Nem valószínű, hogy a német adórendszert úgy átalakítanák, hogy a nagy jövedelműek és a vállalatok befizetéséből teljék egész Európát támogató gazdasági növekedési programok finanszírozására. A nemzetközi versenyképességi verseny kárvallottjai, a bérből és fizetésből élő németek pedig egyszerűen nem terhelhetők már adóemeléssel.

Ha Németországot mégis rá akarják venni az európai támogatások növelésére, akkor ebből a dilemmából - hogy ahol van pénz, az exportőr nagyvállalatoknál, onnan nem lehet elvenni, ahonnan meg el lehetne venni, a lakosságtól, ott pedig már nincs pénz - egyetlen kiút kínálkozik: ez pedig a hitel, vagyis a német államháztartás hiányának növelése. Ez azonban a rév és a vám tipikus esete.

Rövid távon a kedvezményezettek bizonyára örömmel zsebre vágnák a németek pénzét. Csakhogy, mibe kerülne ez mindenkinek hosszabb távon?

Mentőalapok: kezesség, nem pedig készpénz

Az eddigi és a jövendő európai mentőalapok (EFSF, EFSM, ESM) úgy működnek, hogy ezekben az alapok gazdáinak - részint az Európai Bizottságnak, részint az euróövezeti országoknak - nem, vagy alig kell készpénzt rendelkezésre tartaniuk. Az alapok úgy segítenek a rászoruló országoknak, hogy kötvényt bocsátanak ki a piacon az Európai Bizottság, illetve az EFSF-ben, majd nemsokára az ESM-ben részt vevő euróövezeti országok garanciájával, azaz kezességével. Ennek mindenki örülhet: az alapok, jó hitelminősítésüknek hála, alacsony kamatra kapnak kölcsönt a piacon, így azt szintén olcsón kölcsönözhetik tovább a rászorulóknak, akik a piacon már nem, vagy csak horribilis kamatra kapnának hitelt.

Ez a mechanizmus azonban csak akkor és addig működik, amíg az európai mentőalapok hitelminősítése jó. Márpedig az már most sem nagyon jó. Az európai bankok és kormányok között a magánadósságok megromlása miatt kialakult fertőzés-visszafertőzés folyamat láttán a hitelminősítők megkezdték a legjobbak leminősítését is. A jelenleg legnagyobb, legfontosabb euróövezeti mentőalap, az EFSF garantáló országai közül már csak négynek - köztük Németországnak - van lehető legjobb, azaz "AAA" adósosztályzata a legnagyobb nemzetközi minősítőnél, a Standard & Poor'snál, és a minősítések közül csak egyetlen egynek a kilátása stabil - a német osztályzaté, miután a minősítő intézet januárban felülvizsgálta az euróövezeti országok hitelbesorolását.

A Standard & Poor's magát az EFSF-et is leminősítette - "AAA"-ról egy fokozattal "AA plusz"-ra - szintén még januárban, azzal az indoklással, hogy adósságpályáik kilátásai miatt rontotta a szavatoló országok osztályzatait, amelyek az EFSF közbejöttével tulajdonképpen rossz hitelekért kezeskednek jó hitelekkel.

A németek nem tudtak eladósodni

Németország tehát egyelőre őrzi lehető legjobb, "AAA" minősítését a hitelminősítőknél. Ezt több oknak köszönheti: gazdasága viszonylagos szilárdságnak, a nagy kereskedelmi és folyómérlegtöbbletének és újabban főleg annak, hogy pénzügyi rendszerét nem fertőzik rossz magánadósságok, mint Spanyolországét vagy Olaszországét. Ez persze nem csak a németek legendás takarékosságának köszönhető, hanem inkább annak, hogy az elmúlt évtized csaknem folyamatos reálbércsökkenése közben a lakosságnak egyszerűen nem volt módja, lehetősége eladósodni.

Mindenesetre ma az a helyzet, hogy az európai mentőalapok azért tudnak működni, mert legnagyobb kezesük - az EFSF-nek több mint 27 százalék erejéig - Németország. Mivel az EFSF-ben az a szabály, hogy a megsegített országoktól nem várnak garanciát, így minél több a támogatott, annál nagyobb a maradék kezesek terhe - értelemszerűen Németországé a legnagyobb.

Ha Németországot európai gazdaságmentő, ösztönző kalandba keverik vagy kényszerítik például valamiféle "európai Marshall-terv" keretében, amit sokfelől sokan javasolnak és követelnek, akkor a német államháztartás hiánya nőni fog - más forrás nincs. A német kormányzati adósság jelenleg is meghaladja a GDP 80 százalékát, de a kilátások jók abban a tekintetben, hogy a német kormánynak ezentúl sem kell magánbankokat mentenie a lakossági adósok fizetésképtelensége miatt.

Ha viszont a német államháztartás hiánya és következésképp az ország kormányzati adóssága megugrik, akkor a hitelminősítők Németországtól is könyörtelenül elveszik elsőrendű minősítését.

Ennek azonnali következménye lenne, hogy a hitelminősítők még jobban leértékelik az európai mentőalapokat. Ettől az alapok számára mind jobban drágulna a kölcsönfelvétel, vagyis már nem tudnák a maguk részéről szintén olcsó kamatra továbbkölcsönözni a pénzt a rászorulóknak.

Más szóval, ha Németországot túlságosan "megfejnék", akkor ettől az egész eddig feltalált európai mentőrendszer összeomlana, értelmét vesztené. Egyedül pedig még Németország sem lenne képes semmilyen nagy tettre.

Ezt a fejőstehenet tehát kímélni kell.