Beszélgetésünk napján jött ki a hír arról, hogy az Európai Parlament (EP) egyelőre nem javasolja az Európai Bizottságnak (EB), Magyarország kapja meg az uniós forrásokat. Mi sem volt természetesebb, mint hogy elsőként ennek a kommentálására kértük fel Raskó Györgyöt. Aki egyebek mellett nem tartotta helyesnek azt, hogy egyes ellenzéki pártok győzelemként értékelik az EP-s stopot, amely helyett szerinte az lehetne a megoldás, ha egy átlátható rendszerben ezeket a pénzeket olyan tendereken használnák fel, hogy az minden szempontból kielégítené az EB igényeit.

Az uniós agrárfronton jobb a helyzet. Bár a Bizottságnak e téren is voltak aggályai, elismerték, hogy az agrárpénzek eddigi folyósítása az EU-ban szokásos feltételekkel és átláthatóan történt. Más kérdés, hogy az Raskó György szerint problémát jelent, az uniós pénzek jelentős hányada a nagy gazdaságokhoz és a professzionális vállalkozókhoz került. „De szeretném eloszlatni azt a félreértést, hogy az agrárpénzek nem szociális segélyként érkeznek az uniós országokba, hanem az a céljuk, hogy növeljék a versenyképességet úgy, hogy közben állatjóléti és környezetvédelmi előírásokat is betart” – figyelmeztetett az agrárközgazdász. Hozzátéve,

az agrárpénzek körül nincs az a homály, ami a gazdaság más területein felhasznált uniós forrásoknál, ezért egy pillanatig sem volt kétséges, hogy Magyarország rendelkezésére fog állni a mintegy 4 ezer milliárd forintnak megfelelő összeg. Ha ezt a mezőgazdaság és az élelmiszeripar megfelelően használja fel, akkor a versenyképesség komoly mértékben javulhat.

Az viszont probléma, hogy túl sok uniós támogatás érkezik a növénytermesztők számára és ezzel a gazdák nagy része megelégszik, nem hajlandó intenzív gazdálkodásba bekapcsolódni, legyen szó kertészetről vagy állattenyésztésről.

Utóbbi hihetetlen mértékben zuhan, egyre kevesebben foglalkoznak állattartással, 2010 óta a harmadára csökkent az egyéni gazdák állattenyésztéssel kapcsolatos tevékenysége. Ezt az is előidézi, hogy a földterület egyre jobban szűkül,

az elmúlt tizenkét évben több mint ötszázezer hektárral csökkent a társas vállalkozások, gazdasági társaságok által használt terület. 

Bár Raskó György meggyőződése, hogy élelmiszerhiány nem lesz, önellátóak vagyunk, felhívta a figyelmet arra, hogy régen nem ez volt a célja a magyar állattenyésztésnek, hanem az, hogy hozzon jelentős exportbevételt. Ám ma minden állatfaj esetében olyan mértékű a csökkenés, ami miatt jelentős importra szorul az ország, már nemcsak sertéshúsból, hanem baromfihúsból is. Olyan termékeink esetében, amelyekkel Európában egyedülálló módon versenyképesek voltunk, mint például a víziszárnyasok, olyan drasztikusan zuhant a tenyésztés, hogy gyakorlatilag

liba- és kacsahúsból is rövidesen importra szorul az ország. Sajtból már most is jelentős a behozatal, s a tojásból is egyre növekvő mértékű.

Ami az élelmiszerinflációt illeti, az azért olyan magas – a Privátbankár.hu legutóbbi Árkosár-felmérése szerint már meghaladta a 40 százalékot –, mert a forint az utóbbi években jelentősen gyengült, az euróval szemben csak az elmúlt egy évben 20 százalékot. Mivel pedig egy sor termékből importra szorulunk, egyebek mellett emiatt sem várható az élelmiszer fogyasztói árak mérséklődése.

Ha nem lesz az EU-val megegyezés, akkor Raskó György szerint a magyar gazdaság nagyon komoly recesszióba zuhan 2023-ban, ráadásul úgy, hogy a magyarországi infláció a decemberre várható 23 százalékos éves mértékével már a legmagasabb lesz az EU-ban. Ezen belül az élelmiszerek 45 százalékos indexe egészen elképesztően magas, több mint a két és félszerese az uniós átlagnak.

A rezsiköltségek most épülnek be a mezőgazdasági termelési költségekbe, nemcsak az alapanyag-termelésben, hanem az élelmiszer-feldolgozásban is – hívta fel a figyelmet az agrárközgazdász. Ez az ágazat ugyanis elképesztően magas energiaköltséggel dolgozik, lásd a hűtőházak működtetését vagy a húsfeldolgozást.

Két év alatt 93 százalékkal nőttek a takarmányárak, márpedig ez teszi ki az állattenyésztési költségek 65-70 százalékát. Emiatt van a tenyésztőkön egy nyomás, hogy a megnövekedett terheket a fogyasztókra áthárítsák, ami nem könnyű, hiszen közben a fizetőképes kereslet is csökken. 

Áttérve az ársapkákra, annak Raskó György szerint a kormány a nagy nyertese, amely kétharmados győzelméhez ezek hozzájárultak, ezzel szemben mindenki már óriásit szívott. 

Raskó György számításai szerint december 31-éig a magyar mezőgazdasági nyersanyagtermelők, élelmiszerfeldolgozók körülbelül 250 milliárd forint veszteséget lesznek kénytelenek elkönyvelni az ársapka miatt.

Egy idő után elfogy a cérna, ami a termelés visszafogásához vezethet – helyezte kilátásba a maga is gazdálkodó szakember. Úgy vélte, amennyiben a kormány a tojás ársapkát hosszabb távon fenntartja, akkor sok tojástermelő lehúzza a rolót. 

Ugyanakkor a diszkontláncok is sokat nyertek az ársapkán, a lakosságból ugyanis nem kevesen a független boltoktól hozzájuk pártoltak át. Aminek eredményeként

Raskó György becslése szerint a három nagy diszkontlánc piaci részesedése ebben az évben 34 százalékról körülbelül 40 százalékra fog felmenni. Ők így együtt 50-60 milliárd forint profitot érhetnek el, miközben sok tízezer, magyar élelmiszereket is forgalmazó kisbolt óriási veszteséget fog elszenvedni. Közülük decemberben közel ezer fog bezárni, a jövő év végéig pedig további kétezer húzhatja le a rolót az agrárközgazdász szerint.

Ám az ársapka legnagyobb vesztesei azért mégis csak a háztartások, ők szenvedik el a legjobban a hatalmas élelmiszerinflációt. Ha megszüntetnék az ársapkát, a tojás és a krumpli ára 40-50 százalékkal ugorhat meg. 

Ráadásul a forgóeszköz-finanszírozás is óriási terheket ró az agrárvállalkozásokra. Míg Szlovákiában 2 százalékra vehetnek fel ilyen típusú bankhitelt, addig Magyarországon 18-20 százalékkal. Ez óriási hátrány egy olyan ágazatban, ahol a termelés finanszírozása hagyományosan forgóeszköz-hitelből történik. Ha azt akarjuk, hogy az agrárvállalkozásoknak ne legyenek forrásgondjaik, akkor a forgóeszköz-hitelekre is kamatsapkát kellene húzni – vetette fel Raskó György.