Több jegybank most már sok év óta rendkívül laza monetáris politikát folytat, azaz különösen alacsonyan tartja a kamatokat, és ezen felül fedezetlen pénzt is a gazdaságba bocsát kötvényvásárlási programok által. Ezt a gyakorlatot az amerikai jegybank, a Fed fejezte be először, de úgy tűnik, nem elég korán, mivel most a túlfűtöttség jeleit mutató gazdaság láttán felgyorsították a kamatemelési ciklust.
Válságkezelés a legnagyobb fellendülésben
Az Európai Központi Bank ezzel szemben csak most szünteti be a kötvényvásárlási programot, miközben a kamatemelést még nem is tudni, mikor kezdi meg. Azt már régóta sokan gondolják, hogy jó gazdasági helyzetben, a célt közelítő infláció mellett ez teljesen értelmetlen dolog, hisz az ilyen extrém lazaságnak súlyos válságok idején van itt az ideje. Az, hogy az infláció épp csak egy kicsit alacsonyabb, mint amit optimálisnak tartanak, önmagában nem indokolná a válságkezelés fenntartását.
Valós inflációs hatás
De miért is baj, ha túl sokáig tart a könnyű pénz politikája? Leginkább azért, mert ez olyan folyamatokat is elindít és felerősít, melyeket nem számolnak bele az inflációba, miközben hatásaik hasonlóak. Ilyen elsősorban az ingatlanárak alakulása, de bizonyos mértékben a részvénypiacokat is ide lehet sorolni. Az ingatlanpiac áralakulása ráadásul fogyasztási szempontból is lényeges: a lakosság egy részére közvetlenül hat. Aki lakást vásárolna vagy lakást bérel, drámaian emelkednek költségei, melyek az ő fogyasztási kosarában ráadásul jelentős súlyt képviselnek, így számára a mértnél sokkal magasabb infláció adódik.
Visszaüt
Ha az ingatlan-áremelkedés egy mániás, lufi szakaszba ér, vagyis amikor befektetési célból boldog-boldog szalad ingatlant venni, sokszor hitelből, abban a reményben, hogy könnyű pénzt kereshet rajta, akkor ez mesterségesen, a tényleges igényektől elszakítva pörgeti fel a hitelezést és az építőipart. Ez önmagában nem is lenne baj, ha a folyamat megfordulása nem váltana ki ellentétes hatást: az ingatlanárak esése, a kereslet visszaszorulása hirtelen fékezi le a hitelezést és az új lakások építését, vagyis okoz erős recessziós hatást.
Ezen a ponton felmerül, hogy az olyan ciklikus piacokat, mint amilyen az ingatlanoké is, nem lenne-e jobb kiegyensúlyozni, a hullámhegyeket és völgyeket tompítani, nem pedig felerősíteni. Márpedig most ez folyik: a kamatmentességgel fűtik az ingatlanpiacot kontinens-szerte, ami most csak a lakásvételről lemaradóknak és a bérlőknek fáj, az elkerülhetetlen földet éréskor viszont az egész gazdaságot megterheli majd.
Figyelmen kívül hagyják
Fellendülés idején persze roppant nehéz szembemenni az árral, hisz a kormányoknak is, jegybankoknak is kényelmes, amikor a túlfűtött ingatlanpiac hajtja a gazdasági növekedést, és szívesen odébbtolják azt az időszakot, amikor ez már nem fenntartható. Érdekes módon a hagyományos értelemben vett infláció legkisebb rezdülésétől is tartanak, ha az eltér a céltól, de ezt a nagyon is valós, túlhevülést vagy recessziót előidézni képes szegmenst figyelmen kívül hagyja a monetáris politika.
Ugyanez a helyzet a tőzsdéknél is, bár ott annyiban más a helyzet, hogy szemben az ingatlanpiaccal, kizárólag befektetési szegmensről van szó. Elvileg a hatás is más, de a gazdaság szempontjából itt is károsak a mániák is összeomlások. Amíg az árak emelkednek, a tőzsdei cégek könnyebben emelnek tőkét, ruháznak be, vesznek fel munkaerőt, ha viszont az adott cég árfolyama tartósan zuhanni kezd, a cégvezetés megijed és visszahúzódik: spórolni kezd, leépít.
Amerika és Európa
A tőzsdei hatás elsősorban Amerikában jelentős, bár ha ott nagy baj van, körülszalad az egész világon, ahogy ez 1929-ben és 2008-ban is történt. Az ingatlanbuborék viszont Európában is elég rendesen felfújódott, és bizony nálunk is. Ezt a monetáris politika elnézte, sőt bátorította, pedig meglesz a böjtje, nálunk annyival jobb a helyzet, hogy a kormány fiskális eszközökkel, konkrétan a CSOK-kal is próbálja élénkíteni a lakásépítést, és ez elvileg független lehet a piaci hullámzásoktól.
Az új ingatlanoknak azonban csak egy részét veszi az a célcsoport, akit a támogatás segít, a többit kül-, és belföldi befektetők veszik, épp ezzel magyarázták az áfakedvezmény megszüntetését. Így ha véget ér a mánia, megviselheti majd az építőipart nálunk is, legfeljebb kisebb mértékben, mint máshol.
Azt hihetnénk, a Mad Max alacsony költségvetésű folytatását látjuk, de nem. 
