Bár 2010 és 2013 között közel 100 ezer lakásbiztosítási szerződés tűnt el a rendszerből, a Mabisz adatai szerint még meglévő 2,98 millió egyéni lakásbiztosítási szerződéssel Magyarország még mindig a világ élvonalában van a lakásbiztosítási penetrációt illetően, hiszen a hazai lakásállománynak még a válság ellenére is 70 százaléka biztosítva van.
Az elmúlt napok történései ugyanakkor ismét rávilágítottak arra, hogy az átlagmagyar sajnos téves képzetekkel rendelkezik a lakásbiztosításokról: a bulvársajtó Zalatnay Cini problémáit ecsetelte hosszasan. Az előadóművészhez - meglehetősen érdekes körülmények között a bukóra állított erkélyajtót "kiemelve" - betörtek, s a tulajdonos állítása szerint mintegy 4 millió forint értékű ékszert loptak el.
A kép forrása: Zalatnay Sarolta Facebook-oldala |
Zalatnay szerint a biztosítója nem hajlandó kifizetni a kárát, holott érvényes biztosítással rendelkezik. Az ékszerek eredetét számlákkal vagy jegyzékkel igazolni nem tudja, de szerinte néhány darab feltűnik a koncertjein készített felvételeken. Az egyik lap egy korábbi nyilatkozatát citálta elő, melyben maga a művész nyilatkozta, hogy nincsenek nagy értékű ékszerei, de ezt Zalatnay azzal "szerelte le", hogy olyan hosszú előadói pályán, mint az övé ennek ellenére sok értékes ajándékot kapott. (Az más kérdés, hogy a művészvilágban bevett szokás, hogy egy-egy eseményen alkotók ékszereit ruháit promóciós jelleggel viselik az előadók, amelyek az esemény után visszaadandók.)
De az igazi probléma nem itt van. Zalatnay elismerte, hogy külön kiegészítő biztosítást nem kötött az értékes ékszerekre. Ez pedig rámutat a fő problémára: az alulbiztosítottságra. A biztosítók ugyanis a lakásbiztosításokhoz sztandard vagyonbiztosítást kapcsolnak, amely a háztartásban rendszerint előforduló vagyontárgyak megtérítését vállalja. Egy többmilliós ékszer-kollekció aligha tartozik ebbe a körbe, arról nem is beszélve, hogy a művész szerint az ékszerek őrzése sem volt megoldva: nem elzárt, biztonságos helyen voltak, hanem lényegében "szem előtt". Márpedig a gondos őrzés ugyancsak biztosítási feltétel. Mindez azt jelenti, hogy ha sikerül is bizonyítania az ékszerek eredetét, külön biztosítás nélkül legfeljebb 1-2 százezer forintos kártérítésre számíthat.
Ugyanakkor általános problémáról van szó. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a biztosítás megkötésével egyszer és mindenkorra kipipáljuk azt, hogy lakásunkat, a benne lévő értékeinket biztosítás védi. A gond akkor következik be, amikor beüt a kár és kiderül, hogy a villanycsapás miatti túlfeszültségben tönkrement a 300 ezer forintos plazma tévé, ám a biztosítási szerződés szerint a biztosítónak vagyontárgyanként maximum 100 ezer forintos értékig kell térítenie a kárt.
Az alulbiztosítottság rendkívül sokrétű okban kereshető. Sok polgárnak lakáshitellel terhelt az otthona, ahol a hitelt nyújtó bank kötelezően előírta a biztosítás megkötését. A bank azonban csak a saját érdekét nézte: a lakásunkból neki egyszerűsítve csak a falak és a kötelező berendezések fontosak, azaz számára csak az a fontos, hogy a biztosító által az ingatlanra fizetett kártérítés a hitel összegét visszaadja – a család ingóvagyona nem érdekli, ezek biztosítása a tulajdonos felelőssége. Meg kell jegyezni, hogy a biztosítók ma már az ingatlan értékhez egy átlagos ingóbiztosítási értéket is csatolnak, ám ez aligha fedezi a példánkban szereplő kárt. Ez ugyanakkor a lakás forgalmi értékéből számolt biztosítási értékből van meghatározva – márpedig egy milliós hifi akár egy 30 négyzetméteres garzonban is lehet.
A másik ok, amiért alapos elmaradásban vagyunk, az az, hogy a biztosítási szerződéseket évekkel ezelőtt kötöttük, s bizony egy-egy értékesebb vagyonelem után ezek a szerződések és a bennük vállalt kártérítési összegek már nem elegendőek. Az értékállóságot csak elvben az biztosítja, hogy a biztosítók évente maguk próbálják meg az értékkövetést biztosítani azzal, hogy a biztosítási szerződések térítési limitjeit – és ezzel párhuzamosan a biztosítások díját – indexálják. Ez azonban a "hirtelen" értéknövekedést nem fedezheti.
A lakásbiztosításokhoz viszonylag könnyen kapcsolhatóak kiegészítő biztosítások, amelyek modullszerűen épülnek fel. Ezek választásával optimális költségek mellett lehet teljeskörű biztosítási védelmet elérni. Más kérdés, hogy a nagy összegű ékszerek jó eséllyel a drágán biztosítható vagyontárgyak között lesznek, ráadásul ilyen értékeknél a biztosító a felelős őrzésre vonatkozóan is megszabhat feltételeket - pl. lakásszéf használata. A fentiek miatt a korábban bírósági perekben vagyonának jó részét elvesztő énekesnő aligha reménykedhet abban, hogy komoly kártérítést kap biztosítójától. Mások azonban ma még gondolkodhatnak.