180 fokos fordulat: ennél jobb hírt nem is kaphattak volna a befektetők

Simon Quijano-Evans, az ING Bank szakembere szerint Magyarországnak legalább 4 milliárd euróra lenne szüksége, ez ugyanis nagyjából az ország 2012-es finanszírozási igényét lefedné, aminek jó része egyébként is az IMF-törlesztésre menne el. Persze ha tényleg erre költené a pénzt az ország, az inkább refinanszírozási üzlet lenne, nem pedig védőháló.

A nemzetközi szakértői körök egyrészről üdvözölték a bejelentést, másrészről azonban némi szkepticizmus is vegyül a kommentárokba. A Magyar Nemzeti Bank részvétele nélkül ugyanis nem lehet egy ilyen ügyletet lebonyolítani, márpedig a jegybank akkor hallott a tervről először, amikor megjelent a minisztérium közleménye. (Az MNB szerint "az IMF-fel történő bármely típusú együttműködés esetén az érintett ország kötelezettségét az adott ország jegybankja és kormánya közösen vállalja. Ennek megfelelően a következő időszakban zajló IMF-tárgyalásoknak az MNB részese kell legyen".)

Peter Attard Montalto, a Nomura feltörekvő piaci elemzője azt írta: félő, hogy ez csak egyfajta verbális intervenció a piacok számára valódi tartalom nélkül, főleg amiatt, hogy az MNB nem tudott a dologról.

A befektetők számára mindenesetre sokkal jobb hír nem érkezhetett volna Magyarországról: az IMF lehet a legjobb eszköz arra, hogy az ország kiszakadjon abból a lefelé tartó pénzügyi sporálból, amibe az eurózóna válsága taszította. Egy magyar IMF-megállapodás az egész kelet-európai régióba vetett bizalmat megerősíthetné - nem véletlen, hogy a forint 2 százalékos erősödését követve a lengyel zloty 0,2, a cseh korona 0,6 százalékot erősödött - írja Stefan Wagstyl, a Financial Times feltörekvő piaci szakértője.

Helyes lépés - de nem lesz könnyű menet

Az HSBC bankcsoport londoni elemzőrészlegének felzárkózó piaci szakértői a magyar kormány helyes irányú lépésének nevezték az IMF-tárgyalásról szóló bejelentést. A ház elemzői szerint az IMF-nek ugyan nyilatkoznia kell még a lehetséges megállapodás mibenlétéről, de ha az egyezség létrejön, az elégséges lehet a befektetési ajánlású magyar államadósság-besorolások megőrzéséhez, és akár a jegybanki kamatemelések elkerüléséhez is.

Az IMF-együttműködéssel kapcsolatos csütörtöki bejelentése utáni kommentárjában Neil Shearing úgy vélekedett, hogy a közlemény szövegezéséből következtethetően a magyar kormány nem elsősorban a teljes körű IMF-programot jelentő készenléti megállapodásra törekszik, hanem olyan egyezségre, amely "közelebb áll" az úgynevezett rugalmas hitelkerethez (FCL). Ez az IMF-eszköz enyhébb feltételrendszerrel biztosít finanszírozási hozzáférést szükség esetén.

A Capital Economics londoni felzárkózó piaci főközgazdásza azonban úgy vélte, hogy minél szélesebb körű feltételrendszer kötődik bármilyen jövőbeni IMF-segítséghez, "annál jobb", tekintettel arra, hogy a magyar piacon a legutóbbi időszakban tapasztalt eladási nyomás - és a leminősítési kockázat is - részben a kormány gazdaságpolitikájának hitelességével és kiszámíthatóságával kapcsolatos aggodalmakkal függött össze.

Shearing szerint kérdéses, hogy az IMF hajlandó-e a segítségnyújtásra a teljes körű készenléti megállapodáson kívül bármilyen más formában. Lengyelország és több latin-amerikai ország kérte a rugalmas hitelkeretet a valutaalaptól 2009 elején, és meg is kapták ezt a fajta finanszírozási lehetőséget, azon az alapon, hogy sikerült csökkenteniük az inflációt, a folyómérleg-hiányt és az államháztartási deficitet, emellett hiteles gazdaságpolitikát folytattak.

A Capital Economics vezető londoni elemzője szerint Magyarország az infláció és a folyómérleg-egyenleg terén megfelel a kritériumoknak, az államadósság azonban "sokkal magasabb", mint azoké az országoké, amelyek eddig megkapták az FCL-finanszírozási hozzáférést az IMF-től, és "a gazdaságpolitikai környezettel kapcsolatos aggodalmak is egyértelműen kérdésessé teszik", hogy Magyarország megfelelne-e a rugalmas hitelkeret feltételeinek.

Neil Shearing szerint mindezek alapján az állapítható meg, hogy egyértelműen kedvező lépés a kapcsolatok újbóli felvétele az IMF-fel, kérdés azonban, hogy a kormány és a valutaalap megtalálja-e "a kölcsönösen elfogadható középutat".