Surányi: 40 százalékkal is csökkenhetnének a törlesztőrészletek

Surányi György, Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke az Inforádióban azt mondta, hogy két és fél évvel ezelőtt a neki és kollégáinak volt egy közös javaslatuk, amelynek az volt a lényege, hogy forintosítsák a hiteleket.

Több részből állna a megoldás

Surányi György szerint ez önmagában nem jelentene pluszterhet a bankszektornak. Hozzátette: akkor lenne plusz-, vagy elviselhetetlen teher a szektornak, a a hiteleket nem a piaci árfolyam váltják át. A jegybanknak kellene hosszú lejáratú forinthitelt nyújtani, például az  alapkamat mínusz 2 százalékos kamattal, amihez a bankoknak kellene hozzátenni egy kamatmarzsot. Így körülbelül 5,5-6 százalék körüli nominális szinten kellene hitelt nyújtani az ügyfeleknek, akik ebből visszafizetnék a devizatartozásukat.

Ez történhetne historikus árfolyamon, azon, amilyen árfolyamon az MNB hozzájutott, ez azt jelentené, hogy az ügyfelek 10 százalékot megtakaríthatnának az árfolyamveszteségből. A volt jegybankelnök szerint emellett 5 évvel meg lehetne hosszabbítani a futamidőt, esetleg valamilyen végtörlesztést is be lehetne iktatni a rendszerbe. Ezek hatására nagyjából a havi törlesztőrészletek 35-40 százalékkal csökkenhetnének.  

Ebben az esetben a bankok is komoly terhet vállalnának a kamatmarzs miatt, illetve a futamidő növelése is a bankok terheit növelné, de szerinte lenne értelme, mert a havi törlesztés közel kerülhetne az eredeti szinthez. Surányi György szerint az államháztartás és az MNB terhelése is közel lenne a nullához, ugyanis a jegybank a forinthitel-nyújtáson sokkal nagyobb kamatot tud realizálni, mint a devizatartalékok kihelyezésén.

A szakember szerint az nyilvánvaló, hogy mindezt csak akkor lehet végrehajtani, ha a legszorosabb kooperációban van a jegybank, a kormány, a bankok és persze az ügyfelek is.

Közös a felelősség

A kialakult helyzetért a felelősség sokdimenziós volt. Szerepe volt a jogi környezetnek, úgy gondolja, hogy a jegybank téves monetáris politikája kifejezetten ösztönözte a devizahitelezést. Ahogy Surányi fogalmazott, a felelőtlen költségvetési politika 2001 és 2006 között szintén ösztönözte a devizahitelezést, mert az összes forintforrást elszívta a piacról, ezért drága lett a forinthitel.

A bankoknak is komoly felelősségük a szakember szerint, mert frankban is adtak hitelt eurón kívül, ráadásul nem csak lakáscélú, hanem fogyasztási célra is. Emellett a kamatképzés sem volt megfelelő, noha jogszerű volt, és az ügyfelekkel is ismerték az árfolyamkockázatot. Ezért is volt alacsonyabb a kamat, mint a forinthiteleken - tette hozzá.

És az ügyfelek között is sokan voltak olyanok, akik nem kellő gondossággal mérték fel a lehetőségeiket. A szakember hangsúlyozta, hogy természetesen nem azokról van szó, akik például elveszítették a munkájukat.

Több új beruházást kellene finanszírozni

Surányi szerint a jegybanknak segíteni kell a beruházások finanszírozását, "józan" kamatozású, hosszú lejáratú hitellel. A szakember szerint az MNB az elmúlt években több jó lehetőséget is elmulasztott. Ugyanakkor a Növekedési Hitelprogram szándékában helyes és jó irányú. Annak kedvező hatásai akkor tudnak igazán kibontakozni, ha azt alapvetően új beruházások finanszírozására nyújtja a jegybank.

Surányi György úgy véli, hogy a meglévő hitelek kiváltása jelenthet segítséget, hiszen most olcsóbb tőkeköltségek mellett tudják finanszírozni a tevékenységüket a cégek, de ez kevésbé járul hozzá a termelés növeléséhez a beruházásokhoz és foglalkoztatottság növeléséhez.

Amennyiben új beruházáshoz adnának több támogatást, akkor az munkahelyet, növekedést, keresletet generálna és adóbevételi többletet jelentene az államháztartásban.

Az MNB túlságosan sok erőforrást irányzott a meglévő hitelek leváltására. A baj az - tette hozzá Surányi -, hogy ez csak egy jövedelemtranszferről szól az adófizetők felől a vállalkozók irányába, és ennek a hozadéka, ha nem is jelentéktelen, de kevésbé érzékelhető a gazdasági tevékenység élénkülésében.

Másrészt abban az esetben, ha meglévő hiteleket váltanak le, akkor a hitelkereslet végtelenné válik, hiszen nincs olyan vállalkozó, aki ne fizetne 8,5 százalék kamat helyett 2,5 százalékot, ilyen szempontból az árazáson is érdemes elgondolkozni. Surány György szerint a 2,5 százalék túl alacsony, valószínű, hogy egy, az irányadó kamat plusz 2 százalék az még mindig attraktív lenne és tudna élénkíteni a gazdaságon. Szerinte az is lehetne feltétel, hogy új beruházásra adják a hitelt.

Nincs növekedési pálya

A beruházások növelése elengedhetetlen a növekedéshez. Surányi György szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a beruházások  2007 óta folyamatosan csökkennek, minden évben. A beruházási ráta a legalacsonyabb a régióban, beruházás nélkül pedig növekedés, pláne hosszútávú növekedés nehezen elképzelhető.

Az ország külföldi eladósodottsága az elmúlt négy évben csökkent, noha még mindig a legmagasabb a a régióban. Az ország külső sérülékenysége szemmel láthatóan mérséklődött. Az ország folyamatosan szufficites az ország külföldi finanszírozóképessége, folyamatosan többletet mutat, ennek örülni kell, ugyanakkor nem azért szufficites az ország, mert nagyon dinamikus mértékben nő az export, hanem azért, mert nagyon alacsony a belföldi fogyasztás és a beruházás.

Ahhoz, hogy tartós és gyors növekedés legyen, ahhoz a 16 százalékos beruházási ráta nem elég, ahhoz magasabb ráta kell, ahhoz pedig bizalom kell a gazdaság szereplői részéről.

Lehet még megszorítás

A tavaly óta tartó alapkamat-csökkentés elkerülhetetlen és indokolt volt, tehát jó volt, ugyanakkor az látszik, hogy a tényleges reálkamatszint nem csökkent, a monetáris kondíciók nem enyhültek, közben ugyanis egy olyan dezinflációs folyamat is bekövetkezett, ami miatt olyan alacsony az infláció - nem szerves, nem organikus -, hanem adminisztrációs lépések miatt, hogy a nominális kamatszint ugyanolyan magas, mint egy évvel ezelőtt volt - mondta Surányi. Ez azt jelenti, hogy az üzleti szektor számára a reálkamat az egyáltalán nem csökkent.

Ez a kamatcsökkentés nem arról szól, hogy mennyiben segítette a gazdasági növekedést, hanem pozitív megfogalmazásában azt lehet mondani, hogy nem gátolta tovább a gazdaság élénkülését, mert nem szigorodott a kamatszint.

Hozzá kell tenni, hogy 1,3  százalékos infláció mellett azok az államkötvénykamatok mellett, amiket az elmúlt három évben kellett fizetni, azok 7-8 százalékos szinten vannak, vagyis az állampapírok reálkamata roppant módon megdrágult. Amíg tavaly 6 százalékos inflációnál ez 1,5 százalékos pozitív reálkamatot jelentett, addig ma egy 5-6 százalékot jelent - mondta Surányi.

Ez azt jelenti, hogy ha a nominális GDP nem nő, vagy mondjuk egy százalékkal, vagy 1,5 százalékkal jó esetben, és ehhez képet 6-7-8 százalék a nominális kamat, akkor itt a költségvetés, a gazdaságpolitika arra kényszerül, hogy súlyos megszorításokat hozzon, vagy ha ezt nem hozza, akkor a költségvetési hiány fog megugrani, az államadósság kiugróan emelkedik.