A Petroleos de Venezuela SA, az állami óriás olajvállalat kötvényeiből vásárolt a múlt héten a Goldman Sachs amerikai befektetési bank a Wall Street Journal szerint. A pénzintézet vezetői azóta is magyarázkodnak, sok venezuelai felháborodott, az ellenzék azt ígéri, nem fogja visszafizetni a papírokat a vevőnek. (A bankjegyen a felirat: "éhség".)
Mert ugyan formálisan vállalati kötvényekről van szó, a pénz segít fenntartani a kommunista rezsimet, amely éhezteti a népét, teljesen tönkretette a gazdaságot, és elnézi, hogy gyógyszerhiány vagy hatósági brutalitás következtében haljanak meg tömegével az emberek. Az üzlet egyébként kecsegtető: a kötvények 2022-ben járnak le 2,8 milliárd dollár értékben, de csak 865 dollárt fizettek értük.
Nem az első bombaüzletük
A sajtóhírek szerint nem is közvetlenül a kormánynak, hanem egy közvetítőnek. Így nem is biztos, hogy a Marudo-rezsim lát ebből egy fillért is, de ha máshogy nem, közvetlenül jó neki, ha van kereslet az állampapírokra. Az emberek meghalnak gyógyszer híján egyébként gyógyítható betegségekben, de a kormány szépen fizeti az esedékes részleteket. Az év végéig 4,6 milliárd dollárt kéne adósságszolgálatra kifizetni.
A német N-Tv.de emlékeztet rá, hogy 2014-ben a Goldman Sachs már nagy üzletet bonyolított le Venezuelával, akkor a Dominikai Köztársaságnak Venezuela felé fennálló adósságát vásárolta meg, persze jelentős, 50 százalékos árengedménnyel.
Magas, de akkor is piaci hozam
A CNBC szerint Julio Borges, a venezuelai ellenzék vezetője fenyegette meg a Goldmant azzal, hogy egy jövőbeli kormány nem fizeti majd vissza a kötvényeket. Szerinte a Goldman gyors pénzt akart csinálni a venezuelaiak szenvedéséből azzal, hogy csak a kötvények névértékének 31 százalékát fizette ki. A Goldman azzal védekezik, hogy semmiféle kapcsolatban nem volt a kormánnyal, a papírokat közvetítőktől vette.
A papírokat még 2014-ben bocsátotta ki az állami olajgigász, hozamuk ezen az áron állítólag 40 százalék. Csakhogy az Investing.com rendszere szerint az öt éves venezuelai államkötvények irányadó hozama ma 29,5 (a tíz éveseké mintegy 22,8) százalék volt. (És hetekkel, hónapokkal korábban voltak ezek az értékek magasabbak is.) Így, mivel a vállalati papírok kockázata rendszerint magasabb, mint az adott államé, egy évi 40 százalékos hozam egyáltalán nem irreális, nagyjából piacinak tűnik.
A kockázat ára
Főleg egy olyan országban, amelynél sokak szerint elkerülhetetlennek látszik a fizetőképtelenség, amelynek szinte egyetlen bevételi forrása az olajból származik, amelynek ára viszont nyomott és nem akar magához térni. Valamint amely a polgárháború szélén áll. A Bloomberg egyik cikke szerint az országban annyira nincs semmi, hogy a tüntetőknek fontos gázálarcokat, zsebrádiókat, elemet, távcsövet és hasonló cikkeket is az emigránsok által interneten szervezett közadakozásából csempészik az országba.
A vissza nem fizetés kockázata tehát akkor is óriási, ha az ellenzék nem szándékosan idézi majd elő a fizetésképtelenséget, épeszű befektető vélhetően csak hasonló feltételekkel hajlandó venezuelai kötvényt venni. Így működik a piac: ha a vissza nem fizetés kockázata kicsi – mind sok fejlett ország, köztük Magyarország kötvénye esetében –, akkor a befektetők kis hozammal is megelégszenek. Ha a kockázat magas, akkor vagy csak óriási hozammal, vagy sehogy sem fogják megvenni.
A nagy ETF-ben is ott csücsülnek
A Goldman emlékeztetett arra, hogy hasonló tranzakciók naponta folynak, számos ügyfelének és befektetési alapoknak is van venezuelai kötvénye. A Bloomberg egyik kommentárja pedig arra, hogy több kötvényindex, és ezen indexet követő feltörekvő piaci kötvényalap is tartalmaz venezuelai értékpapírokat, hozamuk ezért nagyban függ ezektől is.
Például a JP Morgan Emerging Market Bond Index-en alapuló, 11,6 milliárd dolláros tőzsdén jegyzett alapban (az EMB jelű ETF) 2,34 százalék a venezuelai papírok aránya. Komoly mértékben hozzá is járultak annak kedvező, évi kilenc százalék körüli hozamához tavaly.
„Mindenki játszik Venezuelával Éhezők Viadalát” – utal egy másik kommentár a négy részes fantasztikus filmre. Nem nehéz olyan befektetőt találni, akinek vannak ilyen kötvényei, minden nagyobb, szélesebb körű feltörekvő piaci kötvényalapban megtalálhatók. Az ország küladóssága egyébként 47 milliárd dollár.
Hol kezdődik a diktatúra?
Hol kezdődik a diktatúra, és hol a demokrácia? Azért ahol lőnek, ahol emberek halnak meg az utcai tüntetések során, vagy gyógyszer nélkül a kórházakban, és éhes polgárok és katonák fosztogatnak kényszerből, ott ez nem kérdés. De Oroszország, Kína, Türkmenisztán, Szaúd-Arábia, Kuba, Törökország, Egyiptom, sőt sokak szerint még Magyarország esetében is felmerülhetnek aggályok, hogy a kötvények, vagy a deviza megvásárlója nem jó ügyet szolgál. Elnyomó, káros rezsimet támogat, finanszíroz pénzével.
Az ember azt hinné, esetleg az ENSZ szolgál valami útmutatással, de aligha. Az Emberi Jogok Tanácsában például rengeteg, több mint 40 ország van, köztük Venezuela, Kína, Szaúd-Arábia vagy Egyiptom, Irak vagy a Fülöp-szigetek, amelyek demokratikus voltával kapcsolatban sok a kérdőjel.
Oroszország megválasztását tavaly legalább leszavazták, ezzel együtt is egy emberi jogi szervezet szerint az Emberi Jogok Tanácsának 53 százalékát diktatórikus rezsimek adják az idén. (A tanácsban egyébként Magyarország is szerepel.)
Pluszban kezdték a kereskedést. 
