|
| Schuszter Péter, a Generali Alapkezelő elnök-vezérigazgatója |
Privátbankár.hu: Az utóbbi időben alaposan megváltozott a befektetői környezet: nincsenek kamatok, a kockázatmentes hozam a padlóra került – hogyan alkalmazkodnak ehhez a kisbefektetők? Hajlandóak nagyobb kockázatokat vállalni?
Schuszter Péter: Az elmúlt években a kisbefektetők sok helyen, sokszor megégették magukat: irreálisan magas hozamokat ígértek nekik kockázatmentesen, amelyekről persze később kiderült, hogy korántsem voltak azok. Ennek megfelelően a kisbefektetők ma sokkal inkább a biztonságot keresik, mintsem a kockázatot.
PB: Ez miben nyilvánul meg?
SP: Ezt két irányból is lehet látni: egyrészt abból, hogy milyen instrumentumot választanak, másrészt abból, hogy milyen szolgáltatóra bízzák rá a pénzüket.
A termékeket illetően Magyarországon egyébként is ritka a kockázatos befektetés a kisbefektetőknél, nem igazán jellemző, hogy közvetlenül részvényeket vagy részvényalapokat vásárolnak. Ez az alacsony kamatkörnyezet hatására sem igazán változott, de az azért tény: jellemzően ma már nem bankbetétben tartják az emberek a pénzüket. Ehelyett olyan befektetési alapokat igyekeznek választani, amelyek képesek magasabb hozamot előállítani, de mégsem annyira kockázatosak, mint az említett részvénybefektetések. Három ilyen jellemző alapcsalád van: az abszolút hozamú alapok, a vegyes alapok és az ingatlanalapok családja. Persze ezeknek az alapoknak is megvannak a maguk kockázatai, de ezeket egyelőre nem feltétlenül látják a kisbefektetők.
Ami pedig a szolgáltatókat illeti: a biztonságot a komoly háttérrel, nagy tőkével rendelkező szolgáltatóknál keresik az ügyfelek. Ma sokkal jobban elviselik az alacsony hozamot, mint annak kockázatát, hogy a szolgáltatójuk esetleg csődbe megy. A kiszámíthatóság és a megbízhatóság fontosabb, mint mondjuk a 7-10 százalékos hozamígéret.
PB: A kisbefektetőkre ömlik az információ arról, hogy rekordokat döntenek a részvénypiacok, egyre drágábbak az ingatlanok – közben pedig arra biztatjuk őket, hogy ne a múltbeli hozamok alapján döntsenek, amikor befektetést választanak. Mi alapján választanak?
SP: Alapvetően azért a múltbeli hozamokból indulnak ki, nem az a jellemző, hogy a várható jövőbeli hozamokat próbálják meglovagolni. A lakosságot kiszolgáló tanácsadók is első sorban abból indulnak ki, milyenek voltak a hozamok korábban – úgy látjuk, hogy a döntésben ez játssza a főszerepet, akkor is, ha ez nem jelent garanciát a jövőre nézve. Az ingatlanalapok értékesítésének felfutása is akkor kezdődött, amikor nagyon jó hozamokról érkeztek jelentések. Az abszolút hozamú alapok közül is azt választják szívesen, amelyiknek korábban magas volt a hozama – ahogy most a részvények iránti érdeklődés is most kezd valamelyest megélénkülni. Ez persze veszélyes dolog: amikor már a háziasszonyok is elkezdenek beszállni a tőzsdézésbe, a profi befektetők ott kezdenek majd eladni…
PB: Hogyan alkalmazkodtak a mostani piaci környezethez a portfóliómenedzserek?
SP: Az biztos, hogy jelentősen át kellett alakítaniuk a gondolkodásukat. Amíg korábban volt egy magas hozamkörnyezet és ehhez társult egy markáns kötvénypiaci felértékelődés, ami a bázisát adhatta egy abszolút hozam szemléletű alapnak – addig mára ez megszűnt, nem létezik. Úgy kell kalkulálniuk a portfóliómenedzsereknek, hogy a jelenlegi kamatkörnyezetben 0 százalékról indulnak – sőt, mivel költségek is vannak, inkább mínusz 1-2 százalék körül van a bázis. A Generali Alapkezelőnél érdekes módon ez inkább egy kedvező folyamatot jelent, mert mi alapvetően korábban sem a kötvényekkel akartunk jó hozamot elérni, hanem az éppen adott lehetőségeket lovagoljuk meg. Persze emögött is ott volt egy tudatos kötvénystratégia, de sokkal inkább a momentumot figyeljük.
Az biztos, hogy ma sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy ki tud jó lehetőségeket felkutatni, jó ötleteket, stratégiákat kitalálni – tudni kell kiválasztani a jó piacokat és jó beszállási pontokat, meg kell találni a jó részvényeket. Emellett sokkal nagyobb jelentősége van a kockázatkezelésnek is, mint korábban –a stop/loss-okat, kiszállási pontokat nagyon alaposan meg kell határozni. Összességében a fundamentumoknak, a trendek felismerésének lett óriási szerepe.
A magyar piacon eljött az az idő, amikor nincs biztos nyereség, azok az alapkezelők tudnak jó eredményeket elérni, akiknek van rövid-, közép- és hosszú távú elképzelésük, akik tényleg széles skálán tudnak mozogni az egyes eszközök és eszközosztályok között, vannak valós választási lehetőségeik. Mi erre készültünk az elmúlt évek során, így ez a piaci környezet nekünk messze nem idegen – ez meg is látszik az abszolút hozamú alapjaink idei, nagyon jó teljesítményén. Egy konzervatív befektetési filozófiát követünk: nem 10-20 százalékos hozamokat célzunk meg, alapjaink szórása nagyon alacsony, folyamatosan építkezünk. Ez a 6-8 százalékos hozamokat ígérő kamatkörnyezetben még nem feltétlenül volt kifizetődő, ma viszont nagyon is igazolt.
PB: Az abszolút hozamú alapok kezelői valóban széles termékskáláról válogathatnak – ezt szeretik bennük az ügyfelek?
SP: Kínától Japánon át Amerikán keresztül Európáig valóban minden piac elérhető ezeknek az alapoknak, de ezt nem feltétlenül látják át az ügyfelek, még ha minden információ rendelkezésükre is áll. Nekik ez sokkal inkább egy fekete doboz – az alapkezelőnek kell megmutatnia az ő professzionalitását. Ha ezt jó teljesítménnyel tudja igazolni, akkor a befektetők díjazzák, ha nem, akkor pedig büntetik és kiszállnak.
PB: Az abszolút hozamú alapok mögött álló menedzsereket akkor meg is kell mutatni a befektetőknek, hiszen rajtuk múlik minden…
SP: Az alapkezelési szakma az emberekről szól. Jó, ha ott vannak mögöttük a nagy és erős cégek, de a portfóliómenedzser saját munkájának hozzáadott értéke óriási. Nem véletlen, hogy ők szerepelnek a médiában – világszerte jellemző, hogy az alapok kezelői az előtérben vannak, ők adják az arcát a befektetési alapnak. Persze az elemzői háttér, a back office, a compliance nélkül nem tudnának dolgozni, de ők viszik sikerre a történetet. Egyelőre azért főleg külföldön látszik, hogy a sztár-portfóliómenedzserek valóban komoly vonzerőt jelentenek a befektetők számára.
PB: A hazai befektetési alapok vagyona viszonylag nagy tempóban emelkedett, mígnem elérte a mostani 6 ezer milliárd forint fölötti szintet. Hogyan alakulhat az összvagyon a közeljövőben?
SP: Ez nagyban azon múlik, hogyan alakulnak a kamatszintek a világban. Rövidtávon nem látjuk, hogy drámai kamatemelkedésre kerülne sor, a lakossági állampapírok hozama is csökken – ha ez így marad, akkor biztosan tovább emelkedik majd a befektetési alapok vagyona.
A pénzpiaci alapoknál persze jelentős pénzkiáramlás zajlik, ezek most a költségeket sem tudják kitermelni; a kötvényalapoknál ez a helyzet még nem áll fenn. A következő fél-háromnegyed évben még nem számítunk arra, hogy a hozamok emelkedni kezdenének, de ha ez a folyamat beindul, akkor lehet némi visszarendeződés a kötvények, bankbetétek irányába. A másik rizikót a tőzsdék jelentik, kérdés, hogy lesz-e itt valamiféle korrekció – ha már 10 éve emelkednek a tőzsdék, sorra döntik a csúcsokat, akkor azért indokolt az óvatosság, mert ennek a korrekciója valamikor biztosan be fog következni. Ez pedig szintén el fogja mozdítani a befektetői pénzeket a biztonságos eszközök felé. Hosszú távon azonban egyértelmű a befektetési alapok létjogosultsága, az állományok, a kezelt vagyon biztosan nőni fognak.
Ma az MNB statisztikái szerint Magyarországon több mint 25 ezer milliárd forint értékű lakossági megtakarítás van (részesedések nélkül), amiből 12 ezer milliárd forint, tehát a megtakarítások közel fele még mindig bankbetétben, bankszámlán van. Ezek innen szép lassan el fognak mozdulni más megtakarítási formákba, amikor az emberek rájönnek, hogy ezek nulla vagy negatív hozamot hoznak.
PB: A KSH folyamatosan kétszámjegyű reálbér-emelkedésről ad ki jelentéseket – jó eséllyel a többlet-jövedelem egy részét nem elfogyasztják, hanem megtakarítják a háztartások. Ezekből mennyi látszik az alapoknál?
SP: Ezekből a pluszpénzekből is nőhet az alapok vagyona. Van azonban egy fontos megjegyzés ehhez: ingatlanvásárlásra rengeteg pénz megy ki a megtakarítási rendszerből. Az ingatlanvagyon ráadásul az MNB statisztikáiban nem szerepel a megtakarítások között. Nagyon sok ügyfélnél látjuk a privát vagyonkezelési üzletágunkban, hogy nem azért viszik el a pénzüket, mert rossz a hozam, hanem azért, mert ingatlant akarnak belőle venni. Sokan döntenek az ingatlanbefektetés mellett, mert itt most komoly hozamokat lehet elérni – így bár érkeznek be új megtakarítások akár a jövedelemnövekedésből is, jelentős tételek az ingatlanok felé el is hagyják a rendszert.
PB: A vagyon növekedésében nem csak a beáramló pénznek, hanem az alapkezeléssel elért eredménynek is van szerepe – hogyan alakulnak ezek?
SP: Nyilván ez az adott befektetési alap kategóriájától is függ. Részvényalapokkal idén is el lehetett érni kétszámjegyű hozamokat, a vegyes és abszolút hozamú alapok teljesítménye visszafogottabb, a kötvény és pénzpiaci alapok pedig már nem játszanak olyan markáns szerepet a vagyon növekedésében, mint a korábbi években.
PB: Magyarországon jelenleg több tízezer családi vállalkozásnak okoz komoly fejtörést a cégutódlás vagy cégértékesítés kérdése. Nemrég a Privátbankár.hu konferenciáján azt a szituációt jártuk körül alaposabban, amikor valaki eladja a cégét és „ölébe hull” egy élet munkájának gyümölcse. Mihez kezdjen ilyenkor a nyugalmazott cégtulajdonos?
SP: Ami a legfontosabb: diverzifikálni kell, minden tekintetben – abban is, hogy kire bízzák a pénzt, abban is, hogy mibe fektetik és hogy mire költsék el. Azt látjuk, hogy az ilyen helyzetben lévő ügyfeleinknek az a fontos, hogy biztonságban legyen a vagyonuk, megőrizze reálértékét és egy kicsit még gyarapodjon is. Az elsődleges szempont egy olyan portfólió kialakítása, amiben az ügyfél biztonságban érzi magát. Alapvetően ez ugyanaz a helyzet, mint mondjuk egy abszolút hozamú alapnál – azzal a különbséggel, hogy itt egyetlen ügyfél adja össze a kezelt vagyontömeget, nem pedig számos kisbefektető.
A biztonság mellett az is fontos, hogy ne kelljen folyamatosan a pénz sorsával foglalkozni, befektetési döntéseket hozni. A vagyon reálértékét egyébként már csak azért is meg kell őrizni, mert sokan járnak úgy, hogy kiszállnak, eladják a cégüket, aztán két-három év múlva rájönnek, hogy mégiscsak csinálnának valamit és belevágnak valami újba.
PB: Miben különbözik ez a portfóliókezelés a klasszikus privátbankári tevékenységtől?
SP: A vagyonkezelés során a rendelkezésünkre bocsátott pénz sorsáról egy elfogadott befektetési politika alapján mi döntünk, míg a privátbanki szolgáltatás inkább tanácsadást jelent, amikor az ügyfél minden esetben maga dönt a tranzakciókról privátbankára tanácsa alapján. A portfóliókezelés során viszont alapesetben havonta-negyedévente informáljuk az ügyfelet – persze adott esetben hetente is egyeztethetünk, de nem napi szinten kell tanácskozni, a döntéseket pedig mi hozzuk meg. Vannak, akik napi szinten szeretik látni, pontosan mi történik a vagyonukkal, de sokan nem tudnak és nem is akarnak ezzel foglalkozni.
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
