Nem a világ legizgalmasabb helye, de kisgyermekes családok számára ideális olaszországi üdülési célpont Lido di Jesolo. Nincs itt semmi különleges, nagyjából az egyetlen érv mellette, hogy Magyarországhoz ez a legközelebbi homokos tengerpart. Szlovénia és Horvátország strandjai kövesek, sziklásak, kisgyerekes családok számára tökéletesen alkalmatlanok a nyaralásra, ellenben Lido di Jesolo évtizedek óta az Észak-Adria talán legismertebb és legfelkapottabb tengerparti üdülőhelye a gyerekeseknek, mert 15 kilométeres homokos strandja ideális az 1-6 éves gyerekkel utazók számára.

Nagyjából 700 kilométerre van Budapesttől, amit akár egy nap alatt is le lehet küzdeni autóval, mi azonban beletettünk egy szlovéniai éjszakát és próbáltuk akkorra időzíteni az autózást, amikorra a gyerekünk napközbeni alvása esik. Nem egyszerű a kisgyerekes utazás, gyakorlatilag a fél lakást is vinni kell magunkkal, nem elég egy fürdőruha, egy papucs és egy törülköző. Valóságos tetrisz úgy telepakolni a csomagtartót és az anyósülést, hogy minden beférjen a babakocsitól a játékokig. Ráadásul június elején még eléggé változékony az idő: voltak felhős, szeles, esős napok is, valamint fullasztó hőség párával, így volt mivel telepakolni a bőröndöket, hátizsákokat.

Szállás van bőven: csak szállodából több, mint négyszáz található a városban, de rengeteg apartman és kemping közül is lehet választani. Mi az apartmanos megoldást választottuk, kilátással a tengerre, de meglehetősen leharcolt bútorzattal. Persze ez is méregdrága volt. Etetőszéket és babaágyat biztosítanak, de utóbbi használhatatlannak bizonyult. A lényeg azonban itt nem is a szállás volt, hanem hogy közel legyen a puha, finom homokos strand. Már voltunk itt korábban is, ezért tudtuk, hogy a 1,5 éves kislányunk számára tökéletes lesz, itt biztonságban beleteheti életében először a lábát a tengerbe. A homokos strand lassan mélyülő, meleg vizű, jól felszerelt, vízimentők által is felügyelt. Ingyenesen használható, de a napernyőért és napágyért fizetni kell. Azt viszont vadkapitalista megoldásnak tartom, hogy még a legtöbb parti zuhanyért is csengetni kell.

Az olaszok igazán odafigyelnek a strand tisztaságára. Reggelente traktoros kombájn gyűjti össze, amit a tenger kimosott a partra. A balatoni strandokkal ellentétben itt naponta többször is kiürítik a kukákat. A homokot pedig lombfújókkal takarítják el a parti sétányról. A Balatonnal ellentétben itt kilométereket lehet sétálni a parton vagy a homokos strand után következő kövezett sétányon. Már kora reggel nagy itt a nyüzsgés, sokan sportolnak. Számtalan videó elérhető arról, hogy milyen jó dolog hajnalban kilométereket sétálni, kocogni a parton. Már nem a kocogás a trendi, hanem az intenzív, gyors sétálás. Ezt meglepően sokan fanatikus módon űzik. 

Aki békében és csendben szeretne napozni, az ne ide jöjjön. Szinte minden második napágyat kisgyerekes családok foglalnak le maguknak egész napra. Néhány nap után már együtt vagy inkább egymás mellett homokoznak a magyar, olasz vagy német gyerekek. A büfé azért jóval drágább, mint Magyarországon. Nagyjából mindig tonhalas salátát, mini pizzát, sültkruplit és vizet vettem, ez nagyjából 40 euróba került, ami mondjuk 15 ezer forintnak felel meg. A balatoni strandok sem túl olcsók, de azért ennyit még ott sem kérnek el egy ilyen diétás ebédért.

Történelmi látványosság itt nincs, kisgyerekkel az ilyeneket amúgy sem lehet megnézni. Ha rosszabb az idő, akkor sem maradnak lehetőségek nélkül a szülők. Egyrészt a strandon viszonylag sűrűn vannak játszóterek. Sokkal jobb a puha homokba huppanni a csúszda alján, mint műanyagra egy random pesti játszótéren. A strandon kívül pedig az aquapark, vidámpark, akvárium és tropicarium különböző kombinációi is opciót jelenthetnek, ha esetleg már unalmas a strandolás. Aki pedig bevállalósabb, az megkockáztathat egy velencei kirándulást.

Lido di Jesolo nem egy festői város és a tengerpart sem csodaszép, ide a praktikum miatt jönnek a családosok. Főutcáját esténként lezárják az autók elől, így sétálóutcává alakul át, ahol hömpölyög a tömeg. Kivéve, amikor az olasz focicsapat játszik az Eb-n, akkor mindenki a meccset nézi. Rengeteg a fagyizó és az étterem, de a nagy gasztrocsodákat nem itt kell keresni.

Néhány nap alatt fel lehet venni az élet ritmusát. Mivel apartmanban laktunk, ezért gyakran jártam boltba, pékségbe, zöldségeshez, mintha otthon lettünk volna. Nagyon szép az olasz nyelv. A nap legjobb része pedig a szieszta. Ilyenkor nemcsak a boltok zárnak be, de a gyerekek is a hűvös szobákban alszanak. Utána pedig mehetnek vissza a puha, finom homokos strandra, amit nem tudnak megunni.

A Világjáró többi cikkét itt olvashatják.