Végre megvan, mikor érdemes forintot devizára váltani

Sokan úgy tartják, nyáron erősebb a forint, aminek van is ésszerű magyarázata. Például az idegenforgalom ilyenkor több devizát termel. De a mezőgazdasági exportunk bevételei vagy az idénymunkások (az idegenfogalomban és a mezőgazdaságban Ausztriában vagy másutt dolgozók) hazautalásai is szóba jöhetnek, mint devizakínálatot, forintkeresletet okozó, árlenyomó tényezők. Télen pedig ellenkezőleg, az energiaszámlák kifizetése okozhat pótlólagos devizakeresletet.

Már többször foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy nyáron olcsóbb-e az euró vagy sem, akkor a grafikonok alapján úgy tűnt, hogy nem lehet igazán szabályt felfedezni: hasonló arányban fordultak elő olyan nyarak, amikor az euró relatíve olcsó volt, és olyanok, amikor nem. (Lásd itt>>> és itt>>>.)

Most pontosan kiszámoltuk: 2001. elejétől – akkor májusban szélesítették a forint intervenciós sávját, ezért jobban kezdett ingadozni – minden egyes hónapra meghatároztuk, hogy a havi MNB-átlagárfolyam mennyire tért el az éves átlagárfolyamtól. Plusz meg is számoltuk, hogy hány esetben volt átlag alatti és hány esetben átlag feletti az árfolyam az adott hónapban.

Hol volt, hol nem volt

Az jött ki, hogy a 2001-2015-ben eltelt 15 naptári év közül júniusban hét esetben az éves átlag alatti, nyolc esetben átlag feletti volt a havi árfolyam. Tehát az esetek szerény többségében drágább volt a júniusi euró, mint az év egészében. Júliusban 9:6 ez az arány, tehát akkor érezhetően gyakoribb volt az olcsóság. Augusztusban megint 7:8 volt az arány, vagyis a drágább hónapok voltak többségben. Ez bizonytalanná teszi az elmélet igazát.

De nem csak az a kérés, hányszor volt drágább az éves átlagnál az euró, hanem az is, hogy mennyivel. Ha kiszámoljuk, hogy 15 év alatt az egyes hónapokban összesen mennyivel volt magasabb vagy alacsonyabb az árfolyam az éves átlagnál, az látszik, hogy leginkább májusban volt olcsóbb az euró, 15 év alatt összesen 9,6 százalékkal. Ez éves szinten, tehát 15-el elosztva 0,64 százalék, a jelenlegi árfolyam mellett majdnem pontosan két forint lenne.

Jók a júliusok és augusztusok

Amint a táblázatból látszik, a júliusok során 8,1, az augusztusokban 7,1 százalékkal volt alacsonyabb az árfolyam, azaz éves szinten fél százalék, 1,5 forint körül. Ez nem kevés, csak az a baj, hogy nagy átlag, és ettől még kiszámíthatatlan, hogy az adott évben olcsóbb, vagy drágább lesz az euró. Tudjuk, hogy az árak átlagában a májusok, júliusok és augusztusok voltak a legkedvezőbb alkalmak egy-egy évben a devizavételre, de az esetek közel felében ez mégsem jött be.

Idén sem tudjuk, hogy az év hátralevő részében 308 vagy 318 forint lesz-e a jellemző – valószínűleg egyiken sem lepődnénk meg túlságosan. Egy régi jó módszer a devizavételre, hogy vegye meg a polgár felét most, felét később, például közvetlenül utazás előtt. Ezzel csökkenti kockázatait. (Ha felmegy az ár, örülhet, hogy felét már megvette olcsóbban. Ha lemegy, örülhet, hogy csak a felét vette meg drágábban.) Lehet, hogy a bankkártyahasználat költségeit az alkalmazott árfolyamokat is érdemes áttekinteni.

Lassan tovább gyengült a forint

Mostanában eléggé szűk sávban mozgott a forint (lásd a kék vonal csökkenő ingadozását a grafikonon), pontosan egy éve nem lépett ki az árfolyam a 306-320 forintos sávból, sőt a 308-318 forintosból is alig. Mintha egy képzeletbeli intervenciós sávban ingadozna, gyanakodnak is sokan, hogy a jegybank keze is benne van valahol.

A fenti grafikonról megállapítható az is, hogy 2010 volt az utolsó olyan év, amikor az euró/forint éves átlagára csökkenni tudott. (Narancs színű vonal.) Azóta, ha lassuló ütemben is, de egyre magasabb és magasabb lett az átlagárfolyam, tehát lassan tovább gyengült a forint. Még ez év első négy hónapjára is igaz volt ez, főleg a januári gyengélkedés miatt. A május sem hozott olcsóbb eurót.