Nem az első

Volt egy pár előd a poszton, aki a nemtetszés-nyilvánítás eme formájával nézett szembe, közülük az egyik már halottként. Lord Castlereagh volt az illető, aki jelentős szerepet vállalt a Napóleon utáni európai rend létrehozásában. 1822-ben, temetésekor mégis kifütyülték, mert annyira utálták belső elnyomó politikája miatt.

Ami a modern kort illeti: Geoffrey Howe külügyminisztert 1989 Hongkongban hurrogták le, mert nem akarták a helyiek a kínai uralmat, pedig szegény külügyminiszter nemigen tehetett másként, ha egyszer lejárt a bérleti szerződés, és vissza kellett adni a városállamot az anyaországnak. A következő áldozat Jack Straw volt, akit Gibraltár népe illetett elégedetlen hangeffektusokkal, amikor a terület közös spanyol-brit ellenőrzéséről tárgyalt.

Az első nap

Kétségkívül olyan még nem volt, akit mindjárt az első nap lehurrogtak, igaz, korábban nem is neveztek ki erre a megtisztelő posztra kínos múltú és ezért közutálatnak örvendő embert. Boris Johnsonnal ez történt: így mindjárt első napján a francia követségnél érte a hangorkán, ráadásul francia kollégája hazugnak nevezte, tegyük hozzá, teljes joggal.

Johnson múltjában valóban sok a takargatnivaló, korábban írt újságcikkeitől kezdve a népszavazási kampány során bőségesen osztott hazugságain át egész olyan elszólásokig, mint amikor a török elnök és egy kecske kapcsolatára utaló kínos megjegyzéssel sokkolta a világot. Az új külügyér már londoni polgármestersége elején is elkövetett hasonlókat, de egy polgármesternél nem annyira ciki ez, az mégiscsak egy városi rang, nem egy ország legkomolyabb diplomáciai posztja, mint a külügyminiszterség.

Miért mégis ő?

Mindazonáltal valamiért mégiscsak kinevezték, és ezt nem a kétfarkú kutya párt tette, hanem a komoly megbecsülésnek örvendő Brit Konzervatív Párt miniszterelnöke. A legvalószínűbb, hogy Theresa May a népszavazási kampányban játszott szerepe miatt nevezte ki. Nem mintha ez a szerep dicső lett volna, ellenkezőleg: a kormányfő előtérbe akarta helyezni a kiváláspárti politikusokat bizonyos posztokon, azért, hogy később, ha bármilyen ésszerű megoldásra jut az EU-val, ne nevezhessék árulónak a Brexit-pártiak, hisz komoly posztokon ott ülnek az ő embereik.

A két legfontosabb persze Liam Fox, aki a nemzetközi kereskedelemért felelős, és David Davis, aki az Európai Unióval való tárgyalásokat vezeti. Ők teljesen alkalmasak a feladatukra, ugyanakkor kellett egy komolytalan arc is, akire majd baj esetén rá lehet húzni a vizes lepedőt, de olyan poszton, ahol ugyan kínos lehet, de nem a közvetlen EU tárgyalásokat folytatja. Mellesleg a helyzet még rosszabbul is alakulhatott volna: Boris Johnson egyenesen miniszterelnök szeretett volna lenni, hisz azért lett gyorsan kilépés-párti, mert így remélte megszerezni a posztot. Szerencsére nem őt választották, akkor lenne nagy bajban a szigetország.

Helyt kell állnia

Mindazonáltal ha már külügyminiszter, komoly feladatai vannak, és ezt már nem végezheti bohócként, nem engedhet meg magának felelőtlen kijelentéseket. A BBC szerint a komoly döntések ugyan a Downing Streeten történnek, de neki kell tárgyalni John Kerry amerikai és Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, és hazája érdekeit kell képviselni.

Véleményt kell nyilvánítania olyan kérdésekben, mint a szíriai háború vagy a líbiai beavatkozás, a jemeni helyzet vagy akár az Oroszországgal szembeni szankciók támogatása vagy ellenzése. Komoly feladat, amire egy elődje, a későbbi miniszterelnök, John Major hetekig készült, tanulmányozva a szakma minden csínját-bínját, és áttekintve az aktuális nemzetközi kérdéseket. Johnsonnak erre nincs ideje, bedobták a mély vízbe.