A beszakadó forint, az infláció és a recesszió árnyéka látszik-e már a műtárgy-piacon? Mik a várakozások?
Mi akkor tudjuk megítélni, hogy milyen a helyzet a műtárgy- és festménypiacon, amikor egy aukcióra készülünk, most viszont éppen lezajlott kettő. A tavaszi aukcióink nem várt sikerrel zárultak: elképesztően magas árak születtek. Ráadásul a festmények 80-90 százaléka elkelt, ami kimagasló eredmény, figyelembe véve, hogy nagy nyugati aukciós házaknál már a 60-70 százaléknak is örülnek. Hogy ősszel mi lesz, azt nem tudom megmondani. Az is lehet, hogy érezzük a hatást, de ugyanígy elképzelhető, hogy mindenki menekíti a forintot, és inkább értékálló műtárgyba fektet.
Vagyis a válság még jót is tehet a műkincspiacnak?
Az is elképzelhető. Amikor például a Covid kitört, mindenki azt mondta, hogy vége van a galériáknak is, húzzuk le a rolót. Ehhez képest fantasztikus két évet zártunk, csodálatos aukciókat tartottunk annak ellenére, hogy fizikailag zárva voltunk, és csak online lehetett licitálni. Ez világtendencia volt egyébként: van egy olyan réteg, amelynek a pénze forog és termel. Covid alatt is voltak jól menő iparágak és gyűjtőink is, akik éppen ezekben az iparágakban dolgoztak.
Minek tulajdonítja a járvány alatti felpörgést és a tavaszi sikeres aukciót?
Az alapkérdés mindig az, hogy milyen áru van éppen az aukciókon. Fontos, hogy legyen egy gondosan összeállított anyag, de nyilván az infláció is szerepet játszik. Valószínűleg jobb befektetésnek tűnik megvenni egy műtárgyat, mint bankban tartani a pénzt.
Nyilvánvalóan az is segített ennek a lendületnek, hogy világszerte kialakult egy új árverezési rendszer, az online árverés világa, ami azt jelenti, hogy a gyűjtőknek nem kell személyesen jelen lenni, otthon a fotelből, streamingen követhetik az aukciót.
Mi ezzel be tudtunk kapcsolni egy olyan gyűjtői réteget, akik eddig nem vettek részt az árveréseinken. Főleg a kortárs aukcióknál látjuk, hogy ez fontos volt, hiszen ezeket a képeket a harmincas-negyvenes korosztály kezdte nagyon erősen gyűjteni, nekik pedig ezt testhezálló vásárlási forma.
Én hallottam olyan hangokat is, hogy az online aukció nem hozza azt az élményt, amit a jelenléti…
Én ezt nagyon cáfolom. Rengeteg vevő jelentkezett a világ minden tájáról és nagyon nagy lehetőséget nyitott számunkra. Ehhez persze az kellett, hogy egy saját aukciós platformunk legyen, amit mi fejlesztettünk. Oregontól kezdve Nagaszakiig követtek minket, Macedóniában is licitáltak, olyan helyekről, ahonnan addig soha.
A magyar festőknek milyen helyük van a világban ma?
Attól függ, kiről beszélünk. Nyilván vannak nemzetközi piacon nagyon ismert és elismert magyar festők, mint Munkácsy, Rippl-Rónai, Tihanyi Lajos, Czóbel Béla. Itt egy kérdés van, ez pedig az, hogy az adott festő mikor mennyi időt és milyen minőségben töltött külföldön. Munkácsy Párizsban élt, francia felesége volt, bekapcsolódott a párizsi művészeti életbe, ugyanígy Rippl-Rónai, vagy Czóbel. Bortnyik Sándor, Kádár Béla, Scheiber Hugó a berlini expresszionizmusba tudtak bekapcsolódni, ott dolgoztak hosszú ideig, így nekik sokkal nagyobb az ismertségük és elismertségük, ebből következően pedig az értékük is.
De mondjuk egy Rudnay Gyula soha nem lesz egy nemzetközileg elismert festő, vagy Koszta József sem, aki pedig fantasztikus, drámai erejű művész, csak mindig a magyar tájat, a magyar valóságot, a magyar életet és tanyavilágot festi, és erre nem fognak Londonban licitálni. Egy Scheiber Hugónak a berlini Luna Parkot ábrázoló képére fognak.
Csontváryt nem ismerték életében, de mégis az ő festménye az önök legnagyobb aukciós sikere.
Igen, 460 millióért kelt el a 2021-es karácsonyi aukción, és ez a legmagasabb áron eladott magyar festmény jelenleg világszerte, abszolút rekord, csakhogy Csontváry egy magyar legenda, nem fogja megvenni például egy Kanadában élő gyűjtő, ha nincs magyar kötődése.
2011-ben nyilatkozott utoljára laptársunknak, az mfornak, és azt mondta, „örök fájdalom egy magyar művészettörténésznek, hogy nekünk soha nem lesznek Picassóink vagy Andy Warholjaink sem. Nem fognak bekerülni a legerősebb, és legtöbbre értékelt művészek közé.”
Ez így van.
Miért van így?
Nem gondolom, hogy a legjobb festőink kevésbé tehetségesek volnának, mint a nemzetközi kortársaik; az az igazi ok, hogy bármennyi időt is töltöttek el a magyar művészek külföldön, végül hazajöttek. És amikor az itthoni környezetben alkotnak, egy teljesen más festészet születik, mintha egy nemzetközi epicentrumban dolgoznának.
A legnagyobb Rippl-Rónai, de még a Csontváry is hol van Leonardo 460 millió dollárért eladott képétől, vagy egy klasszikus kortársnak, például Pollocknak egy 300 millió dolláros leütési áratól? Teljesen más a nagyságrend.
Ez egy kis ország. Nem figyel rá a világ. Egy művésznek ott kell maradni, ott kell lenni, ahol történnek a dolgok. Magyarországon nem történnek a dolgok, Magyarországon nem az történik, ami Münchenben, Berlinben, Rómában, az ’50-es évektől Amerikában, vagy most megint Berlinben történik. Ez nem tehetség kérdése vagy felkészültségé. Egyszerűen más egy Matisse melletti műteremben dolgozni és más egy szentesi tanyán. Nagyon számít, hogy ki milyen környezetben alkot, mert mindig azt festi, amiben él.
Számít arra, hogy lesz Magyarországon milliárdos leütés?
Nem. A közeljövőben teljesen kizárt. Előfordulhat 200 és 300 millió fölötti, de hogy a 460-at mivel lehetne felülmúlni, nem tudom. Egy ilyen mű nem nagyon szokott a piacon sétálni.
Mi jellemzi a magyar műgyűjtőket?
Ezt nem lehet specifikálni. A rendszerváltás előtt körül lehetett írni, hogy főleg orvosok, ügyvédek, kisiparosok vesznek képeket, maszekok, fröccsöntők, táskások, ők híres nagy gyűjtők voltak, illetve a színészek, a rendezők, akik az értelmiségi pályájuk csúcsán tartottak. A rendszerváltás után minden átrendeződött, nem lehet ezt így körülírni.
Van-e abban a tendenciában változás, hogy főleg a modern és két világháború közötti műveket veszik? Úgy tűnik, a kortárs kezd feljönni Magyarországon is.
A kortárs nagy robbanás előtt áll. Ebben is a nyugat-európai és tengerentúli tendenciákat követjük több évtizedes késéssel, de végre mégis.
Például Hantai Simon és Reigl Judit, akik az ’50-es évek végén hagyták el Magyarországot, és Párizsba tették át a székhelyüket, már nemzetközi árakat tudnak elérni, csakhogy ők nem jöttek vissza, ottmaradtak, ott éltek, ott vettek részt mindenben.
A tíz legdrágábban eladott külföldi festő közül a nemzetközi piacon már három kortárs. Nem élő kortárs. A klasszikus kortárs piac azokat jelenti itthon, akik a ’60-as évek végén kezdték el a pályájukat Magyarországon. A legdrágábban eladott klasszikus kortársak közé tartozik például Keserű Ilona és Maurer Dóra is. Az érdeklődés komolyan növekszik azért is, mert a harmincas-negyvenes gyűjtők nem feltétlen egy Telepy Károlyt szeretnének már az otthonukban látni, hanem egy modernebbet, izgalmasabbat, a klasszikus meg fogy. A művészet egy folyamat, mindig jön a következő tendencia, évtized.
Ha valaki most kezdene festményekkel foglalkozni, hogyan kezdjen bele?
Soha ne vegyen háttérkereskedelemben, zugpiacokon, ne akarjon jól járni, és hirtelen a legolcsóbbhoz hozzájutni, mert ezeken a helyeken mindig valami kellemetlen fog kiderülni. Megbízható galériákban kell elkezdeni vásárolni. Emellett fontos aukciókra járni, megnézni, hogy milyen ez a világ, érdemes felfogadni továbbá egy szakértőt, tanácsot kérni. Az aukciós házakban is azért vagyunk, hogy segítsünk gyűjteményeket kialakítani, de lehet művészettörténészhez is fordulni.
Mennyi a minimum tőke, amivel érdemes elindulni?
Ennek nincs jelentősége, mert pár százezres grafikákból is lehet egy kimagasló, értékálló gyűjteményt építeni. Nyilván nem árt, ha van pénz, de nem kell rögtön több tízmillióban gondolkodni. Egy gyűjtemény értékét nem a pénzbeli értéke határozza meg, hanem a koncepció, az adott darabok minősége. Lehet nyomatokból és litográfiákból is nagyon jó gyűjteményt létrehozni.
Amikor behoznak egy képet, hogyan döntenek arról, hogy befogadják-e?
Megnézzük, hogy az adott festővel egyáltalán foglalkozunk-e, és ha igen, utána elkezdjük vizsgálni a képet. Az első legfontosabb kérdés az, hogy a mű eredeti-e, ha igen, akkor eldöntjük, hogy az adott mű az életművön belül milyen, kimagasló, jó, vagy közepes alkotás-e, minél gyengébb egy mű, annál kevésbé fogjuk szerepeltetni. Minden képet kikutatunk, sokat foglalkozunk a darabokkal, ha kell restauráltatjuk, új keretet csináltatunk. Tudjuk, hogy mi az, amivel megéri foglalkozni, mert egyrészt szakmailag fontos alkotásról van szó, és van rá kereslet is.
A megválasztott amerikai elnök bejelentette, hogy Brendan Carrt jelöli a távközlést szabályozó FCC elnökének.
