Stabil valuta
Ha egy kicsit visszatekintünk történelmileg, azt láthatjuk, hogy a Bokros-csomagot követő csúszó leértékelés 2001-es beszüntetése óta a forint euróhoz képesti árfolyama viszonylag stabil volt. Egy-egy kilengés volt ugyan, erős és gyenge irányban egyaránt, de ez egy szabadon lebegtetett valutánál természetes, és ha azt vesszük, hogy gazdaságunkban közben milyen szélsőséges helyzetek is előfordultak ebben a 14 évben, akkor kifejezetten a stabil valuták közé sorolható a forint.
Az időszak első részében felértékelődési nyomás volt megfigyelhető, aminek két oka volt: egyrészt az első Orbán-kormány magas kamatokkal tudatosan támogatta ezt, másrészt ár-, és bérszínvonal összehasonlítás alapján akkor még elég alulértékelt volt a nemzeti valuta. Ezt az alulértékeltséget végül a hazai magasabb infláció számolta fel az időszak első felében.
Túl erős volt
A Medgyessy-kormány idejére túl erős is lett a forint, az akkori lebegtetési sáv felső szélét ostromolta: ekkor az MNB több eszközt is bevetett a további erősödés megakadályozására. Első alkalommal hatalmas forintmennyiséget zúdított a sáveltörlésre játszók nyakába, hisz forintból annyit bocsát ki, amennyit akar, egyúttal rengeteg eurót vett, jól megnövelve a devizatartalékot. Második alkalommal pedig odébb tolta a sávot, így szüntette meg a sávszéli spekulációt.
Végül pár év után mindenféle sáv megszűnt, így addig emelkedik vagy esik a forint, amíg jólesik neki. Ekkor el is érte abszolút csúcsát 220 forintos körül az euró árfolyam. A 2008-as válság aztán elsöpörte az optimizmust: az árfolyam elvágtatott a gyenge irányba, és története során először a 300-at is megnézte. A 300-at túl gyengének találta a piac, és vissza is tért mindig a 2-essel kezdődő tartományba. Ez borult fel tavaly év elején, amikor erre a hosszú időre, 15 hónapra fölé került a bűvös szintnek.
A devizahitelek
A piac ezt végül elfogadta, és arra gondoltak, hogy tartós lehet a leértékelődési trend. Ugyanakkor ennek semmi alapja nem volt. A makrogazdasági mutatók erősek: a költségvetés egyensúlyban van, a fizetési mérleg többletes. Van elég devizatartalékunk, ráadásul ár-, de különösen bérszínvonalunk alacsony az eurózóna tagországokéhoz képest, így a valuta egyáltalán nem volt túlértékelt.
Egyetlen egy tényező volt, ami nyomasztólag hatott az árfolyamra: a devizahitelek kérdése. Ez nagy kitettséget, így kockázatot jelentett. De attól kezdve, hogy megtörtént ennek forintosítása, egyúttal az államadósságon belül erősen megnőtt a forint finanszírozás aránya, ez a kockázat gyakorlatilag eltűnt a rendszerből. Ettől kezdve a forintra semmiféle nyomás nem nehezedik, feltehetően ezért is pont most indult meg a masszív erősödő trend.
Erős vagy gyenge?
Sokan úgy vélekedtek, hogy jobb a gyenge forint, mert alacsonyabb kamatokat tesz lehetővé. Nos, a jelenlegi kamatmentes nemzetközi környezetben ennek a célnak az eléréséhez nem kell gyenge forint. A cseheknél 0 kamat van, mégsem gyengül a korona. A forint pedig még mindig kínál egy kis hozamot az euróhoz és a dollárhoz képest, nem is beszélve a negatív kamatú devizákról. Hasonló kamatszintje közelünkben a lengyel zlotynak és a román lejnek van, ott viszont nem szűnt meg a devizahiteles probléma, így a forint egyértelműen vonzóbb.
Végül nézzük meg, fundamentálisan milyen árfolyamsáv lehet megfelelő a forintnak. A makrogazdasági adatokról már szó volt, azok olyan masszívak, hogy akár a jelenleginél 10 százalékkal erősebb forintot is elbírnak. Ekkora eltérés még az exportot sem zavarja, tekintettel alacsony béreinkre. Ha az árszínvonalat hasonlítjuk össze az eurózóna hozzánk közelebb álló gazdasági színvonalú országaival, vagy Csehországgal, akkor is azt látjuk, hogy enyhén még mindig alulértékelt a forint, de legalábbis elbírja az erősebb szintet. A munkabér összehasonlításban pedig végképp: itt mindegyik érintett országhoz képest alacsony a szintünk.
Szebb a 2-es, mint a 3-as
És itt jön be egy fontos tényező, ami az erős forint mellett szól. Erősebb forint mellett kisebb az egyébként irdatlan munkabér-lemaradásunk a többi vizsgált országhoz képest. Főleg azok érdekesek, ahová a legtöbb magyar munkaerő áramlik (Ausztria, Németország, Nagy-Britannia), márpedig ezekhez képest nominálisan óriási az eltérés. Az erősebb forint ezt kissé mérsékli, és valamelyest csökkentheti az elvándorlást.
Ha mindezek alapján egy reális árfolyamsávot akarunk meghatározni, akkor nagyjából a 270-290 forint lehet az, ahol még semmi jele a túlértékeltségnek, a gazdaságnak még teljesen megfelelő. Ráadásul van egy kis lélektani hatás is: 2-essel kezdődő árfolyam mellett jobban érezzük magunkat az adventi bécsi vásárláskor, vagy akárcsak a párkányi sztrapacska-borovicska kiruccanáson.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
