Az európai gazdaság motorját a kis- és középvállalatok jelentik: az EU GDP-jének több mint felét ezek a cégek termelik meg, a versenyszféra dolgozóinak kétharmada a kkv-knál dolgozik. Nem véletlen, hogy Európa-szerte és Magyarországon is kulcskérdés a kkv-k versenyképességének, hatékonyságának javítása. A szektornak van egy különleges szegmense: a családi vállalkozásoké. Közép-Kelet-Európában és Magyarországon is ők adják az összes vállalkozás kétharmadát - ám míg a kontinens többi részén akár évszázados múltra is visszatekintő családi cégeket találunk, Magyarországon jellemzően a rendszerváltáskor jött létre a szektor túlnyomó többsége. A magyar családi vállalkozások háromnegyede első generációs - több tízezer, nagyjából 3 évtizede alapított cégnél vált mostanra égető kérdéssé a cégutódlás kérdése.
A családi vállalkozások jó részének sajátossága, hogy egyfajta "one man show"-ként az alapító cégtulajdonos irányítja a cég életét, az évtizedek alatt felhalmozódott tudás és tapasztalat az ő fejében koncentrálódik. Ez persze lehet előny, ha gyorsan kell üzleti vagy stratégiai döntéseket hozni, azonban ha vele történik valami, elhalálozik vagy egészségi állapota miatt nem tudja tovább vezetni a céget, az könnyen a vállalkozás végét jelentheti - hacsak időben nem tervezték meg a cégutódlás folyamatát, nem történt meg a következő generáció felkészítése a cég átvételére.
Persze nincs az kőbe vésve, hogy egy családi vállalkozás vezetésének az alapító távozása után továbbra is a családban kell maradnia, a hazai felmérések szerint a cégtulajdonosok háromnegyede mégis elzárkózik egy ilyen megoldástól. Nem akarják eladni a céget (talán vevőt sem lenne könnyű találni rá az ugyanazzal a problémával küzdő más családi vállalkozások körében); a külső szakemberek, menedzserek bevonásával kapcsolatban pedig bizalmatlanok a cégtulajdonosok, családon belül szeretné a többség továbbadni a stafétabotot. Ehhez nem elég, ha egyébként a kijelölt örökös(ök)nek valóban van szándéka és tehetsége a cég továbbvitelére: időben meg kell kezdeni felkészítésüket a cég vezetésére.
Ki a legalkalmasabb?
Mielőtt az átadás hosszú és remélhetőleg alaposan megtervezett folyamatát egyáltalán elkezdenénk, tisztában kell lenni azzal, kik jöhetnek egyáltalán szóba a cég jövőképében. Ma már egyáltalán nem törvényszerű, hogy a "legidősebb királyfi", az első számú fiúgyermek legyen az utód. Meg kell nézni, hogy a szóba jöhető örökösök közül kinek mi az erőssége, egyáltalán kik azok, akik el tudják képzelni a jövőjüket a családi cégen belül. Könnyen lehet, hogy a cég vezetését a gyerekek, akár unokatestvérek közösen veszik át: valaki a napi cégvezetéssel, valaki más az üzletszerzéssel, megint más pedig a HR-feladatokkal foglalkozik majd a jövőben, miközben a stratégiát, a hosszú távú célokat közösen alakítják majd ki.
Tanulni, tanulni, tanulni
Fontos, hogy az utódok időben megszerezzék azokat a korszerű ismereteket, amelyek a későbbiekben elengedhetetlenek lesznek a cégvezetésnél - nem elég, ha a leendő vezető azzal van tisztában, hogy saját cégüknél hogyan mennek a dolgok. Érdemes már a tanulmányokat, szakmai gyakorlatokat is releváns területen végezni, tudatosan készülni a jövőre. Ha lehetőség nyílik rá, mindenképp érdemes legalább egy-két szemeszterre kimozdulni a hazai oktatási keretek közül is.
Szerezzünk tapasztalatot!
Mit csinálnának ma másként? - tette fel a közönség egyik tagja a kérdést a Privátbankár.hu legutóbbi kkv-konferenciáján olyan fiatal családicég-vezetőknek, akik már sikeresen átvették az irányítást az alapítóktól. Többen is úgy válaszolták: ha módjuk lenne rá, kipróbálnák először magukat egy másik vállalatnál is - egy olyan cégnél, amely nem a saját családjuké, ahova nem "a születés jogán" kerülhettek a vezetők közé. Van, amikor a cégutódlás sajnálatos körülmények miatt nem lehet hosszú, fokozatos folyamat eredménye, a tulajdonos váratlanul hal meg - minden más esetben azonban érdemes lehet megfontolni a piaci tapasztalatszerzést még az előtt, hogy elfoglalnánk a saját családi cégünk egyik vezető pozícióját.
Tanulj az öregektől!
A családi vállalkozónak a saját cége tulajdonképpen a gyermeke is, nem csoda, ha ragaszkodik hozzá. Fontos azonban, hogy a cég életét érintő legfontosabb ismereteket továbbadja a kijelölt utódnak - ebbe nem csak a napi vezetési feladatok tartoznak bele, hanem a piac mélyebb ismerete és az aranyat érő kapcsolati háló átadása is elengedhetetlen. Előfordulhat, hogy a generációs szakadék miatt az „ifjú titánok” az alapítók módszerei és elvei közül mindent régimódinak látnak és a legszívesebben sutba dobnának, de nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a múltban elért eredmények kizárólag a nagy elődök érdemei, ráadásul egy hirtelen radikális irányváltást nem biztos, hogy a cég ügyfelei, vásárlói vagy partnerei simán elfogadnának. Ahelyett, hogy kizárólag azon gondolkodnának az utódok, hogy mennyi mindent csinálnának másként, érdemes megfigyelőként részt venniük az üzleti tárgyalásokon, a döntéshozatali folyamatokban.
Tanítsuk egymást - ne csak az öreg a fiatalt!
Persze a cégutódlás folyamata nem csak kihívást jelent, hanem számos lehetőséget is magában hordoz. A cég alapítása óta eltelt évtizedekben nem csak az üzleti környezet változott meg jelentősen: rengeteg új ismeret és tudás halmozódott fel, ami a gyakorlatba átültetve segítheti a családi cég versenyképességének növelését is. Fontos, hogy a technológiai forradalom új vívmányait is használni kezdjük: gondoljunk csak arra, hogy amikor a cég megszületett, növekedési fázisba lépett, még nem voltak okostelefonok, nem volt mobilinternet vagy éppen GPS sem. A következő generációk számára viszont mindezek már az élet szerves részei. A megújulás, az innováció biztosan előre viszi a céget; az új informatikai és telekommunikációs megoldások, az IoT, a big data, a felhő vagy épp a digitális marketingeszközök alkalmazása a családi vállalkozások számára is óriási lehetőségeket hordoz magában.
Tovább a kérdőívre >> |
Ismét egy lépéssel közelebb került Bulgária és Románia ahhoz, hogy teljes jogú schengeni tag legyen. 
