„Trócsányi mindenképpen kutyaszorítóba kerül” – interjú a magyar biztosjelölt esélyeiről

- Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság november elsején hivatalba lépő elnöke tegnap bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosnak jelölte Trócsányi László volt igazságügyi minisztert. Mi ennek a jelölésnek az üzenete?

- Ursula von der Leyen adott egy érdekes feladatot. Ugye itt két próbával kell majd szembenéznie minden jelöltnek. Az egyik, hogy mennyire van felkészülve a rá szabott feladatra, a másik pedig, hogy személye mennyiben felel meg az uniós biztosi követelménynek. Trócsányinak nem lesz könnyű dolga, ugyanis főleg a bővítés, de a szomszédságpolitika is tele van politikailag nagyon kényes kérdésekkel.

Az egyik legfontosabb kérdés például az Unióhoz való kapcsolódás erősítése Ukrajnában, az orosz agresszió elítélése és visszaszorítása, valamint a társulási viszony szorosabbra fűzése Moldáviával és Grúziával.

Ezek a törekvések mind szembemennek az orosz érdekekkel. Itt Trócsányinak kell felvállalnia a szinte frontális ütközést az orosz expanzióval.

Törökország felé, ha mögé tesszük a magyar belpolitikai vagy külpolitikai hátteret, viszont épp az ellenkezőjét kell majd közvetítenie: azt, hogy a jelenlegi török belső viszonyok távolodtak az uniós követelményektől.

Tehát mindenképpen kutyaszorítóba kerül, hiszen annak a kormánynak a külpolitikája, amelyből jön, sok ponton ütközik az EU bővítési és szomszédságpolitikájával.

A másik nehézség tárcától független.

Úgy tűnik, többen arra készülnek, hogy kérdőre vonják például a magyar biztost, hogy milyen törvényalkotásban működött közre miniszterként, és hány konfliktust vállalt fel az Orbán-kormány nevében az Európai Unióval.

Ez lesz a meghallgatáson az Európai Parlamentben.

- Megítélése szerint mekkora esély van arra, hogy Trócsányi László átmegy a meghallgatáson?

- Nem lesz könnyű dolga. Határeset, könnyen lehet, hogy nem megfelelőnek minősítik. Ezt követően az Európai Bizottság elnökének kellene nyilatkoznia, hogy fenntartja-e a jelölését, illetve az őt jelölő magyar kormánynak is nyilatkoznia kellene ugyanerről.

- A bővítés- és szomszédságpolitika egyébként mennyire tekinthető fajsúlyos pozíciónak?

- Ez szerényebb pozíció volt az elmúlt öt évben. Juncker (Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság leköszönő elnöke – a szerk.) azzal kezdte működését, hogy kijelentette: nem lesz bővítés. És nem is lett.

Ez a terület teljes egészében a tagállamok kezében van, a biztosnak nincs önálló hatásköre. Egy új ország felvételéhez teljes konszenzus, azaz minden tagállam hozzájárulása szükséges.

De még a szomszédság-politikánál is nagyon erős többség kell ahhoz, hogy bármi történjék. A biztos azt lépheti meg, de azt meg is kell lépnie, amit a tagállamok akarnak.

Tehát ezt a területet nem lehet egybevetni például a kereskedelemmel, a versenypolitikával és a költségvetéssel, a fajsúlyos posztokkal, ahol hatáskör és pénz is kockán forog.

- Várható, hogy a következő öt évben felértékelődik ez a pozíció, és a bővítés előrehalad?

- Nem nagyon. Az igazi jelölt ugyanis Törökország lenne, amely azonban oly mértékben eltávolodott a követelményektől, hogy nagyon takarékon van ez a kérdés. Utána jönnének a nyugat-balkáni országok.

Valószínűleg megkezdődnek majd a tárgyalások Észak-Macedóniával és Albániával, illetve folynak Szerbiával és Montenegróval, de ezek kicsike partnerek, és nincs igazán elszántság. Szerbia lenne a legelső a sorban, de a szerbek szintén eléggé távol vannak az uniós követelményektől.

Tehát a biztos itt nem tud nagyot lépni. Azt kell meghallgatnia, hogy a tagállamok mit akarnak.

- Milyen lehet a von der Leyen-bizottság és a magyar kormány viszonya az eddigiekhez képest?

- Én úgy látom, hogy Orbán politikai csapdában van. Korábban Juncker volt a főgonosz, még a plakátokra is kirakták. Utána jött a két csúcsjelölt, akik közül Orbán Webert (Manfred Weber, az Európai Néppárt volt csúcsjelöltje – a szerk.) egy ideig támogatta, de aztán ellene fordult, Timmermanst (Frans Timmermans, a szocialisták volt csúcsjelöltje – a szerk.) pedig kezdettől fogva ellenezte.

Végül nem volt más választása, mint elfogadni von der Leyent. Tehát jó képet kell vágnia hozzá, nem fog tudni belőle mumust csinálni.

Kénytelen lesz megpróbálni együttműködni a mosolydiplomácia keretében. Ez kényszerházasság lesz.

- Összességében mennyiben térhet el a von der Leyen-bizottság politikája a Juncker vezette testület politikájától? Most már ismerjük a biztosjelölteket, von der Leyen pedig már korábban bemutatta programját.

- Én azt is kétségbe vonnám, hogy a Bizottságnak egyáltalán lehet politikája. A Bizottság ugyanis végrehajtó szerv.

Azok a dolgok pedig, amiket von der Leyen előadott szűzbeszédében az Európai Parlamentben, és amelyek megjelennek az egyes biztosoknak szóló felkérő leveleiben, inkább prioritások. Ezek akkor működnek, ha a két másik uniós csúcsintézmény prioritásaival egyeznek.

Az egyik ilyen intézmény a Tanács – itt születnek a döntések, és innen akkor kapja meg a szükséges támogatást von der Leyen, ha a tagállamok többségének a kedvére cselekszik –, a másik pedig az Európai Parlament. Itt ugyanez a helyzet: ha programja a pártcsaládok prioritásaival összhangban áll – van benne például elég klíma-, vállalkozó- és munkavállaló-védelem –, akkor a fő irányokból támogatni fogják.

Tehát nagyon kell figyelnie arra, hogy egyrészt a tagállamok, másrészt a politikai csoportosulások mit szeretnének látni.

- Azaz nagyobb változás nem várható?

- Nem. A Bizottság egy olyan politikai térben mozog, ahol figyelni kell a másik két csúcsintézményre.