Bár az olasz lakáspiac nem mutat nagyon nagy kilengéseket az elmúlt 1-2 évben, de más nyugat-európai országokhoz képest a makrogazdasági feltételrendszer kedvezőtlenebbül hat az ingatlanpiacra, benne a lakásokéra is, mint a jelentősebb nyugati államokban. A magas államadósság miatt az ország jobban ki van téve a magas inflációnak és nagyobb a hitelköltség is, mindkettő árt az ingatlanszektornak: kevesebb és drága a kihelyezett hitel, ez kevésbé teszi vonzóvá a vásárlást.
A nagyvárosokban 75 százalékról 64 százalékra esett a hitelt igénylő tranzakciók aránya, ugyanakkor az adásvételeknél az a jellemző, hogy a vételár háromnegyedét kölcsönből fizetik a vevők. A felső kategóriákat kevésbé viselte meg a válság, főleg azért, mert a skandináv, a brit és főleg az amerikai vevők továbbra is keresik a jó adottságú, felújítást nem igénylő lakásokat és villákat az északi tavak környékén, valamint Velencében, Toszkána több településén és még a Ligur-tenger partján is.
A piacot jól ismerő és a luxusra szakosodott Knight Frank nemzetközi ingatlanügynökség azt tapasztalja, hogy a vevők a kulcsrakész új vagy a felújított lakásokat és házakat részesítik előnyben, építkezésekbe nem nagyon akarnak belevágni, mert nem ismerik a helyi viszonyokat. A szőlőskerttel ellátott vidéki birtokok is elég népszerűek a körükben. Az ilyen vevők általában végleg odaköltöznek.
Vannak persze befektetők is. Egy egymillió eurós ingatlannál mostanában 5-7 százalékos éves hozamot lehet elérni, ha legalább 10-15 hétre sikerül kiadni egy évben. Ne feledjük, hogy a jó idő általában már áprilisban beköszönt és október közepéig-végéig tart, ez bőven több, mint 15 hét.
Az Indotek Group már lépett
Tulajdonképpen a leggazdagabb magyarok könnyedén kifizethetnék az 1-2 millió eurós villákat vagy a toszkánai birtokokra is ráugorhatnának, de nem hallottunk arról, hogy ezt tömegesen tennék. Persze, lehet, hogy vannak, csak titkolják, ez nem lenne meglepő. Azt viszont tudjuk, hogy például a Jellinek Dániel milliárdos vezette Indotek Groupot nem nagyja hidegen az olasz kiskereskedelmi szektor, vett is egy bevásárlóközpontot Dél-Szicíliában és egy 13 szupermarketből álló portfoliót Észak-Olaszországban. Nem zárható ki, hogy később hotelek is bekerülnek a csoport által birtokolt olasz csomagba.
Velencében is kitart az értéknövekedés, az elmúlt 3 évben 4-5 százalék körül mozgott évente. Ez elmaradt a toszkániai drágulás ütemétől, ott azért is nőhettek gyorsabban az árak, mert a járvány alatt megugrott az önálló családi házak kereslete. A Grand Canal környékén eközben jócskán nőtt a kínálat a luxus szegmensnek számító 2-4 millió eurós kategóriában, emiatt kissé többet lehet alkudni.
Az amerikai és a francia érdeklődők vannak többségben, ők a város hat kerületéből főleg a Dorsoduro, a San Marco és a Centro Storico negyedet nézegetik. Velencében a bérbeadás is elég jól fut, a napi átlagár 370 euró körül mozog a felső kategóriákban.
A Ligur-tenger partján négy év alatt már 12 százalékkal nőttek az árak. Portofinoban vagy Cinque Terre településen 12-14 ezer euró az átlagár négyzetméterenként, kicsit lejjebb, Porto Venere vagy La Spezia 10-11 ezer eurós értékkel bír. Ezek a számok „elviselhetőbbek”, mint a referenciának számító francia Riviera, ahol sok pénzes ember keres luxuslakást vagy -villát.
Szuper bónusz
Olaszországban van egy sajátos állami támogatási fajta az energetikai felújítások és az épületek földrengésbiztossá tételének elősegítésére, ez a szuper bónusz. Ezt a járvány után találták ki és a 2022. július 1-től elköltött pénzekre vonatkozik. A támogatott munkák közé tartozik a hőszigetelés, a légkondicionálás korszerűsítése, napelemek, áramtároló eszközök, a villanyautókhoz szükséges elektromos gyorstöltők felszerelése. Jelenleg a teljes költséget plusz annak a 10 százalékét kifizeti az állam. Ám a Meloni-kormány a spórolás jegyében azt tervezi, hogy januártól csak az összeg 70 százalékát téríti vissza, 2025-től pedig csupán a 65 százalékát.
A gazdag északi országrész keleti felén, Friuli Venezia Giulia tartomány nem olyan drága, mint Milano vagy a Como-i tó környéke. Az egyeteméről is híres Udine például ezekhez képest „barátságosabb” árakat mutat, most tavasszal a belvárosban az átlagár 1900 euró volt négyzetméterenként – olvastuk az angol címe ellenére olasz nyelvű UdineToday című helyi lap júniusi cikkében.
A városban mintegy 1800 adásvétel volt, ez csak 0,7 százalékos növekedés a megelőző évhez képest, miközben az átlagár csaknem hat százalékkal emelkedett. A lakbér elég nagy szórást mutat, általában 4-12 euró/négyzetméter/hó, vagyis egy átlagos 60 négyzetméteres kétszobás lakásért mintegy 500-700 eurót kérnek havonta. Az összeg 200-300 euróval is nőhet, ha jó helyen lévő, felújított otthonról van szó
A vevői kereslet felívelőben van, tavaly a tartományban 18 ezer adásvétel volt, ez 4,5 százalékkal több, mint 2021-ben volt. Ennek majdnem fele Udinében és környékén történt, negyede pedig Triesztben. Utóbbiban 970 eurós a négyzetméterenkénti átlagár, de például a tengerhez közeli Pordenone-ban 1200, a szlovén határ menti Goriziában 996 eurós ez az érték.
A Privátbankár Európai Lakásmonitor összes cikkét itt olvashatja.
Már a második hónapja esik a kiskereskedelmi forgalom keleti szomszédunknál. 
