A körtefajták érési ideje júliustól október végéig tart, a július, augusztus hónapban érő fajtákat nyári körtéknek nevezzük. E fajtákra jellemző, hogy hosszú idejű tárolásra nem alkalmasak, frissfogyasztásra viszont kedveltek, keresettek a piacon. Jelentős képviselőik a Clapp kedveltje, a Guyot Gyula és a Vilmos körte. A körteültetvények nagy részében elsősorban az őszi fajtákat találjuk meg, tehát a gazdaságilag jelentős körtefajták zömét ősszel takarítják be. A Bosc kobak – amelyet Magyarországon a körték közül a legnagyobb területen termesztenek –, a Conferance és a Hardy vajkörték igen kedveltek a piacon. Gyümölcsük szeptember közepétől októberig érik, és 2-2,5 hónapos tárolásra alkalmasak.
Körtéből az éves termésmennyiség kiugró évben elérheti akár a 40 ezer tonnát, sok éves átlagban azonban inkább 33 ezer tonna körüli volt az utóbbi évtizedben.
Magyarországon az Alpokalja, a Bodrogköz és Szatmár a három nagy körtetermő táj, ezeken a főként ártéri területeken ugyanis több az eső, illetve kevésbé jellemző a légköri aszály. Hazánkban a termesztés az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat, amely számos megváltozott körülménynek a hatása. Az Európai Unióban egyébként Olaszország, Belgium, Spanyolország és Hollandia a legjelentősebb körtetermelő, ezen országok önmagukban a magyar termésmennyiség tíz-hússzorosát produkálják.
Miért nem lehetünk körtenagyhatalom?
A kevés megfelelő éghajlati adottságú terület, a szegényes alanyfajta-kínálat, az öntözés és szakképzett munkaerő hiánya, az elöregedett ültetvények magas aránya, a hatékony növényvédő szerek kínálatának csökkenése, a körte kártevőinél a gyors rezisztencia kialakulása, valamint az újabb betegségek megjelenése sajnos nem teszi a körtét nagy területen, nagy terméshozamokkal gazdaságosan termeszthető növénnyé hazánkban.
Hidakat romboltak le. 
