Az elmúlt hét végén több cikk is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a 35 érintett intézmény közül vajon hány bank és takarékszövetkezet megy perre a Magyar Nemzeti Bank március 13-i döntését és összesen 1,2 milliárd forintos bírságát vitatva. Mint a döntés nyomán írtuk: a jegybank korában épp a most a bankok (egyik) bűnéül felrótt gyakorlatot engedélyezte egy ajánlással, ráadásul a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének nyelvi tanácsadó szolgálata szerint sem áll meg a jegybank indoklása a 0 forintos számlákkal kapcsolatban - így elvben azon pénzintézeteknek, akiknek a büntetésében jelentős tételt képvisel a fentiekért kiszabott bírság, az átlagosnál jobb eséllyel szállhatnának harcba a felügyeleti jogokat gyakorló jegybankkal.

A Napi Gazdaság és azenpenzem.hu is arról számolt be – utóbbi a jegybankra hivatkozva -, hogy csak néhány pénzintézet adott be keresetet az MNB intézkedése ellen, igaz, a cikkek szerint több hitelintézet még mérlegel. Ennek okával kapcsolatban ugyanakkor még nem látott sehol napvilágot elemzés, mi is csak egy oldalról igyekszünk érveket felsorolni a jelenlegi állapot magyarázatára – hangsúlyozva, hogy a hitelintézetek véleményét ezúttal nem kérdeztük meg.

Ami jól látszik, a pénzintézetek számára bár érzékeny pont, de nem „elviselhetetlen” teher a bírásg összege – a legnagyobb tételt, 98 millió forintot az Erste, az MKB és a Raiffeisen fizethet be, 95 millióra büntették az FHB-t és 93 milliót kapott a Budapest Bank. A komolyabb összeget a határozatnak az a tétele teszi ki, hogy a jegybanki bírság alapjául szolgáló intézkedések nyomán beszedett díjakat a bankoknak április végéig vissza kell utalniuk az ügyfelek számára. Ez többszázezer fogyasztót érint és tízmilliárdos összeget jelent a megbírságolt bankok esetében az MNB szerint – vagyis ez az igazán komoly tétel. A visszautalások a banki közlések szerint megindultak, a pénzintézetek jogkövető magatartást tanúsítanak – a hatályos szabályozás szerint a visszautalásokat akkor is meg kell tenniük, ha egyébként vitatják a határozatban foglaltakat.

Ez az a pont, amely nyomán úgy gondoljuk, hogy a pertől visszakozó bankok felmérték, hogy  az esetleges pernyertesség esetén a most visszautalt tételeket jó eséllyel nem tudják visszakérni. Az MNB-t nehéz lenne a döntés nyomán utólag ismét jogosan beszedettnek minősített összegek visszafizetésére kötelezni, hiszen a visszautalások címzettje nem a jegybank volt. Az viszont bizonyosan komoly megütközést váltana ki az ügyfelek részéről, ha tőlük kérné vissza az adott hitelintézet ismét az egyszer már beszedett, majd visszautalt pénzt. Ez – még ha a bírósági döntésre hivatkozhatnának a hitelintézetek – olyan szintű bizalomvesztést hozna, amelyet jó eséllyel egyik bank sem vállalna fel. Vagyis, az ügyfelek nyugodtak lehetnek: a visszautalt pénzeket tőlük aligha szedik majd vissza újra a bankok. Ráadásul abban is a nyerő oldalon lehetnek az ügyfelek, hogy a bankok - tartva az újabb szankcióktól - számos esetben visszahozták a régi díjakat.

A fentiek nyomán pedig kérdéses, hogy érdemes-e a jegybankkal hadakozni az erkölcsi győzelemért. Bár sokak szerint igen – ezt teszik majd a perre menő bankok -, a többiek álláspontja is érthető némiképp. A bírság összegét ugyan visszanyerhetik, ám a komoly tételt jelentő visszautalások - mint láttuk - bizonyosan nem térülnek meg. Ugyanakkor azt, hogy a bankok – ha nem az ügyfelekkel kerülnek szembe közvetlenül – kiállnak a vélt igazukért a hivatalokkal szemben, jól mutatja, hogy a 11 megbírságolt bank közül csak kettő nem kezdeményezett pert a lakáshitel-drágítás kapcsán kirótt GVH-bírság jogosságát vitatva. Persze ott a tizenegyek összesen 9 milliárd forintnyi összeget követelnek vissza.