Hatalmasat kaszálnak a vendéglátósok az elmúlt évek sztárhűsítőjén

Hűtött italt kortyolgat, jégkockával, míg olvasgat a légkondicionált szobában? Évszázadokig semmi más nem hűtött, mint a pince hűvöse, vagy a kút mélye, meg a kívülről borostyánnal befuttatott vastag téglafal. Aztán jött az elektromosság korszaka és minden megváltozott. Igaz, az időjárás is. A jeges italok divatba jöttek.

A sztár a limonádé

Újabban azonban kiderült, sokan még a legnagyobb kánikulában sem bírják a hideget. Megfájdul a válluk a légkonditól, ahogy ma nevezzük ezt az áldásos készüléket, a pincérnek előre szólnak, hogy mentes legyen a víz, és a világért se hűtött, pláne nem jégkockás, mert érzékeny a torkuk. Akkor egyszerűbb volna otthon kinyitni a csapot – dünnyögte a múltkor az egyik felszolgáló - mert szerencsére a budapesti víz jó minőségű. (Hogy melyik „mentes” víz igazi ásványvíz, azt legtöbbször homály fedi.)

Miközben ugyanezen hölgyek és urak este koktéloznak, pezsgőznek, jegeskávéznak és nem ritkán imádják a fagylaltot.

Ki érti ezt? Felvett attitűdök uralják a keresletet, és ezzel együtt a kínálatot is. Ami a vendéglátást illeti, az utóbbi tíz év sztárja a limonádé. Soha ekkora karriert nem ért el egy alkoholmentes ital Magyarországon. Örülnek is neki a vendéglátósok, mert ennél olcsóbb és egyszerűbb előállítású innivaló kevés akad. Egy félliternyi csapvíz, némi cukor – persze lehet édesítővel is kérni - citromkarikák, jobb helyeken menta díszítésül. Ugyanannyiba kerül, mintha egy korsó sört rendelnénk vagy egy pohár bort, netán egy szénsavas üdítőt. Mert nem az ital és annak bekerülési költsége számít: annak kérik meg az árát, hogy valaki helyet foglal az asztalnál. Az más kérdés, hogy egy idő után kinézik, ha nem rendel valami mást is.

Mentabóbiták, jázmin, gyömbér, ánizs

A minap arról beszélgettünk egy társaságban, hogy harminc éve senki nem cipelt magával egész nap vizet, de ma télen-nyáron ezt tesszük, a hátizsákok oldalába külön palacktartót terveznek. Az, hogy nagyon sokat kell inni napközben, nem volt téma. Mindenki akkor ivott, ha szomjas volt. Ma sokan feltöltenek a mobiljukra olyan appot, amely arra figyelmeztet, hogy itt az ideje az újabb kortyolgatásnak.

A jobb vendéglátóhelyeken ma már fantáziadús alkoholmentes italok, smoothie-k, jeges kávé kompozíciók, limózák kelletik magukat. Mindez igényesség és fantázia kérdése. A mentabóbiták mellett divat a bodza, az akácvirág, a jázmin, kedvelt fűszer a gyömbér, az ánizs, az oregano. Ma már nemcsak citromos-narancsos limonádét kortyolhatunk, de málnás-ribizlist is. Egy hazai luxusétteremben nemrég igazi üdítőital csodát láttunk: a jégkocka közepébe egy cseresznyeszem volt belefagyasztva, ami nemcsak ízesített, de díszített itt.

Ahány kávézó, annyiféle jegeskávé: nem mindegy milyen fajtájú a kávébab, az sem, hogy fagylalt vagy tejszínhab díszíti, netán mindkettő. Van, ahol juharszirupot csorgatnak a tetejére, másutt fahéjat szórnak rá, hogy még mutatósabb legyen.

Hogyan készül a jégkocka?

Aki sokat utazott, már negyven évvel ezelőtt találkozhatott olyan hűtőszekrénnyel külföldön, amelybe külön kis jégkocka csináló adagoló volt beszerelve. Ez az amerikai találmány akkor még meglepő volt Európában, Florida, Új-Mexikó vagy a nevadai sivatag hazájában azonban már természetes. Ugyancsak évtizedekkel ezelőtt vásároltak külföldön először magyarok jégkockacsináló nylonzacskókat, a fém tálka helyett, ami persze sokkal környezetszennyezőbb, de akkor még nem nagyon figyelt erre senki.

Ami az üdítőitalokat illeti, ma már kifejezetten régimódinak hat – ez megfigyelhető egyes konferenciák büféjében is  – ha buborékos vizet is kínálnak. A kólafélék pályafutása mintha elegáns kissé leáldozóban lenne. Az ízesített-aromásított-színezett hideg teafélék viszont igen kelendők a szupermarketekben. Ezeknél nagyon fontos a küllem: a csinos műanyag palack és kupak, a designos címke, vagy éppen a színes, mintás, fémdobozos változat, ami ugye jobban újra hasznosítható, legalábbis elvben. Újdonság, hogy a teának nevezett egyveleget különféle egyéb anyagokkal, például magnéziummal vagy vitaminokkal társítják.

A kifejezetten jeges teának és kávénak való félkész porok, kapszulák ma már külön termékkört képviselnek.

A tayran meg a tarator

Külön kategóriát képviselnek a tejalapú hűsítők, kifejezetten laktózérzékenyek számára, bár ma már ez sem akadály, hiszen mandula és gabonalapú „tejes” alapanyagokból is készülnek gyümölcsleves tápláló erejével és kalóriájával felérő smoothie-k, szederrel, kökénnyel megbolondítva. A hideg joghurtos készítmények, mint a török aryan, szűk körben szintén népszerű, melynek unokatestvére lehetne a hideg bolgár uborkaleves, a tarator. Viszont a hideg gyümölcslevesek hungaricumok, sehol a világon másutt nem szerepelnek az étlapokon.

Míg régen a koktélok afféle amerikai boszorkányságnak voltak feltüntetve, ma reneszánszukat élik. A trendet a nagyvárosi ifjak diktálják. Az Aperol és a gin-tonic verhetetlen, ez esetben a jégkocka fontos összetevő, legalább annyira, mint az öblös pohár és a díszítés. A jégkocka egyébként jó üzlet a vendéglátósoknak, hiszen mutatósabb tőle a pohár és mint nyersanyagköltség, elenyésző. Ezek többnyire nem magas alkoholtartalmú italok, olykor teljesen szeszmentesek, hogy aki vezet, az se maradjon ki a koccintásból.