Nem is igaz, hogy a magyar piacra mindig a silány termékek jönnek?

Az eredmény azonban valószínűleg nem tetszett, így egészen addig ültek rajta, amíg más forrásból ki nem szivárgott az Indexhez.

A szóban forgó vizsgálatot a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jogutódjaként eljáró Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) végezte a hatóság laborjában, hogy ellenőrizzék, rosszabb-e a magyar polcokon azonos márkanéven forgalmazott háztartási vegyi áru, mint a nyugati. Csakhogy a végén született eredményeket (a nagy dobra vert, részben félremagyarázott és utólag elferdített Nébih-teszttel ellentétben) mostanáig nem hozták nyilvánosságra.

A szokatlan csend oka a lap forrásai szerint az lehet, hogy a végeredmény nem illett az előre kitalált narratívába, amelyben a multik mindenből a silányabb minőségűt hozzák Magyarországra, sőt, több termék esetében éppen a magyar változat javára találtak különbséget.

Az önálló fogyasztóvédelmi hatóság 2016. december 31-én szűnt meg, azóta helyettes államtitkárságként működik az NFM-en belül.

Szándékosan próbáltak gagyit venni?

A tisztítószerek és kozmetikumok vizsgálata nagyjából egyszerre zajlott a Nébih átfogó osztrák–magyar élelmiszertesztjével, Kara Ákos infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkár legalábbis arról beszélt március közepén, hogy már hetek óta folyamatban van. Az élelmiszerteszthez hasonlóan laboratóriumban megnézték a termékek pontos összetételét, és érzékszervi vizsgálatoknak is alávetették őket.

Az Indexhez eljutott két összehasonlító táblázatban 16 háztartási vegyi árucikk (többnyire különféle mosó- és mosogatószerek) és 16 kozmetikum (hajápolók, tusfürdők, fogkrémek) található, minden egyes terméket négyféle helyen vásároltak meg a fogyasztóvédők: egy magyarországi Spar/Müller/DM üzlet, a budapesti Ázsia Center , egy osztrák Merkur és egy német Kaufland

Az Index úgy tudja, hogy a vizsgálatokat eredetileg egy budapesti és bécsi üzlet termékválasztékára akarták alapozni, azonban ez nem hozta a „várt eredményt”, így az Ázsia Centerbe mentek, hátha ott találnak gyengébb minőségű, esetleg hamisított termékeket, amivel a gyártók fejére lehet húzni a vizes lepedőt.

Mivel az ottani áruknál sem tapasztalták az elvárt különbséget, végül kimentek Németországba termékmintákért, hátha ott jobb minőséget találnak, mint Ausztriában. Az utólag beiktatott beszerzési helyek egyébként állítólag a vizsgálat tervezett időtartamát is kitolták egy-két héttel.

A magyar mosószer is mos

De ez sem jött be, az eredmények alapján nem lehet hangzatos állításokat tenni a multik által másodrendűként kezelt magyar fogyasztókról. Az egyetlen trendszerű eltérés, ami a táblázatokat böngészve felfedezhető, hogy a német és osztrák tisztítószerek, samponok a fogyasztóvédelem véleménye szerint gyakran sűrűbb állagúak, mint a magyarok (ez egyébként érdekes módon az ételeknél is jellemző volt).

A tisztítószerek és kozmetikumok világában azonban ez tényleg huszadrangú szempont, feltételezve, hogy a felhasználók nem azt várják a mosószertől, hogy nagyon sűrű legyen, hanem hogy kiszedje a koszt a ruhából.

Ezen a téren viszont nem úgy tűnik, hogy rosszabbak lennének a Magyarországon beszerzett áruk: a felületaktív anyagtartalom és a szintetikus anionaktív anyagtartalom (ezek a szakkifejezések a legfontosabb hatóanyagok arányát jelölik) igen kevés termék esetében múlta alul az osztrák vagy a német mintát, a különbség pedig többnyire tizedszázalékokban volt mérhető.

Bár több terméknél kimondottan a magyar (beleértve az Ázsia Centerben vásárolt mintákat is) nyerte a hatóanyagversenyt, ilyen kicsi eltéréseknél, amiket a vizsgálat kihozott, ez az egész talán nem is érdekes, mélyen a hibahatár alatt mozognak itt is a különbségek. A lényeg pedig az, hogy a csomagoláson feltüntetett értékhez képest mennyi kerül a termékbe.

Nem tetszett az eredmény?

A vegyi árukról és kozmetikumokról készült NFM-vizsgálat eredményeit nem hozták nyilvánosságra az elmúlt hetekben, pedig a hatóság honlapján is elolvasható működési szabályzat egyik pontja szerint „az NFH és a fogyasztóvédelmi hatáskörben eljáró fővárosi és megyei kormányhivatalok termék-összehasonlító vizsgálatokat végeznek, illetve végeztetnek, és közzéteszik azok eredményét”.

Felmerül a kérdés, miért nem kommunikálta a minisztérium az eredményeket, miközben a Nébih hasonló vizsgálata körül hatalmas felhajtást csaptak. Elképzelhető az is, hogy mivel ennél a termékcsoportnál az élelmiszerekhez képest sokkal kisebb a szubjektív faktor az értékelésben, az illetékesek belátták, hogy nincs esély tovább fújni  a magyar vásárlók trendszerű diszkriminációjának lufiját , és inkább meghagyták az eredményeket a fióknak.