosan a másik három visegrádi országban. Nálunk azért is nagyobb a különbség a korrigált állami kiadások és az állami kiadások általában használt hivatalos mutatója között, mert a viszonylag magas adócentralizáció miatt Magyarországon az állami kiadások adótartalma nagyobb, mint régiós versenytársaink esetében.
3 A mutatóból kiszűrték még a gazdasági ciklus hatását, valamint a választási ciklusokon belül szétterítették az állam tőkekiadásait.
Lezajlott a Mol közgyűlése.
