Április végén a várakozásoknak megfelelően 7 százalékon tartotta a magyar alapkamatot a jegybank Monetáris Tanácsa, Simor András elnök meglehetősen borús kilátásokról számolt be a döntés utáni sajtótájékoztatón. Most az ülés jegyzőkönyvét is nyilvánosságra hozták.

Minél előbb meg kell egyezni a nemzetközi szervezetekkel

A Monetáris Tanács megítélése szerint idén a gazdaság lényegében stagnál, és csak 2013-ban indulhat meg a növekedés. A kibocsátás az elkövetkező időszakban elmarad potenciális szintjétől. Az áfát és a jövedéki adót érintő tavalyi és idei intézkedések, valamint a 2011 második felében bekövetkezett árfolyamgyengülés és a 2012 eleji olajáremelkedés idén érdemben növelik a fogyasztóiár-indexet.

A Széll Kálmán terv keretében frissen bejelentett intézkedések közvetlen hatásukban emelik a 2013-as inflációt is, ugyanakkor szűkítik az aggregált keresletet, ami korlátozhatja a másodlagos inflációs hatások kialakulását. A Monetáris Tanács továbbra is fontosnak tartja azt, hogy a kormány és az Európai Unió, illetve a Nemzetközi Valutaalap között minél előbb megegyezés szülessen, ami a finanszírozási kockázatok csökkentése mellett kedvezően befolyásolná a gazdasági és inflációs kilátásokat, növelné a monetáris politika mozgásterét.

A Tanács tagjai egyetértettek abban, hogy az előző kamatdöntés óta napvilágot látott adatok alapvetően nem írták felül a „Jelentés az infláció alakulásáról” című kiadványban bemutatott előrejelzés alappályáját. Többen ugyanakkor kiemelték, hogy a márciusi fogyasztóiár-index az év első két hónapjának adatait követően már visszaigazolni látszik a márciusi inflációs jelentés azon feltételezését, hogy az áfa áthárítása gyorsabb, illetve nagyobb volt.

Jelzésértékű kamatemelés vs. recesszióellenes kamatvágás

Egy tanácstag úgy értékelte, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer helyzete továbbra is törékeny, erőltetett a forráskivonás, érzékelhető a swap-piaci feszültség, a hitelezési folyamatok romlása. Ebben a helyzetben egy jelzésértékű kamatemelés elősegíthetné mind az inflációs kockázatok mérséklődését, mind a hozamgörbe hosszú végének csökkenését, mind a finanszírozási feszültségek enyhülését. Más tanácstagok a kamatszint azonnali emelését nem támogatták, ugyanakkor egyetértettek azzal, hogy amennyiben a kockázati prémium emelkedése és az inflációs kockázatok növekedése folytatódik, akkor ez a jövőben monetáris politikai reakciókat tehet szükségessé.

Egy tanácstag határozottan elutasította a kamatemelés opcióját, és a kamatcsökkentés mellett érvelt, mert a kamatemelés olyan recesszióba taszítaná a gazdaságot, amely spirális hatásokon keresztül nem csökkentené, hanem még növelné is az inflációt.

Az elnök a vitát követően szavazásra bocsátotta a felmerült javaslatokat. Az alapkamat szinten tartását 5 tanácstag támogatta, 1 tag a kamatszint 25 bázispontos emelésére szavazott, míg 1 tag a kamatszint 25 bázispontos csökkentését támogatta.