Zsolnay kerámiákat a VJG elejétől fogva a festmény-árverések listájába vett és szokás szerint ezekkel kezdte az aukcióit, majd menetközben még két-három alkalommal megszakítva a festmények sorát, további kerámiákat iktatott a napirendbe. Most azonban mind a 67 tétel Zsolnay volt, mégpedig részint az 1956 óta az Egyesült Államokban élt Gugyi László (1933-2024) gyűjteményéből. Amely eredetileg sokkal nagyobb volt, hiszen 700 darabot tartalmazott, amikor 2009-ben Pécs városának adományozta.
A következő évben a Zsolnay Negyedben álló Sikorszky villában nyílt belőle kiállítás. (Sikorszky Tádé lengyel származású építész, iparművész volt, a Zsolnay-gyár kimagasló jelentőségű tervezője, Zsolnay Vilmos lányának, Júliának a férje.) A gyűjtemény egyébként akkori áron 2,5 millió eurót ért, de Gugyi jóvoltából a feléért lett Pécs városáé. A mostani árverési anyag egyébként az azóta gyarapodott gyűjtemény tárgyaiból és a hozzá kapcsolt George Nauyok gyűjteményből állt össze, Gugyi László idén augusztusban hunyt el.
Az új helyszín a Budapest Music Center volt, amely a budapesti Belső-Ferencvárosban található, pontos címe: Mátyás utca 8. Itt a kalapács alá vitt Zsolnay kerámiák változatos műfajúak voltak: vázák, kaspók, névjegytartó tálkák, faliképek, azonban főként nagyon szép vonalú és egyedi tervezésű vázák. Ha azt mondjuk, hogy Zsolnay, akkor nyilván az eozinos díszítés, különleges hatású és színű festés jut eszünkbe. Ez a Zsolnay kerámiáknak ugyanúgy az ismertető jegye, mint az amerikai Tiffany festett üvegablakok, kerámiák, zománcok, fújt üvegek sajátos csillogása, vagy a bécsi szecesszió bármely kerámiája, esetleg a Loetz Witwe cseh-osztrák gyár üvegcsodái, hasonlóképpen a francia Daum, Gallé, Lalique díszüvegei. Mindez a XIX. század utolsó évtizedében lobbant fel és a legerősebben az akkori években (1889-ben és 1900-ban) rendezett párizsi világkiállításokon kapott lángra. Az új stílust, amely építészetben, szobrászatban, festészetben, iparművészetben (bútor-, kerámia-, üvegművészet) egyaránt forradalmi volt (a 25-30 évvel korábbi művészeti forradalom, az impresszionizmus jószerével csak a festészetben érvényesült), Közép-Európában szecessziónak nevezték, angol-francia területen art nouveau (új művészet) néven futott.
Az igazán lényeges az volt, hogy az új és szokatlan formákhoz új technikákat és technológiákat kísérleteztek ki és valósítottak meg. A Zsolnay gyárban például az eozin nevű mázat (ógörögül eósz = hajnal). Gyönyörű csillogásának magyarázata, hogy többször is kiégetik és mindegyik égetés előtt sajátságos és különleges módon újrafestik, -mázolják, beporozzák, lemossák és újból festik. A sok, minőségi manuális munkának persze ára van, nem is kevés. Annak ellenére, hogy – mint gyári termék – egyes, különleges darabokat kivéve általában tízes-ötvenes szériában készültek. A festmények pedig kivétel nélkül egyedi darabok, a nagyságendi árkülönbözet többnyire ezen múlik.
Ennek ellenére ma már a Zsolnay kerámiák árveréseken elérik, sőt meghaladják a millió forintos értékhatárt, ami nem gyakori eset iparművészeti tárgyaknál, ezen belül kerámiáknál. Ráadásul igen ritkán tudja az árverési szakma, vagy akár a jelzett tárgyakkal foglalkozó művészettörténet, hogy a még oly híres darabokból mennyi készült. Az természetesen tudható, hogy a bonyolult és finom eljárással, valamint aprólékos és nagy precizitást kívánó megmunkálással létrehozott termékek nem százas szériákban születtek. S mint azt már korábban nem egyszer megállapítottuk a Sotheby’s iránymutatása alapján: a művészeti tárgyak árverésre vitt darabjainak pénzben kifejezhető értékét két dolog befolyásolja a legerősebben: a régiség- és a ritkaság-érték.
Fotó: Virág Judit Galéria
A VJG mostani, Zsolnay-kerámiákkal foglalkozó árverésén 67 tételt indítottak, közülük egy kivételével mind elkelt (egyet visszavontak). Ez 98,5 százalékos elkelési arány, ami a VJG általánosan magas adatát is felülmúlja. Összesen tíz tétel nem érte el a milliós határértéket, ami természetesen nem azt jelenti, hogy gyengén teljesítettek, hanem azt, hogy az előzetes vizsgálat alapján megállapított becsértékük volt az említett érték alatt. Mint például a 19. és a 20. tétel esetében, melyeknél mindkét tétel megfogta a becsérték alsó határát (az induló ár szokás szerint ennél is 15-20 százalékkal volt alacsonyabban. Ami még ebben az esetben is százezres nagyságrend. Ötmillió forint, vagy afölötti leütési ára 15 tételnek volt, ezen belül pedig 5 gyönyörű kerámia futott túl a tízmillión.
A legmagasabb leütési ára (28 millió forint) egy talpas, bacchanáliát ábrázoló, 1910-ben készült keménycserép gyümölcstálnak volt. Az alsó, alakokat (faunt és nimfákat) ábrázoló oszlopszerű részt bravúrosan összedolgozták a felül levő tállal, az egészet eozinmázzal borították. A kerámia 34,5 centiméter magas, átmérője 23,3 centiméter. Induló ára 4,6 millió, becsértéke 8-12 millió, leütési ára 28 millió forint volt.
Ezüstérmes lett a virtuális versenyben az árverés utolsó tétele, amely ugyancsak túlfutott az előzetes becsérték felső határán, 20 millió forintig tartott érte a licitverseny. A szemet gyönyörködtető, 1906 körül készült váza ugyancsak keménycserép, valamint ugyancsak savmaratott, eozinmázas, de a vázatestet körbefogó, gyümölcsszedő nőalakokat utólag illesztették rá. Ez a kerámia 43 centiméter magas, kerülete 27,5 centiméter. A váza induló ára 6,5 millió forint volt, becsértéke pedig 12-18 millió. Leütési ára 20 millió forint lett, mint azt már említettük.
Az árverési, és a Zsolnay-szakértők egybehangzó véleménye szerint valószínűleg még elég sok, színvonalas és különleges Zsolnay kerámia rejtőzködik itthoni és külföldi gyűjtők, kereskedők polcain, lakásaiban, raktáraiban. Az sem lehetetlen, hogy sokfelé vannak olyanok tulajdonában, akiknek talán sejtésük sincs arról, hogy milyen értéket birtokolnak, mind művészi, mind pedig anyagi értelemben. Az ilyen és ehhez hasonló, sikeres árverések talán megmozdíthatják ezeket a rejtőzködő értékeket.
Pörgeti a bolgár piacot a Penny anyavállalata. 
