|
| Angela Merkel (MTI/EPA/Christian Bruna) |
A két héttel ezelőtti német általános választásokon kijózanító pofont kaptak a centrista pártok. A jelek szerint hatott a beavatkozás, mert a szociáldemokrata politikusból lett köztársasági elnök, Frank-Walter Steinmeier az október 3-i Német Egység Napján az AfD-vel való együttműködésre és keményebb menekült-politikai vonalvezetésre szólított fel, mindezt a „felvilágosult német hazaszeretet” bázisán. A berlini buborékban élő stratégák most ébredtek rá arra, hogy milyen mély szakadék tátong még 27 év elteltével is a kelet-német és a nyugat-német mentalitás között.
A kelet-németek, mint befogadottak
A nyugat-német média egyik zászlóshajója, a Frankfurter Allgemeine Zeitung a kelet-németeket így írja le: „„Már régóta az országban tartózkodnak (sic), de még mindig lényegesen különböznek. Kevesebb a sikerük a hivatásukban, kevesebb pénzt keresnek. Elégedetlenebbek az élethelyzetükkel, és szidják a köztársaságot, amely befogadta őket (sic). Jobban hajlanak a tekintélyelvű eszmékre, és származás helyük kulturális szokásait ma is ápolják. A második generációnál megdöbbentő módon még fel is erősödnek az elkülönülési tendenciák.”
Arra az újság szemforgató módon nem tér ki, hogy Merkel törvénytelen és destabilizáló „Willkommenskultur”-ja mennyiben járult hozzá ehhez a lázadáshoz és szikrázó gyűlölethez. Európa keleti felében is megértették a német választások üzenetét. A varsói diplomácia vezetője kijelentette, hogy mivel a német kereszténydemokraták 1949 óta nem szerepeltek ilyen rosszul, ez azt bizonyítja, hogy oda kellett volna figyelniük a keleti partnerek aggályaira. Waszczykowski szerint a németeknek most az unió egységére kellene összpontosítaniuk és ez mozgástérhez juttatja Lengyelországot.
Bécs és Prága nagy ütésekre készül
Márpedig Berlin számára a vesszőfutás még csak most kezdődik. Bécsben az október 15-i előrehozott választások után minden előrejelzés szerint egy olyan konzervatív kormány alakul Sebastian Kurz, a jelenlegi külügyminiszter vezetésével, amely közelebb húzódik Varsó és Budapest álláspontjaihoz az EU belső vitái során. A politikus, aki májusban puccsszerűen került a kereszténydemokrata néppárt élére, könyörtelenül fogalmaz: a bevándorlókat ki kell zárni az osztrák szociális juttatásokból, meg kell szüntetni az osztrák szociális rendszert célzó bevándorlást. A Kurz-program azt javasolja, hogy a magas szintű osztrák szociális juttatásokhoz csak ötéves ausztriai tartózkodás után lehessen hozzáférni.
|
| Káncz Csaba |
A következő ütés október 20-21-én, a cseh választásokon jön Berlin irányába. Ott szintén az unióellenes magyar és lengyel álláspontot képviseli a cseh választások nagy esélyese. Milan Babis úgy véli, hogy Brüsszellel szemben nagyobb jogkört kell adni a nemzetállamoknak, azoknak erősebb hangot kell kapniuk az EU-n belül. Az ANO párt milliárdos vezetője nem ért egyet a közösség bevándorlási politikájával sem, és egyelőre nem tartja időszerűnek az euró bevezetését. Szerinte az emberáradatnak csakis úgy lehet elejét venni, ha a kiváltó okokat ott számolják fel, ahol azok keletkeznek, Líbiában, Szíriában és másutt.
Az Európai Bizottság viszont egyetlen tagországra sem kényszerítheti rá az akaratát Babis szerint. A politikus bírálja a francia elnököt, aki nehezményezte, hogy a keleti tagok önkiszolgáló boltnak nézik az uniót. Babis szerint Macronnak inkább a saját országával kellene foglalkoznia. Egyébiránt úgy ítéli meg, hogy nincs törésvonal, nem létezik mag-Európa. Csehország nem szorul a partvonalra, viszont harcolni fog a nemzeti érdekekért.
Káncz Csaba jegyzete
Összeültek a G7-ek. 
