A 40 centiméter magas hazai kilátónak méltó elődje van Londonban? A pingvinek utálják!

Hazánkban nem ok nélkül vált híressé a 40 centiméter magas bodrogkeresztúri kilátó, amely bruttó 39 millió forintba került még 2009-ben, természetesen a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogatásával, amit az RTL Híradó akkori riportja állított a figyelem középpontjába. Lehet, hogy a dizájnban csak nemzetközi példát követett? A londoni állatkert pingvinkifutója üresen árválkodik, vajon miért? Mi az a bűvös szám, ami összekötheti fantáziánkban a két alkotást?

A londoni állatkert pingvinkifutója nem csak megalkotásakor, hanem azóta is a figyelem középpontjába került. Lehet, hogy nem éppen azzal, amire annakidején alkotói gondoltak. Az építészeti alkotás — akárcsak a törpekilátó — erőteljesen használja a betont, az anyagot, amely akkoriban forradalminak számított.

Ha van egy olyan látványosság az állatkertben, amely összefoglalja építészeti innovációs történelmünket, az a Lubetkin Penguin Pool (magyarul talán inkább Lubetkin Pingvinkifutó), amely 1934-ben készült el. Ezt a lenyűgöző kifutót a grúz származású Berthold Lubetkin tervezte, aki a Tecton építész csoport tagja volt — hívja fel a potenciális látogatók figyelmét a Londoni Állatkert a saját honlapján. A kifutó a Tecton második megbízása volt az állatkerttől, a nagy sikert aratott Gorilla Ház után. A kifutó egy ellipszis alakú medence köré épült, és két összefonódó spirális rámpát tartalmaz, amelyek vasbetonból készültek – ez akkoriban forradalmi anyagnak számított. Lubetkin az elképzelésének megvalósításához a beton specialistával, Ove Aruppal dolgozott együtt, akit kiváló szerkezetmérnöki teljesítménye alapján később lovaggá is ütöttek.

Lubetkin pingvinkifutója technikailag lenyűgöző és vizuálisan drámai volt, és úgy tervezték, hogy egyértelműen bemutassa a látogatóknak a pingvinek viselkedését. Betekintő ablakokat tartalmazott ketrecek helyett, beépített fészkelő dobozokat a pingvinek számára, üvegfrontos búvármedencét és egy forgó szökőkutat.

A Penguin Pool-t gyorsan a modernista építészet klasszikusának nevezték el, annak a stílusnak, amely kedvelte az innovatív anyagokat és technológiákat, a funkcionális formákat és tiszta vonalakat. Ez a hírnév segített ismertté tenni Lubetkin és a Tecton csoport nevét, valamint hozzájárult Arup hírnevének megalapozásához a vasbeton öntés innovációjában.

A következő évtizedekben számtalan látogató élvezte a pingvinek megfigyelését anélkül, hogy bármilyen rács akadályozta volna őket, azonban ahogy a pingvinek gondozásáról szóló tudományos ismeretek gyarapodtak, a medence hiányosságai egyre nyilvánvalóbbá váltak. A beton nem volt a legegészségesebb anyag a pingvinek lábának, és a pingvineket tágasabb szállásokra költöztették — ismeri be szerényen a balfogást az állatkert.

A 40 centiméter

Volt egy probléma ezzel a modernista tökéletességgel: a pingvinek számára nem jött be — értékeli a The Economist. A beton feltörte a lábukat. Az elegánsan sekély medence túl sekély volt. A minimalista fehér falak túl fehérek voltak, és bántották a szemüket.

A pingvinek szeretnek merülni, de nehezen tudják ezt megtenni egy 40 cm mély medencében. Az épület nagyon visszhangos, amit eredetileg előnynek tartottak, mivel a viszonylag kevés pingvin hangját felerősítette a látogatók számára. Azonban a pingvinek a hangjukat használják párjuk és utódaik azonosítására - minden pingvinnek egyedi hanghívása van -, és a visszhangok megzavarták e jeleket. Az épület tervezői azt képzelték, hogy a pingvinek szívesen játszanának a rámpákon, sőt lecsúsznának rajtuk, de a madarak ezt nem tették, és ha mégis megtették volna, nekicsúsztak volna a falnak — foglalja össze a The Ruffian publicistája.

A londoni állatkert gondozói nem szeretnek a pingvinek boldogságáról vagy boldogtalanságáról beszélni, ami antropomorfizálás lenne, de van néhány olyan kritérium, amely alapján bizton beszélhetünk jólétükről. Ahogy arról Jessica Fryer, a pingvinek és más madarak gondozóinak vezetője beszámolt: néhány pingvin lába hihetetlenül fájdalmassá vált, mivel olyan lábbetegséget kaptak, amely súlyos formájában a pingvinek halálához vezethet. Lehet, hogy nem tudjuk megmondani, hogy a pingvinek vajon boldogok-e vagy esteleg boldogtalanok, de a halott madár határozottan rosszabbul van, mint az élő.

Inkább forgassanak a kifutón

A pingvineket 2004-ben költöztették ki. Azóta a medence üres. Lubetkin lánya azt javasolta, hogy „ideje szétrobbantani", de ez nem lehetséges, mivel az épület műemléki védelem alatt áll. „Ma a Penguin Pool az angol örökségvédelem által I. fokozatú műemléki védelem alatt áll építészeti érdekessége miatt, és gondosan karbantartják annak érdekében, hogy megőrizzék eredeti kialakítását. Emellett lefoglalható forgatási helyszínként is. A medence szerepelt Harry Styles 2022 tavaszi slágerének, az As It Was (Ahogy volt) című dal videóklipjében, amelyet az énekes az állatkert nyitása előtt vett fel” — büszkélkedik az intézmény.

Egy ideig a pingvinek a modernista építészet „arcaivá” váltak. A londoni állatkert pingvinjei ihlették a Penguin (pingvin), egy számos területen úttörő könyvkiadó logóját. Társadalmilag is modernizátorok voltak: egy olyan korszakban, amikor sokan azt állították, hogy a homoszexualitás „természetellenes", a pingvinek bőven bebizonyították az ellenkezőjét.

Az építészet küldetése

Az igazság az, hogy a Pingvinmedencét sosem igazán a pingvinek számára építették. John Allan a létesítményt bemutató kis füzetében így írt erről: A fogságban tartott állatok természetes környezetének szimulálására vonatkozó konvencióval ellentétben Lubetkin célja nem az volt, hogy szó szerint újrateremtse egy császárpingvin madár élőhelyét, hanem inkább az, hogy egy metaforát mutasson be az Antarktiszról egy miniatűr összeállításban, amely egyszerre fejezte ki az állatok természetes jellemzőit és az emberi építőművészet ünneplését. A kifutó peremét még a színházzal való kapcsolat dramatizálása érdekében megfigyelő résablakokkal is ellátták.

Mint kiderült, nem túl szórakoztató egy állat számára egy emberi metaforában élni.

Azok az építészek, akik Lubetkint inspirálták, mint például Le Corbusier és Gropius, hittek abban a maximában, hogy a „forma követi a funkciót". Ha egy épület tervezése a céljára épül, akkor a szépség természetesen követi. Azonban, ahogyan a komor modernista lakótelepeken élők tanúsíthatják, egy építész funkcióról alkotott elképzelése gyakran meglehetősen szegényes, és úgy tűnik, hogy a saját esztétikai preferenciái irányába téved.

A Pingvinmedencét annak ellenére megőrzik, és elismerik erényeit, hogy nem teljesítette elsődleges célját. Kétségtelenül gyönyörű, de szépsége most teljesen elválik a hasznosságtól. Nem feltétlenül kell ezért Lubetkint hibáztatnunk. Lelkes szocialistaként Lubetkin őszintén hitt abban, hogy az épületeknek azok szolgálatában kell állniuk, akik használják őket, és bizonyos értelemben a Pingvinmedence valóban szolgálta használóit, ahogyan azt 1934-ben meghatározták: az embereket.

Az idők folyamán az állatkertek másképp határozták meg a felhasználót – az állatot legalább annyira, ha nem jobban, mint a látogatót. Lubetkin medencéje jó okkal vált elavulttá.