1. Az a bizonyos óriási bérkülönbség
Nyugat-Európában négyszer-ötször akkorák is lehetnek a bérek, mint itthon, és igaz ugyan, hogy magasabbak az árak is, de nem annyival, csak átlagosan másfél-kétszeresek. (Nézze meg grafikonunkat.) A lakhatás és az élelmiszer különösen húzós, de ha azokon sikerül spórolni, magasabb lehet az életszínvonal és főleg többet lehet megtakarítani.
2. Mindent a gazdagoknak
A jelenlegi kormányzat, melynek megváltozására jelenleg kevés esély látszik, eddig szinte mindent a jómódúak, magas jövedelműek kedvéért csinált, az alacsony jövedelműek helyzete romlott, a középen levőké jó, ha szinten maradt. (Lásd az egy kulcsosnak nevezett adó és a legalacsonyabb jövedelmek nulla adójának megszüntetése, végtörlesztés, amiben csak a jól szituáltak tudtak részt venni, és még napestig lehetne sorolni.)
Ebben a politikában semmi változás nem látszik már öt éve, tehát ha nem a társadalom magasabb jövedelmű 10 vagy 20 százalékába tartozol, nem jók a kilátásaid kormányzati oldalról.
3. Ne halj bele a várólistákba
Magyarországon annyira vacak és csak egyre romlik az egészségügy helyzete, annyira menekülnek a jó szakemberek, hogy ha nincs sok pénzed magánorvosokra, magánklinikára, lehet, hogy egy kórházi fertőzésbe, műhibába vagy egy végtelen várólistába fogsz belehalni értelmetlenül. (Lásd itt a már ma is borzasztó halálozási statisztikákat.)
4. Lesz-e nyugdíj?
Nyugdíj lehet, hogy nem lesz, mert nem lesz, aki megtermelje. Kevesen vannak és jórészt elmennek a fiatalok, nincs munkáskéz, bevándorlók sem jönnek, akik jönnek, azokat vagy bezárják, vagy kitoloncolják. Megtakarítani az emberek többsége nem tud eleget, mert keveset keres.
Kortól függően jó pár tízezer forintot kellene havonta eltenni, megfelelő pozitív reálkamattal, hogy saját magunk fizessük a nyjugdíjas életünket. Ráadásul az állam a magánnyugdíjpénztárak államosításával újra bebizonyította, hogy hosszú távra tervezni itt ostobaság.
Oda kéne tehát menni, ahová a fiatalok mennek – igen, öngerjesztő folyamat lehet, minél többen mennek, annál többen menni fognak.
5. Szürkegazdaság, mininyugdíj
Alacsony a béred, feketén dolgozol, minimálbérre vagy bejelentve, vagy társadalom-biztosítási szempontból a minimálbérnek is csak egy részét figyelembe vevő kényszervállalkozásban melózol (például EVA, KATA)? A nyugdíjrendszer ugyan nagyon valószínű, hogy változni fog a következő 10-20-30 évben, de ha figyelembe veszik az alacsony fizetésed, végképp csak alamizsnára számíthatsz.
Érdemes olyan országot keresni, ahol még a pohármosót vagy a takarítónőt is rendesen bejelentik, legrosszabb esetben a nyugati minimálnyugdíjból is jól meg tudsz majd élni valahol Kelet-Európában vagy Délen – remélik sokan.
6. Nem lehetsz beteg, nem nyaralhatsz
A magyar dolgozók nagy része annyira kiszolgáltatott, hogy el sem mer menni betegállományba vagy nyaralni, vagy nem engedik el. Másnak nincs pénze arra, hogy valóban kikapcsolódjon, szabadsága idején is dolgozik vagy otthon barkácsol, lakásfelújít, fusizik. Más szabadsága alatt is az okostelefonon vagy a laptopon lóg és szolgálja főnökeit.
Orvosok szerint egészségünk érdekében évente legalább két egybefüggő hétre, olyan szabadságot kéne kivennünk, ami teljes környezetváltozást és kikapcsolódást biztosít. Külföldön, például a németeknél a szabadság szent, egész tartományokban áll meg az élet, a dolgozókat akkor is elküldik, ha nem akarnak szabadságra menni, gyárak állnak le, az emberek három-négy hétre is el tudnak menni.
7. Fasizálódunk
Az ország (sőt tulajdonképpen egész Kelet-Európa) egyre szélsőségesebb, sokak szerint fasizálódik: a lakosság kétharmada már csak jobb híján is a szélsőjobbra és az attól csak csekély mértékben különböző ideológiájú kormánypártra szavaz.
A csapból és a köztelevízióból is kirekesztő, fenyegető, megkülönböztető, megbélyegző, lenéző, antidemokratikus eszmék folynak, az emberiességet, szolidaritást szinte teljesen kiirtották a társadalom nagy részéből. Olvasói hozzászólásokat olvasni rosszabb, mint egy horrorfilm.
Állandóan ellenségeket keresnek és találnak. Liberálisok, kisebbségek, külföldiek, másként gondolkodók, ellenzékiek stb. ellen uszítanak, valamit mindig találnak, nem tudhatod, nem te leszel-e a következő kiszemelt csoport tagja. Hergelik vele a társadalom nagy részét. Ha ez így megy tovább, előbb-utóbb vér fog folyni. Egyszer még agyoncsaphatnak az utcán, mert színesbőrűvel sétálsz, vagy villamos elé lökhetnek, mert ellenzéki lapot olvasol.
8. Rosszul teljesítünk a Pisa-teszten
Az oktatás eléggé egybehangzó vélemények szerint szintén leépülőben, nem mi mondjuk, ezt mutatja például a nemzetközi standard, a Pisa-teszt. (Például itt volt róla szó.) Ha gyereked van, vagy szeretnél, és azt akarod, hogy modern, versenyképes oktatást kapjon, inkább menj innét Nyugatabbra.
9. Lakáshoz jutni, de miből?
Bár a három gyerekeseknek most nagyot ígértek a 10+10 millió forinttal, sok alacsony keresetű embernek esélye sincs lakáshoz jutni, hitelhez önerőt félretenni. Főleg, ha eleve albérletben lakik, amire elmegy a fizetése komoly hányada.
Az átlag alatti fizetésekbe egyszerűen nincsen Magyarországon belekalkulálva ennek a költsége, mint ahogy a havi több tízezer forintot is elérő egyetemi tandíj vagy egy magánklinika, vagy egy fontos, várakozás nélküli műtét csúszópénze, más nagyobb rendkívüli kiadás sem. A továbblépés esélye nulla közeli.
10. Bürokráciacsökkentés? Hol?
A sok ígérgetés ellenére alig javul a bürokrácia, az egy ablakos ügyintézés alól mindig vannak kivételek, amiért az több ablakossá képes alakulni, vagy ugyanahhoz az egy ablakhoz kell visszajárni újra és újra, akár hetekig is.
11. A munkanélküliség réme
A közgazdászok szerint az utóbbi idő gazdasági fellendülését elsősorban az EU-támogatások okozták, amelyek azonban egyszeriek, így elapadásukkal a gazdaság is vissza fog esni pár éven belül. A potenciális növekedésünk, azaz a rendkívüli tételektől megtisztított növekedési lehetőségünk nagyon csekély.
Ez újra növelheti a munkanélküliséget és ronthatja az életszínvonalat. A munkanélküli-ellátást annyira megcsonkították, hogy az éhenhaláshoz sem elég. Ha pedig valaki közmunkára kényszerül vagy sokáig munkanélküli marad, egy életre megbélyegeződhet, mint használhatatlan ember.
12. Elüldözött cégek és vállalkozók
Sikeres vállalkozóink húznak cégestül Nyugat-Európába vagy Amerikába, mert itt nem biztonságos: valamilyen ürüggyel elvehetik a céged vagy a piacod, rád szabadíthatják az adóhivatalt vagy a többi hatóságot, különadóval lehetetleníthetnek el. Ha a multimilliomosnak, nagytőkésnek kívül tágasabb, milyen törődést várjon az egyszerű ember?
Aki tőkés mégis itt marad, nem akar vagy nem mer beruházni, hitelt felvenni, a megvalósuló beruházások jórészt nem termelőek (például stadionok). Ez előbb-utóbb csúnyán visszaüthet a gazdaságra, vagy talán már vissza is ütött.
13. Állandó sikerpropaganda
Lassan mindenhonnét ugyanaz a kormányzati sikerpropaganda és állami hírügynökségi hírfolyam (vagy a bulvár) ömlik. Csak a kormánypárti sajtót finanszírozzák állami hirdetésekkel. Eközben a független sajtónak, bár még létezik, alig van pénze igényeset alkotni és nem mindenhová jut el.
14. Korrupció, hát az nincs
Mindenki tudja, hogy velejéig korrupt a magyar társadalom és politikai osztály, ezek is lopnak, azok is lopnak, hivatalosan mégsem létezik a korrupció. Trafikmutyi, kaszinómutyi, ilyen mutyi, olyan mutyi… A törvényeket is a haveroknak írják, lex ilyen haver, lex olyan haver, hosszú listákat lehet róluk írni, van, aki meg is teszi (Ténytár).
Kevesen gondolnak bele abba, mennyibe kerül ez nekünk és mennyivel lehetne jobban élni, ha ez nem lenne. De aki igen, azoknak borzasztóan irritáló és magalázó, hogy miközben becsületesen dolgoznak, mások röhögnek a markukba és élősködnek rajtuk.
15. Szűnni nem akaró rosszkedv
A magyarok híresen rosszkedvűek, elégedetlenek, nagyon sok ember hangulata pocsék, ami az alacsony bérekkel, létbizonytalansággal, kilátástalansággal, az eddig elmondott tényezőkkel függhet össze. Sokan elégedetlenségüket agresszivitással vezetik le vagy szélsőséges ideológiákat kezdenek vallani. Nagyon rossz ilyen környezetben élni.
A Netanjahu-kormány március eleje óta nem enged be segélyeket a Gázai övezetbe. 
