Morális kritikák kereszttüzébe került Németországban a Deutsche Bank, amiért ügyfeleinek „DB Kompass Life 3“ néven olyan befektetési jegyet kínál, amelynek akkor magas a hozama, ha egy embercsoport a vártnál rövidebb ideig él. Ha pedig hosszú életűnek bizonyulnak a célszemélyek, akkor a bank keres sokat az üzleten – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.
Minden nyugdíjbiztosító az emberek halálára spekulál?
A biztosítási szakma képviselői szerint ilyen alapon minden olyan biztosító az emberek halálára spekulál, amely nyugdíjbiztosításokat árul, hiszen ilyenkor akkor jár jól a biztosító, ha rövid ideig kell nyugdíjat fizetnie, és akkor jár rosszul, ha a nyugdíjas sokáig él. (Az életbiztosításoknál pedig fordítva.) A felvásárló alapok egyébként magas hozamot várhatnak az üzlettől. Ilyen befektetések zárt intézményi befektetői körben eddig is gyakoriak voltak, csak a nagy nyilvánosság előtti megjelenés jelent újdonságot a piacon – írja a német Egghat’s Blog.
Elavult statisztikával vezették meg a befektetőket?
Az értékpapírok vásárlói a jelek szerint kevésbé érdeklődnek az etika iránt, sokkal praktikusabb oldalról szemlélik a kérdést. Szerintük a Deutsche Bank megtévesztette őket, ugyanis az alappal kapcsolatos dokumentációban elavult statisztikákra támaszkodott, 75 éves átlagéletkorral számolt, holott más statisztikai előrejelzések ezt 78-80 évre teszik. Így a bank nyerési esélyei sokkal jobbak, mint a befektetőkéi, sőt van, aki azt mondja, hogy az üzleten csak a bank nyerhet. A „DB Kompass Life 3“ alapba egyébként korábban két részletben több mint 200 millió eurót fektettek a befektetők.
A bank adatai szerint az alap mögöttes portfólióját egyébként egy olyan szerződéscsomag képezi, amely 500, az USA-ban élő, 70 és 90 év közötti személy biztosításait tartalmazza. Az egészségi állapotukat két külső orvosi bizottság vizsgálta meg és dokumentálta a csoportba való felvételkor.
Normál esetben szépen kiegészítik egymást a kockázatok
Az Egghat’s Blog magyarázata szerint az életbiztosítások és a nyugdíjbiztosítások normál esetben szépen kiegészítik egymást a biztosítók portfóliójában: az életbiztosítások esetében a bank kockázata az, ha az ügyfél korán hal meg, a nyugdíjbiztosításoknál pedig az, ha későn. Ezért különösen szeretik az olyan ügyfeleket, akik mindkét biztosítást egyszerre kötik meg, a kockázatok ugyanis kiegyenlítik egymást.
Előfordul ugyanakkor, hogy egy biztosítónál sokkal több nyugdíjbiztosítást kötnek, mint életbiztosítást, ilyenkor a kockázat a hosszú élet irányába megnő. Ilyenkor a biztosítónak megéri ennek a kockázatnak egy részét értékpapírosítani és külső személyeknek értékesíteni. A vásárlók pedig normál esetben szép hozamot várhatnak ettől, de nyilván ilyenkor a „hosszú élet” kockázata az ő vállukat nyomja.
Közös listát és elvet alkalmaznak. 
