20 ezer évnyi fejlődés 100 év alatt - hamarosan már dolgoznunk sem kell?

A budapesti SMART konferencián több olyan aktuális témát is boncolgattak a résztvevők, amelyek  élénken érdeklik a szakmai és laikus közvéleményt. Az önvezető autók jelenéről és jövőjéről, a városokra és mindennapjainkra gyakorolt jelentős hatásukról itt írtunk, ezúttal pedig egy, a mesterséges intelligencia, az automatizáció és a robotizáció témájával kapcsolatos előadást szemlézünk – vajon tényleg elveszik a munkánkat a gépek, vagy épp ellenkezőleg – megkönnyítik az életünket és fölöslegessé teszik, hogy dolgozzunk?

Kinek a munkáját veszik el a gépek?

Pintér Róbert, az eNet Internetkutató kutatásvezetője, a Corvinus Egyetem Infokommunikációs tanszékének adjunktusa a SMART konferencián emlékeztetett:  a termelékenység és a foglalkoztatás alakulása sokáig teljesen együtt mozgott, azonban a 2000-es évek elején elvált egymástól: a hatékonyság ugyanis jelentősen növekedett, magyarán ugyanannyi vagy kevesebb foglalkoztatott ugyanannyi idő alatt nagyobb értéket tud előállítani. Pintér Róbert szerint vita van arról, hogy ez a trend folytatódik-e - a nagy kérdés, hogy a gépek milyen munkákat képesek ellátni, milyen esetekben tudják az emberi tényezőt kiváltani.

Ezzel kapcsolatban a szakember azt mondta: gyakorlatilag mindent, ami algoritmizálható (magyarán olyan lépésekre bontható, amelyek egymásba fűzhetőek), el tudnak végezni a gépek. Szokatlan példaként a főzést dobta be Pintér Róbert, mint jól automatizálható és algoritmizálható fizikai munkát – ezt például simán a mesterséges intelligenciára lehetne bízni. Persze azért nem az emberi szakácsok fognak először eltűnni a munkaerőpiacról: sokkal reálisabb, hogy a járművek felett veszik át a hatalmat a robotok (itt újra hivatkoznánk az önvezető autókkal kapcsolatos összeállításunkra). Az Egyesült Államokban jelenleg 3,5 millió sofőr van, szakértők szerint ebből a következő években 2,5 millió munkája feleslegessé válik. A technológiaváltás persze költségekkel jár, de a számítások szerint az erre irányuló befektetések egy éven belül megtérülhetnek – egyszerűen csak azért, mert a robot-sofőröknek nem kell bért fizetni.

Ez a folyamat persze strukturális munkanélküliséghez vezet: azok a sofőrök, akik elveszítik munkájukat, nem tudnak azonnal önvezető autók fejlesztésével, gyártásával, programozásával hivatásszerűen foglalkozni. Magyarán egyszerre lesznek állástalan emberek és jelentkezik munkaerőhiány - csak más-más területeken, amelyek így nem találnak egymásra.

Egy másik példát hozva Pintér Róbert azt mondta: a tanárok biztonságban vannak (2024-ig nézve mindössze 1 százalék az esélye, hogy automatizálható a pedagógus-szakma), a színészek viszont aggódhatnak: 37 százalék az esélye annak, hogy a következő 6 évben a munkájukat elveszi a digitalizáció. Ez annyira nem a távoli jövő, hogy máris begyűrűzött a mozikba az MI: Carrie Fisher két (vagyis több) olyan filmben alakította Leia hercegnőt, amelyek közt évtizedek teltek el, mégis nagyjából ugyanúgy néz ki a vásznon a Zsivány egyesben és a Csillagok háborújában. Ehhez a digitális technikát hívták segítségül a film készítői.

Nem kevesebb munka lesz, hanem több?

Persze valakinek eközben a digitális technikát is működtetnie kell – ha kevesebb lesz mondjuk a színész, akkor ugyanannyi filmhez nyilván több VFX artistra, vizuáliseffekt-alkotóra lesz szükség. A SMART konferencián egy korábbi előadásban Tera Allas, a McKinsey & Company szakembere épp arról beszélt: a digitalizációnak köszönhetően nem hogy kevesebb, hanem több munka lesz – ahogy ez már korábban, az ipari forradalom idején is bekövetkezett. Persze az újonnan létrejövő munkahelyek betöltéséhez újfajta tudás, a munkavállalók átképzése szükséges.

Ha nem lesz munkánk, miből fogunk megélni? Csak a kivételezettek dolgozhatnak majd?

A mindenkit foglalkoztató kérdésre Pintér Róbert szerint az univerzális alapjövedelem lehet egy válasz – folynak már ezzel kapcsolatban „emberkísérletek”, egy finnországi és egy kenyai projekt eredményeiről itt számoltunk be korábban. A jövedelem azonban csak a probléma egy része – hívta fel a figyelmet a szakértő. A munka ugyanis nem csak pénzt biztosít a megélhetéshez, hanem emellett önbecsülést, identitást is, társadalmi megbecsülést jelent. Emellett az a flow élmény, amikor az ember alkot, valamit létrehoz, rendszerint a munkán keresztül érhető el. Pintér Róbert szerint az is egy lehetséges forgatókönyv, hogy évtizedek múlva a munka privilégiummá válik - azok privilégiumává, akik nem szorulnak ki a munkaerőpiacról.

Mire készüljünk?

A változó világban Pintér Róbert szerint nem szakmát, hanem szakterületet érdemes választani, amelyben kiképezzük magunkat. Emellett fel kell készülni arra is, hogy a pályánkban biztosan lesznek váltások - nem onnan megyünk majd nyugdíjba, ahol elkezdtünk dolgozni.

A mesterséges intelligencia mindenesetre nem a gépekről, nem a szoftverekről szól, hanem rólunk, az emberekről - mondta Pintér Róbert. Emlékeztetett a Kentaur-modellre: amikor Garri Kaszparovot legyőzte a Deep Blue, a sakkvilágbajnok úgy fogalmazott: „kentaur-sakkra” van szükség - ha az ember nem tud már jobban játszani, akkor a géppel összefogva tudja fejleszteni a játékát.

20 ezer évnyi fejlődés – 100 év alatt?!

Pintér Róbert egy meghökkentő ábrával zárta előadását: a teljes emberi történelem nagyjából 6 ezer évet ölel fel – minden, amit elértünk, feltaláltunk, ezen időtávon belül történt. Az MI fejlődése viszont exponenciálisan gyorsul; a szingularitás ideje (amikor a gépek okosabbak lesznek, mint az emberek) hamarosan bekövetkezik. Ha ez megtörténik, 20 ezer évnyi fejlődés mehet végbe mindössze 100 év alatt – mondta a szakember.