Macron, Schröder, Orbán – kitalálod, mi a közös bennük?

Németországban európai összehasonlításban jól húz a gazdaság, az Eurostat szerint 1,9 százalék volt tavaly a GDP-növekedés, a munkanélküliség alacsony szinten van, 4,1 százalék volt, és már a teljes foglalkoztatást emlegetik a választási kampányban a jobbközép pártok. (Más számítási mód szerint, például az átképzés alatt levőkkel együtt 5,7 százalék az állástalanok aránya.)

Eközben Franciaországban tavaly csak 1,2 százalékos volt a gazdasági növekedés, ám 10,1 százalék a munkanélküliség. Az okokról valószínűleg egész könyveket lehetne írni, de gyakran emlegetik, hogy a francia szociális rendszer, munkaerőpiac, nyugdíjrendszer túl bonyolult, túl gondoskodó, túl költséges, ezért is túl kevesen, túl rövid ideig dolgoznak. Például a franciák igen korán mennek nyugdíjba, még a magyaroknál is korábban, amiről itt írtunk.

Túl keveset dolgoznak?

Másik fontos tünete ennek, hogy a franciáknál az úgynevezett aktivitási ráta, a 20 és 64 év közöttiek közül azok aránya, akik dolgoznak, csak 70,0 százalék volt 2016-ban, Németországban pedig 78,6. Igaz, az EU-átlag is csak 71,1 százalék, a magyar adat pedig 71,5. Nyilván az is sokat számít, hogy aki dolgozik, az hány munkaórát és milyen hatékonyan, milyen színvonalon teljesít. (A magyar adat értelmezése a kivándorlás és a közmunkások miatt vitatható.)

Jobb munka, több munkahely

A francia rendszer tehát a jelek szerint egyáltalán nem versenyképes, és ezt a franciák is, mások is régóta tudják. Amikor az európai nyugdíjaktól gyűjtöttünk adatot, a francia nyugdíjrendszeren például lehetetlennek bizonyult ésszerű időn belül kiigazodni. Most azt találtuk, hogy az országban a Wikipedia szerint 37-féle nyugdíj (!) létezik, nem csoda, hogy egységes rendszer kiépítése lenne Emmanuel Macron elnök egyik legfontosabb feladata.

Macron tervezi a munkahelyekre, foglalkoztatásra, munkaidőre vonatkozó számos szabályozás és megkötés könnyítését is a vállalatok számára. A heti 35 óta (napi 7 óra) munkaidő megmaradna, de a cégek és a munkavállalók szabadabban egyezhetnének meg a beosztásról, szakszervezetek nélkül is. Hozzányúlna többek között a magas végkielégítésekhez is. A szabályok, kötöttségek leépítése növelhetné a munka hatékonyságát és ezzel a munkahelyek számát.

A balos kancellár jobbos reformja

Mindez erősen emlékeztet arra, amit a németek hajtottak végre a Gerhard Schröder kancellár által 2003-ban bejelentett Agenda 2010 reform során. Ez egyrészt a munkaerőpiac problémáit volt hivatott megoldani, másrészt pedig a társadalom elöregedésének problémáját (akkor döntötték el például a nyugdíjkorhatár fokozatos emelését Németországban).

Munkanélküliségi ráta, Eurostat

Több növekedés, több foglalkoztatás – volt a program célja, és ez nem rögtön ugyan, de bejött. A német munkanélküliség 2008 óta folyamatosan jobb az Eurózóna átlagánál, amint az Eurostat táblázata is mutatja. A francia állástalanok aránya meg 2012 óta beragadt 10 százalék körül. (A reformot egyébként komoly vita előzte meg még a szociáldemokrata SPD-n belül is, ugyanakkor a jobboldal egy része támogatta. Ma ők, Merkel asszonnyal az élen, élvezik az előnyeit stabil szavazatok formájában.)

A vállalkozóknak kedveztek

Mi volt a „Schröder-csomag” intézkedéseinek lényege? Az állam munkahely-teremtését nem tartották szerencsésnek, ezért olyan intézkedésekre törekedtek, amelyek a vállalati szférának kedveznek, „munkaadó-barátok”. Lazítottak a munkavállalóknak történő felmondás szabályain, kedveztek a vállalkozóknak a kötelező vállalkozói szakképzettség követelményeinek lazításán keresztül, növelték a dolgozók és csökkentették a vállalkozások járulékterheit.

Ugyanakkor viszont nagy mértékben, öt év alatt 25 százalékkal növelték az oktatásra költött összegeket is. Különösen a szakmai képzést erősítették. A munkanélküli segélyt 12, az 55 év felettiek esetében 18 hónapra csökkentették (32 hónapról!). Egyes egészségügyi ellátásokat megszüntettek, másoknál önrészt és vizitdíjat vezettek be (ez utóbbit később eltörölték).

Fenntartható nyugdíjrendszer

A nyugdíjaknál bevezettek egy „fenntarthatósági faktort” tartalmazó formulát, aminek a lényege, hogy a nyugdíjak annak megfelelően emelkedhetnek, ahogy a dolgozók járulékbefizetései is emelkednek. Ez az utóbbi időben a német munkaerő-piac fellendülésével szép nyugdíjemeléseket tett lehetővé, tavaly mintegy 4-6, idén 1,9-3,6 százalékot. Ám a bérekhez képest még mindig alacsonyak a német nyugdíjak.

Egész napos (napköziotthonos) iskolákkal, adókedvezményekkel, más gyereknevelési támogatásokkal a gyerekvállalást is megpróbálták ösztönözni. Nyilvánvalóan sikertelenül, a németek gyermekvállalási kedve nagyjából ugyanolyan alacsony, mint a Magyarországon élő magyaroké.

Nincs segély, nincs munkanélküli

A jelenleg kormányzó Orbán Viktor 2010 után szintén végrehajtott egy komoly munkaügyi és szociális megszorító csomagot, többek között a szociális támogatások durva lefaragása, a munkanélküliek ellátásának minimálisra csökkentése, ellátási idejük drasztikus visszafogása (90 nap) révén. Volt idő, 2012 körül, amikor a becslések szerint 300 ezer állástalan maradt bármiféle segély vagy ellátás nélkül. Sokan ma sem jelentkeznek álláskeresőnek, mert úgysem kapnak sem anyagi támogatást, sem oktatást (ami nagyban szépíti a hazai munkaügyi statisztikákat).

Ezen kívül a Munka Törvénykönyvének változtatásával könnyebbé tették a vállalatoknak a dolgozók elküldését, ami azonban egyben javíthatta annak esélyét is, hogy dolgozókat vegyenek fel. (Így csökken ugyanis a munkáltató kockázata). Egyes adózási formáknál csökkent a munka közterhe (pl. KATA), nőttek a családi kedvezmények.