Az 1980-as évek végétől két hatalmas változás volt a globális munkaerőpiacon: bekapcsolódott Kína és Kelet-Közép-Európa, hatalmas munkaerő-kínálatot szabadítva a világra – írta Zsiday Viktor alapkezelő (Citadella Alap) az Alapblogon. Ez alacsonyan tartotta a fejlett világ alsóközép- és középosztályának a bérét, ami „a vagyoni egyenlőtlenségek növekedéséhez és a globalizációellenes-populista mozgalmak térnyeréséhez” vezetett.
Az alacsony bérinfláció miatt nem volt inflációs veszély, a kamatszintek is egyre alacsonyabbra süllyedtek, a részvénypiacok pedig egyre emelkedtek. Ám most változás van, Kínában elfogyni látszik a munkaerő, erős a bérnövekedés. Saját régiónkban is elfogyott az olcsó munkaerő, a bérnövekedés százalékosan két számjegyűvé kezd válni. A fejlett világ munkanélkülisége 40 éves mélyponton van, ezt tartja a szerző a legfontosabb ábrának.
A bérrobbanás és a munkaerőhiány nem vezethet máshoz az USA-ban, az EU-ban Japánban, mint egyre gyorsuló bérinflációhoz, amit minden bizonnyal jegybanki kamatemelések és fogyasztói árinfláció fog követni. (Évek alatt.) Ez nem fog jót tenni a tőzsdéknek, se az ingatlanoknak, sem a kötvényeknek – véli a szakember. (Az ábrán a fejlett országok munkanélküliség rátája.)
Bíztatóan indult 2026, de a január már nem volt ilyen rózsás. 
