Átlátható feltételrendszerrel működik majd a bankszanálás

A szanálási jogosítványokkal most megerősített MNB Pénzügyi Stabilitási Tanács mindenkori döntési kompetenciája lesz, hogy megítélje, az adott intézmény fizetőképtelensége okozhat-e olyan rendszerszintű kockázatokat, amelyek miatt fontos és érdemes a szanálás eszközéhez nyúlni – nyilatkozta a Privátbankár.hu-nak Gyura Gábor, a Magyar Nemzeti Bank Szanálási főosztályának vezetője. Ennek kapcsán korántsem biztos, hogy az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet csődje lett volna az első szanálási eljárás – már ha a csőd nem hamarabb következett volna be, semmint a szanálási törvény hatályba lépett volna.

Gyura Gábor emlékeztetett: a szanálási keretrendszert előíró EU-irányelv egyértelműen annak érdekében született, hogy elkerülhetőek legyenek a rendszerszintű zavarok, olyan esetek, amikor a szakadék szélén táncoló hitelintézeteket például az ügyfeleik megtakarításainak védelme érdekében kellett talpon tartani, ám az esetenként a költségvetésből származó eurómilliárdok felhasználásával történhetett. A szanálási metodika létrehozatalának fő üzenete tehát az, hogy lehetőleg soha többé ne kelljen közpénzből, állampapír kibocsátással (eladósodással) kisegíteni bankot, mivel egy ilyen lépés nem csak az adófizetőknek „fáj”, hanem magát az államot is meggyengítheti – amint erre volt már példa 2008-at követően az eurozónában.

Nincs magyar precedens

Azt ugyanakkor Gyura Gábor is elismerte, hogy hazánkban a szanálás inkább előremutató, semmint a múltból táplálkozó elgondolás, tekintve, hogy Magyarországon bankmentés az elmúlt években nem emésztett fel közpénzt: a 2009-ben átmeneti jelleggel az IMF-megállapodás terhére nyújtott állami támogatásokat visszafizették a megsegített bankok.

Az uniós direktíva szabályozási szellemét pontosan ültették át a magyar jogszabályba, ám néhány kérdés továbbra is nyitott, részletszabályozásra vár. A londoni székhelyű Európai Bankhatóság (EBH) iránymutatásai, illetve rendelettervezetei most úgy látszanak, csak 2015-re készülnek el, márpedig a rendszernek addig is működnie kell. A fentiek miatt – de már az EBH tervezeteit figyelembe véve - a közeljövőben MNB elnöki rendelet szabályozza majd, hogy a szanálási hatósági jogkörrel felruházott Magyar Nemzeti Bank mikortól, milyen szempontok alapján és feltételek fennállása esetén minősít egy hitelintézetet fizetésképtelennek vagy a közeljövőben fizetésképtelenné válónak.

Az ECB véleménye kell

Gyura Gábor szerint az MNB kétségkívül erős jogosítványai felett érdemi kontroll van, mely már abban is megnyilvánul, hogy mind a szanálási törvényt, mind az MNB rendeleteit a hatályos EU-szabályok szellemében előzetesen az Európai Központi Banknak (ECB) is véleményezni kell, ez pedig komoly garanciális elem. Azt már a törvény is egyértelműsíti, hogy három tényező együttes teljesülése kell ahhoz, hogy a szanálás egyáltalán elinduljon.

Először is, az adott pénzügyi intézménynek fizetésképtelenségét (vagy a közeljövőben várhatóan bekövetkező fizetésképtelenségét) objektív adatok alapján be kell mutatni – az erre vonatkozó módszertant transzparenssé teszi a fent említett egyik MNB-rendelet. Másodsorban, bizonyítani kell, hogy olyan helyzet állt elő, amely sem piaci, sem felügyeleti eszközökkel nem fordítható vissza. Harmadrészt, az is szükséges feltétel, hogy a folyamat megállítása egyértelműen közérdek (betétesek, pénzügyi stabilitás biztosítása, állami pénzek megvédése vagy épp társadalmi hatás okán).

Van bírói út

A szanálási döntések elleni bírósági felülvizsgálati lehetőségek is speciális szűrőn mennek keresztül, hiszen – figyelmeztet Gyura Gábor – a gyors, veszteségminimalizáló döntéseket hátráltatná, ha széles körben, lassú eljárással lehetne vitatni azokat, és így pont a szükséges hatékonyság maradna el, amely a pénzügyi közvetítőrendszer biztonságát szavatolná a közérdekre való tekintettel. (Ugyanezen célból rendelkezik úgy a törvény, hogy a szanálási döntés közzétételét maximum 60 napig el lehet halasztani – bár kissé hihetetlen, hogy a mai információkra éhes világban egy ilyen hír ne terjedne futótűzként.)

Ténykérdés, hogy a szabályozóknak szorosra és keményre kellett fogni a jogorvoslati eljárást – a döntések ellen a fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság alapesetben tárgyalás megtartása nélkül hoz döntést (azonban szükség esetén vagy a felek bármelyikének kérelmére tárgyalást tart), a legfontosabb döntésekkel szemben fellebbezési lehetőség nincs, de felülvizsgálati kérelemmel lehet a Kúriához fordulni.

Gyura Gábor szerint ugyanakkor a teljes feltételrendszer ismert lesz, s magával a szanálási folyamattal szemben is alapkövetelmény lesz a teljes átláthatóság, a döntések megfelelő alátámasztása, amit a törvény is rögzít. Emiatt pedig vélhetően a piacon elő-előbukkanó előzetes kérdések is szűkülni fognak majd azzal kapcsolatban, hogy szanálási hatóságként az MNB miként avatkozhat be a piaci folyamatokba.

A feltöltés magyar szabályok szerint indul

A Szanálási Alap feltöltésével kapcsolatban még nem hozott döntést az Alap Igazgatótanácsa, csupán a csatlakozási díj befizetéséről határozott. Annyi tudható, hogy az alapban a mindenkori védett (100 ezer eurót meg nem haladó) betétek legalább 1 százalékának megfelelő összeget kell a piaci szereplőknek összegyűjteniük 10 év alatt. Induláskor még hazai szabályok lesznek irányadóak, a későbbiekben ugyanakkor a direktíva ebben a tekintetben is uniós szintű befizetési feltételrendszert hozhat.

Az Alap megcélzott vagyonának összegyűjtése ugyanakkor nem okozhat komolyabb problémát – 82 milliárd forint körüli összegről beszélhetünk, amelyet nem egy összegben kell a szektornak (hitelintézeteknek és befektetési vállalkozásoknak) befizetnie. Egyrészt azért, mert ez indokolatlan lenne (maga a törvény főszabályként egyenletes 10 évre elosztott feltöltésről rendelkezik), másrészt pedig azért, mert – bár a napirenden lévő devizahiteles törvénykezés nyomán komoly veszteségek várhatóak szektorszinten -, a pénzintézetek tőkeellátottsága, illetve tulajdonosaik felelősségvállalása nyomán sem lesz veszélyben a bankrendszer stabilitása.

A rendszeres éves befizetés két részből fog állni: a fix alapdíjból és a kockázatalapú változó díjból. A Szanálási Alap díjpolitikájára a javaslatot az MNB dolgozza majd ki. Fontos kérdés lesz a kis intézmények kezelése. Esetükben érv lehet a relatíve alacsonyabb díj fizetése mellett, hogy bedőlésük nem feltétlenül éri majd el azt a rendszerkockázati szintet, amely miatt az Alapnak fizetnie kellene. Díjat ugyanakkor bizonyosan fizetniük kell Gyura Gábor szerint nem csak azért, mert egy-egy speciális szituációban kisbankok is válhatnak rendszerkockázatilag fontossá, de azért is, mert az Alap, mint egyfajta közös biztosítás révén megtámogatott pénzügyi rendszer nagyobb stabilitása előnyt jelent majd ezen cégeknek is, akik így mindenképp haszonélvezői lesznek ennek a rendszernek.

Hogyan lehet pluszforrás?

Gond esetén ráadásul a Szanálási Alap – a pótbefizetés előírásán túl – a törvény szerint hitelt vehet fel, vagy akár kötvényt is kibocsáthat, sőt más európai szanálási alaptól is kérhet támogatást. (Csak az MNB által történő finanszírozás tiltott.) A törvény szerint lehet olyan eset is, amikor az Országos Betétvédelmi Alap (OBA) vagyonelemeit is felhasználhatja a szanáló MNB, ám Gyura Gábor szerint itt nem kell attól tartani, hogy az OBA kétszer fizet – egyrészt a szanálási folyamat során, másodszor pedig a betéteseknek.

Az OBA-hozzájárulás ugyanis az adott szanálás során nem haladhatja meg azt az értéket, amelyet kártalanítás esetén fizetnie kellett volna, vagyis nem járhat rosszabbul, mintha szanálás helyett felszámolták volna az adott hitelintézetet.

Az MNB szakértője szerint a szanáláshoz való hozzájárulás összességében azért lehet olcsóbb az OBA-nak és kedvezőbb a betéteseknek, mert a szanálás révén a betétesek a folyamat során végig hozzáférhetnek teljes megtakarításukhoz, miközben az OBA mint hitelező profitál abból, hogy a szanálás a nemzetközi tapasztalatok szerint mindig sokkal jobb megtérüléssel jár az érintettek számára, mint a felszámolási eljárás. Így összességében sokkal kisebb lesz a betétbiztosítás – és ezáltal a bankszektor - terhe, mintha az adott hitelintézet csődbe ment volna.