A magyar állampapír-palettán egyaránt találhatók kedvező forintos, illetve eurós államkötvények. Előbbi a Prémium Magyar Államkötvény, azaz PMÁK, ami forintban az előző évi infláció alapján kamatozik három százalék kamatprémiummal megfejelve (jelenleg 4,7 százalék). Utóbbi a Prémium Euró Magyar Államkötvény, azaz PEMÁK, ami az euró-zóna inflációja plusz két százalék prémiummal kamatozik (jelenleg 2,4 százalék). Vajon melyiket célszerűbb megvenni?
A csúszó leértékelést 2001-ben szüntették meg, azóta a forint árfolyama éves szintre számítva alig csökkent az euróhoz képest (270-ről 310-re, ami az eltelt 13 évet figyelembe véve átlagosan nagyjából évente 1 százalék). A jegybanki alapkamat közben igen magas volt, az utolsó két évet leszámítva 5,5 és 12,5 százalék között mozgott.
Így az elérhető átlagosan nyolc százalék körüli hozam olyan kiemelkedő volt, amit euróban nem lehetett nemhogy elérni, még megközelíteni sem. Ráadásul a kamatszint az inflációnál is többnyire jóval magasabb volt, így forintban is szép reálhozamot lehetett elérni.
Az extrém magas kamatok időszakát az utóbbi 2-3 évben felváltotta a főbb devizák kamatszintjéhez közelítő, a gazdaság és a költségvetés igényeihez jobban alkalmazkodó kamatpolitika: az alapkamat mostanra 2,1 százalékig süllyedt. Ennek fényében mind a PMÁK, mind a PEMÁK meglehetősen kedvező kamatozásúnak mondható. Kérdés, hogy maradt-e a forintos befektetés előnye, vagy akár megfordult az eurós javára?
A két kamatszint közti eltérés jelenleg 2,3 százalék, ez csak akkor változik, ha a hazai, ill. az euró-zónás infláció közti eltérés módosul. (A későbbi kibocsátásoknál persze a kamatprémium mértéke is változhat.) Az inflációk közti eltérés nem valószínű, hogy lényegesen változna. Magasabb számok mellett számíthatnánk rá, hogy a mi inflációnk lassan konvergál az euró-zónáéhoz, de nominálisan már most is olyan alacsony, hogy ez a hatás elenyésző.
Egy tényező van még: a valutaárfolyam alakulása. Vagyis hogy a forint le fog-e értékelődni az euróhoz képest, és ha igen, akkor két kötvénysorozat hozameltérésénél kisebb, vagy nagyobb mértékben? Ha a múltbeli eseményekből indulunk ki, számolhatunk az előbb említett éves egy százalékos átlagos leértékeléssel.
Viszont ez csak egy átlag, a csúszó leértékelés megszüntetése óta több eltérő időszak volt. Az első, 2001-től 2007-ig egy felértékelődés (főként a nagy forinthozamnak köszönhetően), majd a válságban egy heves zuhanás, amit stabilizáció követett. Az elmúlt öt évben, ha éves árfolyam átlagokkal számolunk, évi két százalék körüli leértékelődés adódik.
A közeljövő szempontjából inkább azt érdemes megvizsgálni, milyen tényezők hatnak a forintra. Az infláció alacsony, a gazdaság egyensúlyban van, az export erős: ezek az érvek a stabil forint mellett szólnak. A tervezett devizahitel-átváltás bőven megoldható a jegybanki tartalékokból anélkül, hogy azok túlzottan apadnának, így ez sem jelent veszélyt.
|
| (Fotó: 123rf.com) |
Az egyetlen érv a leértékelés mellett az lehet, ha a gazdasági növekedés élénkítése miatt szándékos leértékelés következne (persze ez az inflációt is növelné, így a PMÁK kamatnövekménye részben kompenzálná a leértékelődést).
Összességében tehát nehéz megbecsülni az árfolyam alakulást. Nagy forintleértékelődés nem valószínű, ezért nyugodtam választhatjuk a forintos kötvényt. Ha valaki ki szeretné szűrni a magyar gazdaságpolitika esetleges egyedi kockázatát, az pedig válassza a PEMÁK-ot.
Sokaknál komoly lélektani tényező, hogy forintban vagy euróban keletkezik-e a megtakarítás (avagy a meglévő eddig melyikben volt), és nem szívesen váltják át. Nekik azt lehet javasolni, válasszanak a meglévő valutanemnek megfelelően. És végül: ha nagyon szeretnénk kiküszöbölni a bizonytalansági tényezőt, pénzünket meg is oszthatjuk a két devizanem (és kötvény) között.
Minimum 60 napos tűzszünet kell a választásokhoz. 
