Az olajválságok és hatásaik
Ahhoz, hogy megértsük, miért a mostani hirtelen esés, és hogy ez túlzott-e vagy nem, érdemes megvizsgálni az olajár múltbeli alakulását, és ennek okait. Az olaj piacán 1973-ig viszonylagos béke honolt, az olaj 3 dollár körül mozgott. A kitermelők döntően az arab országok közül kerültek ki, így amikor ők a kínálat visszafogása mellett döntöttek, az ár pillanatok alatt a többszörösére emelkedett. Ez akkor megrázta a világgazdaságot, és magas inflációt váltott ki a fejlett országokban. Ugyanez még egyszer megismétlődött 1980-ban, de ezt követően a fogyasztók reakciója már gyors volt: elsődleges szempont lett az energiatakarékosság.
Az ipari termékek egyre kisebb fajlagos energia felhasználással készültek, jóval kisebb fogyasztású gépjárműveket kezdtek gyártani és növekedett a nukleáris- és vízi erőművek szerepe az áramtermelésben. Az olajtermelő országok sora ugyanakkor bővült bővült: belépett Nagy-Britannia, Norvégia, Venezuela, Nigéria, és a Szovjetunió összeomlása után már Oroszország is a világpiacra borította növekvő kitermelését.
Így kialakult egy egyensúly 20 dollár körül, ami nagyjából 15-20 évig kitartott. Két érdemi kilengés volt csak benne: egy felszúrás 40 dollárig Kuvait iraki megszállásakor 1990-ben, illetve egy zuhanás 8 dollárig 1998-ban, ami ki is váltotta az elhíresült orosz válságot.
Szárnyalás a múlt évtized közepén
Ez az egyensúly végleg 2003-ban borult fel. Az ár áttörte az 1991-es, 40 dolláros tetőt, és 5 év alatt 140 dollár fölé száguldott. A legfőbb ok: Kína óriási növekedést mutatott, a világ ipari termelésének nem kis hányada odatelepült, ami aztán a helyi fogyasztást is beindította. Ez olyan gyors és nagy volumenű energiakeresletet gerjesztett, amit rövid idő alatt csak olaj-, és szénerőművekkel lehetett kielégíteni. Eközben világszerte gyorsan nőtt a személygépjárművek száma és a légiforgalom is nagy ütemben bővült.
A folyamat, ahogy egy ilyen trendnél szokott, végül lufifújássá vált, amit gyorsan kipukkasztott a 2008-as válság. Kevesebb, mint fél év alatt 145-ről 35 dollárig szakadt az ár. Ezt követően visszaemelkedett szép lassan 60-70 környékére, ott egyensúlyinak tűnt, majd a japán atomerőmű-baleset és az ezt követő hisztéria hatására felment a 100-as magasságba.
|
| A WTI olajfajta ára 1986 óta. Az amerikai EIA (Energy Information Administration) utolsó adat november 24-i, azóta már 64 dollárnál is járt az ár. |
Jelen és jövő
A 100 dolláros ár aztán kiváltotta a logikus reakciókat. Az olajtermelők vidáman ontották az olajat, hisz mesés összeget kaptak érte. Ráadásul ezen a szinten már érdemes lett kitermelni sok olyan olajforrást, ami alacsonyabb árnál még nem volt rentábilis. Közben Amerikában felfutott a palaolaj-, és palagáz kitermelés, aminek eredményeképpen a korábban legnagyobb energia-importőr USA immár gyakorlatilag önellátó lett. A kínálati oldal tehát igencsak megerősödött a magas ár hatására.
A keresleti oldal is reagálni kezdett a magas árra. Az áramtermelésben gyorsan növekszik a megújuló energiaforrások szerepe, ráadásul a költségük is egyre versenyképesebb: gyorsan esik a napelemek ára. Ez a folyamat folytatódik: egyes országok azt tervezik, hogy áramtermelésükből pár éven belül teljesen száműzik a fosszilis energiát, így az olaj erőművi felhasználása vélhetően világszinten is stagnálni vagy csökkenni fog.
Mindezek alapján látszik, hogy a 100 dolláros ár túlzottan magas volt, túlkínálatot eredményezett. Ehhez képest a most kialakul 60-70 dollár közti egyáltalán nem nevezhető alacsonynak, jóllehet az esés meglehetősen heves volt, amit gyakran követ korrekció. Középtávon azonban nem lenne meglepő, ha ezen a szinten, vagy akár még alacsonyabban stabilizálódna az ár.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
