|
| Fotó: depositphotos.com |
Nincsenek központi szabályok, mindenki a maga szakállára ellenőriz
Szabad szemmel semmi sem látható a nyugat-texasi DCP Pegasus gázfeldolgozó üzeménél, ám a New York Times két szemfüles újságírója egy speciális kamera segítségével érdekes felfedezést tett. Az említett létesítmény a hatalmas Perm-medencében található, egyike az itt működő több ezer hasonló cégnek; gyakorlatilag ezek az üzemek tették az elmúlt évtizedekben Amerikát a világ egyik legnagyobb olaj- és gázkitermelő országává.
A felfedezés pedig nem kevesebb, minthogy az egyik üzemi létesítményből hatalmas mennyiségű metán kerül folyamatosan a levegőbe; az üvegházhatású gáz a földgáz egyik fontos alkotóeleme és elsősorban ezt az anyagot teszik manapság elsősorban felelőssé a globális felmelegedésért.
A két újságíró repülőgépre ült, és a Kansas államnál nagyobb kiterjedésű olajmező felett körözve pár óra alatt féltucatnyi olyan gázkitermelő és feldolgozó üzemet azonosított be különleges kamerájával, melyeknél szokatlanul magas metánkibocsátást észleltek.
A The Times által azonosított helyszínek üzemeltetői azon társaságok közé tartoznak, amelyek közvetlenül vagy szakmai szervezeteiken keresztül folyamatosan lobbiztak Trump elnöki időszaka alatt a szövetségi hivataloknál a metánra vonatkozó előírások gyengítése érdekében. Az érintett cégek komoly érdekérvényesítő képességét mutatja, hogy az amerikai környezetvédelmi hatóság (E.P.A. - United States Environmental Protection Agency) az érintett olajtársaságok számára egy a korábbinál kevésbé szigorú szabályozást kíván bevezetni. Ennek lényege, hogy a szövetségi előírások száma jelentősen csökkenne, az ellenőrzést pedig jórészt az érintett cégekre hagynák.
Az E.P.A. becslése szerint az intézkedés révén 2025-ig, tehát alig öt év alatt 370 ezer tonnával növekedhet az olaj- és gázipari létesítmények metánkibocsátása; ez a mennyiség megfelel egymillió amerikai háztartás egy évnyi energiafelhasználásával.
Nem égő
A nyomozást végző újságírók az Új-Mexikó és Texas közös határánál elterülő hatalmas Perm-medence számos létesítményét vizsgálták infra-kamerájukkal, és azt tapasztalták, hogy a metán nem csupán a kevéssé szigetelt csövekből, műhelyekből, üzemcsarnokokból szivárog, hanem a gondatlanságon túl a szándékosság is közrejátszik a gáz levegőbe jutásában; azok a fáklyák, amiket a metán elégetésére terveztek, általában nem égnek, a gáz így akadálytalanul jut a légkörbe.
A metán égetés nélküli levegőbe juttatása komoly környezeti terheléssel jár, ám a gázfáklyák begyújtása sem kifejezetten környezetbarát megoldás. Becslések szerint éves szinten mintegy 150 milliárd köbméter metánt égetnek el az olajkitermelés során, ami 400 millió tonna széndioxid keletkezését jelenti - írja a Science Daily.
Tim Doty, a Texasi Környezetminőségi Bizottság egyik volt tisztviselője a látottak kapcsán úgy nyilatkozott, hogy: "Ez egy őrült mennyiségű kibocsátás".
Az ügyben megszólaló tudósok véleménye szerint a szabályok gyengítésekor a Trump adminisztráció gyakorlatilag alábecsülte a metán globális éghajlatra gyakorolt hatását, és nem vette figyelembe azokat a kutatási eredményeket sem, melyek azt bizonyították, hogy az olaj- és gázipari infrastruktúrából származó metánkibocsátás sokkal nagyobb, mint azt előzőleg becsülték.
A légkörben a metánszint 2007 óta folyamatosan emelkedik, ráadásul olyan okok miatt, amelyek a mai napig nem teljesen tisztázottak. A Times mostani felfedezése abba az irányba mutat, hogy a földgázipar komolyan ludas lehet ebben a történetben.
Nem jár büntetés a szabálytalan kibocsájtás esetén sem
Az olaj- és gáztermelésből származó metánszivárgások azzal fenyegethetnek, hogy a földgáznak a szénhez viszonyított előnyeit rontják a világ energiaigényének kielégítésében. A földgáz tüzelésű erőművek fele annyi széndioxidot bocsájtanak ki, mint a hasonló kapacitású szénerőművek, ha azonban a metán nem ég el, akkor – a mostani becslések szerint – húsz év alatt 80-szor jobban melegítheti fel Földünket, mint az ugyanezen idő alatt a légkörbe kerülő széndioxid.
"Egyre nyilvánvalóbb, hogy a fosszilis tüzelőanyagok előállítása drámai módon megnöveli a metánkibocsátást" - mondta Robert Howarth, a Cornell Egyetem tudósa, becslése szerint az elmúlt évtizedben az észak-amerikai palagáz-termelés a metán kibocsájtás akár egyharmadáért is felelőssé tehető.
A Times újságírói egy négy órányi repülőút során hat olyan helyszínt találtak, ahol a metán kibocsájtás rendkívül magas szintű volt, elérte az óránkénti 500 kilogrammot is. Az extrém kibocsájtók között található a cikk elején már említett DCP Pegasus üzeme is, amely az egyik legnagyobb amerikai energiacég, a Phillips 66 résztulajdonában van. (Egy 2017-es tanulmány szerint egyébként az óránkénti 30 kg. fölötti kibocsájtás már rendkívüli mértékűnek számít.)
A texasi hatósági nyilvántartása szerint a DCP Pegasus több mint 250 nem engedélyezett kibocsátási eseményről számolt be a tavalyi évben a Permi-medencében. Az állami szabályok ugyanakkor lehetővé teszik a kitermelő létesítmények számára, hogy a szabálytalan kibocsátásokat büntetés nélkül jelentsék az illetékes hatóságoknál.
A végső szó a nagy lobbicsoportoké
A leghatalmasabb kitermelő cégek, mint a BP, az Exxon Mobil, a Chevron és a Shell nyilvánosan ugyan támogatják a metán kibocsájtás szabályozását, ám szakmai és érdekvédelmi szervezeteik, mint például az American Petroleum Institute, vagy az Independent Petroleum Association of America egyértelműen ellene van a közvetlen ellenőrzésnek; a cégek többsége az önkéntes ellenőrzés mellett kardoskodik.
Egyes vállalatok infravörös kamerákat, drónokat és más technológiákat használnak a metánszivárgások észlelésére. A BP nemrégiben jelentette be, hogy drónokat és megfigyelő kamerákat fog alkalmazni a kibocsátások figyelésére az új olaj- és gázipari projektjeinél. A Shell pedig napenergiával működő technológiát tesztel a szivárgások észlelésére.
A gázkitermelés költségei a Perm-medencében az elmúlt időszakban ugyanakkor folyamatosan nőttek, ez viszont azzal az eredménnyel járhat, hogy kevesebb pénz jut majd a cégeknél a metánszivárgások önkéntes ellenőrzésére, a rendszerek kiépítésére.
Jobban fogják ezentúl keresni a forintot, mint a devizát? – interjú
„Nem hagyhattuk ki a magyar sztorit, vonzóbbá válhatnak a hazai eszközök” – Interjú
„Nem hiszem, hogy a vagyonadó akkora veszteség lenne a gazdagoknak” – az utca emberét kérdeztük
Korábban soha nem látott elköteleződés kell a magyar euróhoz – Interjú
Eljött a nők ideje az egyik legférfiasabb szakmában
