Adataink védtelenek
Előző cikkünkben azt néztük meg, hogy ha repülőjegyet vásárlunk, különösen az ún. fapados légitársaságoknál, mire kell figyelnünk. Az ő esetükben magával a fizetéssel nem szokott gond lenni, bár megemlítettük azt az esetet, mikor a vásárló kérése ellenére euróra váltották a forint összeget, igen rossz árfolyamon, és ezzel végül akkor szembesült, mikor a fizetés már megtörtént: az erről szóló banki sms, majd a légitársaság visszaigazolása mutatta a turpisságot. Ez csak annyiból érdekes a mostani esetben, hogy kivédeni nem lehetett, nincs kinél azonnal reklamálni, a pénztártól való távozás előtt, mint a valóságos üzletekben.
Ebből látszik, hogy mi is a bankkártyás, távolról történő vásárlás fő veszélye. Egy távoli eladó rendelkezésére bocsátjuk kártyánk, és így végső soron bankszámlánk adatait, és tulajdonképpen a másik fél jóindulatán múlik, mennyit fizetünk. Az esetek túlnyomó többségében korrektül zajlik a dolog, annyit fizetünk, amennyire számítunk, és az adatainkkal sem élnek vissza, nem adják át másnak.
Ne fizessünk akárkinek
Igen ám, de vannak olyan esetek, amikor mégiscsak ez történik. Tulajdonképpen ez a fizetési mód azt jelenti, hogy kártyánk kívülről is leolvasható adatait adjuk meg, ezen kívül még a banknál is szereplő lakcímünket kérik el (azt sem mindig), és már mehet is a fizetés. Vagyis leegyszerűsítve: ha valaki leolvassa, amit a kártyán lát, vagy az általunk megadott adatokat más használja fel, máris fizethetnek a mi számlánkról.
Ez egy roppant kényes dolog, tulajdonképpen a csalóknak a legnagyobb visszatartó erő az, hogy így nem jutnak közvetlenül készpénzhez, legfeljebb vásárolni tudnak. Azzal pedig nem sokra mennek általában, ráadásul a vásárlás útja követhető is. EU-n kívüli országok esetében előfordulhat, hogy ottaniak vásárolnak a megszerzett adatokkal, esetleg bevonják az adott webáruházat vagy szolgáltatót, együtt követik el a dolgot. Ha pedig bankunk reklamál valahol a világvégén, esetleg közlik, hogy tévedtek és visszautalják a pénzt.
Kevés legyen a számlán
A csalók számára értelemszerűen a készpénz fontos, ezt pedig elvileg csak a PIN kóddal tudják megszerezni. Ennek védelme már alapvető kell, hogy legyen mindenkinek: PIN kódot nem tartunk a kártya közelében, és vetünk egy pillantást az automatára, hogy nincs-e rászerelve valami kis leolvasó készülék.
Tökéletes biztonság nincs, de van néhány módszer, amivel kockázatunkat nagyban csökkenthetjük. Az első és legfontosabb: mindig legyen erősen limitált az elveszíthető pénz. Ne használjunk olyan kártyát, mely mögött a számlán túl nagy összeg van (a túl nagy persze szubjektív, de mindenki kiszámolhatja, hogy a szokványos 1-2 havi számlaforgalmához képest mi sok, mi nem).
Erre kétféle megoldás van: az egyik, hogy beállítjuk, kártyánkkal egy adott nap mennyi pénz vehető fel, ill. mennyi fordítható maximálisan vásárlásra. Ez általában elég is, de miután előfordul, hogy egy nagyobb összegű vásárlás miatt meg kell emelnünk a limitet, de elfelejtjük rögtön visszaállítani, legjobb, ha a kártyához eleve kisebb összegű számla tartozik. Ez azzal járhat, hogy még egy bankszámlát kell nyitnunk, amihez nem is tartozik esetleg kártya, de nagyobb összegnél ez a kényelmetlenség és esetleges plusz költség megéri a nyugalmat.
Mit tehetünk még?
A konkrét vásárlásokhoz egy gyakorlatias javaslat: próbáljunk meg minél többször lefoglalni úgy egy szolgáltatást, hogy nem kell előre fizetni, sőt, ha lehet, a kártyaadatokat sem kell megadni. Ez például szállásfoglalásnál lehet érdekes, különösen, ha távoli országban (nem feltétlenül csak földrajzilag távoli!) foglalunk.
Ha viszont mégis megtörtént a baj, és lehúztak minket, rögtön jelentsük a banknak, ha kell, a rendőrségnek. Macerás dolog, de rendszerint a bank megtéríti a kárt, ha nem vagyunk hibásak benne (pl. nem tudták meg PIN kódunkat).
És végül még egy dolog: időnként a készpénzzel is vigyázni kell, főleg külföldön, az eurózónában is, de annak inkább csak a déli felén. A nagy címletű bankjegyek kerülendők vásárláskor: előfordult már, hogy éttermi fizetésnél a pincér elbaktatott a 100 euróssal, majd visszahozott egy hamisat, és közölte, hogy azt mi adtuk neki. Ezért aztán árgus szemekkel kell figyelni, hogy el ne vigye a bankjegyet, és utána ügetni, ha mégis viszi, ez még kínos is. Egyszerűbb kisebb bankjegyet adni, nem véletlen, hogy Amerikában még az 50 és 100 dollárost is bizalmatlanul méricskélik.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
