Donald Trump. (Kép forrása: EPA,ALBIN LOHR-JONES)

Teljes joggal váltott ki világszerte figyelmet, sőt megdöbbenést Trump megválasztása utáni első interjúja az európai sajtónak, amelyben megkérdőjelezte a Második Világháború utáni európai békerendszer két oszlopának – a NATO és az EU – stabilitását és legitimitását.  Az utóbbi hetek és napok fejleményeiből érzékelhetjük, hogy Trump már beiktatása előtt Vlagyimir Putyin és Theresa May segítségével satuba fogja a nyugat-európai eliteket. Mivel itt nemcsak politikai nyomásgyakorlásról van szó, hanem kibontakozó kereskedelmi konfliktusokról is – különösen Németországgal –, komoly elemzői figyelem irányul Trump várható lépéseire.

Mire figyelmeztet a főideológus?

Ezért is érdemes egy pillanatra elidőznünk a republikánus értelmiségi hátország egy, az amerikai bezárkózást javasló ideológusánál.  Pat Buchanan három nappal ezelőtti írásában összehasonlítja Ronald Reagen és Trump politikai küldetését.  Mindketten a hideglelést hozták a washingtoni politikai osztályra, mindketten a média világából érkeztek (Reagen Hollywoodból, Trump a TV-showk világából) és mindketten a Republikánus Párt mandarinjainak a kiseprűzését célozták meg.

Fontos hasonlóság továbbá, hogy mindketten az amerikai nacionalizmus hullámán lovagolva jutottak hatalomba.  Buchanan szerint „Trump most összetapossa azon rothadt kereskedelmi szerződéseket, amelyeket a trasznacionalista elitek tárgyaltak le, kiárusítva az amerikai szuverenitást és munkahelyeinket Kínába küldve”.  Amerika szövetségeseitől pedig be kell vasalni a védelmük árát, véget kell vetni a potyautasságnak.

Fotó: EPA/Tannen Maury

De Buchanan szerint alapvetően különbözik a Reagent körülvevő világ attól, amely most Trumpra vár.  Míg akkor teljesen világos volt, hogy a szovjet birodalom az ellenség, ma nincsen határozott, morálisan letisztázott álláspont arról, hogy kik Washington legnagyobb ellenségei és melyek a legnagyobb veszélyforrások.

Buchanan oldalvágást visz be Rex Tillerson külügyminiszternek, aki a szenátusi meghallgatásán kiemelte, hogy Kínát el kell zárni azoktól a mesterséges szigetektől, amelyeket egyoldalúan einstandolt a Dél-kínai-tengeren.  Buchanan érezhetően nincsen meggyőződve arról, hogy Kína közvetlen  biztonságpolitikai kihívást jelentene Amerikának.  Azzal zárja tehát sorait, hogy az Egyesült Államokat belülről feszítő problémák sora – bűnözés, etnikai feszültségek – miatt Washington inkább a saját portája előtt söprögessen, mielőtt esetleg ezek a feszültségek szétfeszítenék az ország kereteit.

Egy másik elemző is helyreteszi Trumpot

Egy másik elemző is arra figyelmezteti Trumpot, hogy fogadja el a realitást: az egypólusú világnak befellegzett. Federico Pieraccini szerint Trump most el akarja szívni a békepipát Putyinnal és meg akarja törni a Moszkva-Peking biztonságpolitikai tengelyt.  Pieraccini szerint Washington arról próbálja meggyőzni a Kremlt, hogy nem fog semmilyen ellenséges beavatkozást végrehajtani a Közel-Keleten,

Káncz Csaba

amely Moszkva érdekei ellen lenne.  Az elemző szerint azonban Trump álomvilágban él, ha azt hiszi, meg tudja törni a Moszkva, Peking és Teherán között az utóbbi években – például Szíria kapcsán - megszilárdult együttműködést.

Pieraccini szerint Trump diplomáciailag nem tudja sarokba szorítani Pekinget, katonai erőt pedig nem fog alkalmazni, ezért a végén csendben ejteni fogja Kína-ellenes műveleteit.  Erős kifejezéseket fog használni Peking ellen (hogy kielégítse az amerikai katonai-ipari komplexumot) és éles retorikát Irán ellen (hogy kielégítse az izraeli lobbit), de végső soron Trump sokkal inkább a gazdaságra fog koncentrálni, mint a külpolitikára – ahol várhatóan és csendben csődöt mondanak eredeti tervei.

Káncz Csaba jegyzete.