AZ Észak-Korea és Amerika köti konfliktus az utóbbi hónapokban éleződött ki, de sokáig nem hitték, hogy előbbi komoly fegyverrel rendelkezik, de az utolsó két kísérlet bebizonyította, hogy sok ezer kilométerre is el tud lőni. Két hete Hawaii vette komolyan a dolgot, most viszont a közvetlenül megfenyegetett Guam. Pénteken közzétették, mi a teendő, ha atombomba érkezik. Ez értelemszerűen azoknak szól, akik legalább 10-20 kilométerre vannak a robbanástól, a többieknek halottnak a csók.
Érdemes betartani
A guami kormányzó elmondta, hogy semmilyen vészhelyzetet nem hirdetnek, de azért közzétette a teendők listáját. Biztos volt ilyen nálunk is a hidegháborúban, de valószínűleg kevesen foglalkoztak vele, e sorok írója mindenesetre sosem találkozott ilyennel, az volt a hozzáállás, hogy a szuperhatalmak közti nukleáris háború úgysem túlélhető, fölösleges rá készülni, viszont az esélye elenyésző, mert jól látszott, hogy mindenáron el akarják kerülni.
Most viszont megy a fenyegetőzés, és ez a háború, ha lesz, nagyon is túlélhető, mert Koreán kívül legfeljebb egy vagy két kósza észak-koreai atombomba érhet célba, esetleg pontatlanul, így érdemes lehet a környéken betartani néhány alapvető szabályt. Az első tanács: ne nézzünk a villanás, majd utána a tűzgolyó irányába, vakságot okozhat. A figyelmeztetés jogos, hisz az ember első reakciójában nézni kezdi, mi történik, itt pedig pont ezt nem szabad tenni.
Ezen múlhat a túlélés
A következő teendő: takarást kell keresni, vagyis elbújni. Ha csak egy ház vagy tereptárgy mögé sikerül jutni a robbanás irányához képest, már az is sokat segít, mérsékli a sugárzást és valamelyest véd a hulló nukleáris por elöl. Jobb azonban bemenni egy épületbe, lehetőleg betonból készültbe, és ott is minél ablaktalanabb részt érdemes keresni. Hamar le kell venni az emberen levő ruha legnagyobb részét: a legfelső ruharéteg eltávolításával az embert ért nukleáris szennyeződés akár 90 százaléka eltávolítható.
Azt is javasolják a felkészülést komolyan vevőnek, hogy készítsenek össze túlélőkészletet, és mérjék fel, otthonuk, munkahelyük közelében hol van megfelelő betonépület, ahová el lehet bújni. Az épületnek célszerű, ha masszívak a falai és a teteje ahhoz, hogy a szétszóródó részecskékből származó sugárzás ne hatoljon rajta át. Az útmutatás még arra is kitér, hogy kell mosakodni: nem szabad dörzsölni a bőrt, lehet szappant, sampont használni, viszont hajzselét tilos, odaragasztja a sugárzó részecskéket. Egy különösen nehéz tanács a szülőknek: ne rohanjanak a gyerekeikért az iskolába, hanem bújjanak el, a gyerekek is ezt teszik. Ne hívják az iskolát, figyeljenek a hírekre, helyi hatósági közleményekre, és várjá, míg instrukciókat kapnak, hogy jöhetnek a gyerekéért.
Jobb félni, mint megijedni
A szabályok betartásának különös jelentőséget adhat, hogy Kim Dzsong Un, azzal fenyegetőzött, hogy 30 kilométerrel a sziget mellé lő a tengerbe. Ha ez így van, és nukleáris robbanás is történik egy nem túl nagy, mondjuk hirosimai méretű bombával, akkor az elsődleges hatások nem halálosak, csak a sugárzást kell minél jobban elkerülni. Hogy utána mi lenne, esetleg evakuálni kellene-e a 160 ezres lakosságot, arról nincs szó. Mindazonáltal erősen bíznak a Guamot védő THAAD rakétaelhárító rendszerben, meg persze abban is, hogy Kim Dzsong Un, nem teszi meg a rendszere számára garantáltan öngyilkos lépést.
Amit végül visszautasított, a köztársasági elnök pedig Baka Zoltán lett. 
