Jegybankelnöki célok

A könyvet az MNB ügyvezető igazgatói, Palotai Dániel és Virág Barnabás szerkesztették, és sajtótájékoztató keretében mutatták be. Bevezetőjében Matolcsy György, a jegybank elnöke elmondta, hogy pár éve az ország szinte a görög helyzetnél is kedvezőtlenebb állapotból indult, és ebből sikerült megfelelő gazdaságpolitikával kikeveredni. Lezajlott egy sikeres konszolidáció, sőt az elmúlt két évben már az erős növekedés is megindult.

Most már a növekedésre és a versenyképesség javítására lehet koncentrálni, és megindulhat egy várhatóan 25-30 éves felzárkózási folyamat. Matolcsy György szerint célunk Ausztria utolérése, ezt tűztük ki a rendszerváltáskor, és erről továbbra sem mondunk le. Ennek feltétele, hogy Ausztriához képest éves 2-2,5 százalékos gazdasági növekedési többletet érjünk el. Ez tavaly és tavalyelőtt sikerült, ha a következő 25 évben is megvalósítható lenne, elérnénk az áhított célt. Ezt szolgálná a következő időszak gazdaságpolitikája.

Versenyképességi stratégia

Az MNB úgy döntött, átgondolja a következő 5-10-20 év versenyképességi pályáját, erre a feladatra a jegybank nagyjából fél éve egy szakértői csapatot hozott létre, a könyv is lényegében az ő munkájuk eredménye. A szerzők közül először Virág Barnabás ismertette a könyv témáit. Az anyag megírása egy féléves csapatmunka volt, műhelyvitákkal, több mint 50-en vettek részt a munkában.

A szerzők mindenekelőtt megvizsgálták a gazdasági felzárkózás hazai és nemzetközi tapasztalatait. Az látszik, hogy a rendszerváltás óta nem sikerült stabil felzárkózási pályára lépni, csak időlegesen, rövid időszakokban zajlott erősebb gazdasági növekedés. Hosszú ideig az volt a dilemma, hogy a gazdasági egyensúly valósítható meg, vagy a növekedés, most viszont a kettő már megfér egymás mellett is..

Felzárkózás

Nem minden rendszerváltó országban volt hasonló a helyzet: voltak, akik sokkal stabilabb felzárkózási ütemet tudhatnak maguk mögött, hosszabb távon évi 2-2,5 százalékos növekedési ütemmel. Így több, jóval kedvezőtlenebb helyzetből induló ország beért minket, sőt kedvezőbb helyzetbe jutottak. Az utolsó 2-3 évben viszont már tudtunk csatlakozni ehhez a trendhez. Mindazonáltal az elmúlt 50 évben kevés közepesen fejlett országnak sikerült a fejlettek közé kerülni.

Az elmúlt időszakban fordulópontot jelentett a 2008-9-es válság, ami a világban általában is paradigmaváltást hozott a gazdaságpolitikában. Nálunk az azóta eltelt időszakot 2010-12 között a sikeres költségvetési konszolidáció, majd 2013-tól az erőteljes növekedés jellemezte. Ezt a 3 százalék körüli növekedési ütemet kellene hosszabb távon fenntartani, ami nem könnyű feladat. A versenyképesség középtávú javulására van hozzá szükség, de még olyan hosszabb távú kérdések is felmerülnek, mint a demográfiai helyzet.

A következő években kialakítandó modellben nagyobb gazdasági nyitottság kell, makrogazdasági stabilitás (a költségvetést nem szabad újra elereszteni), kell egyfajta jövőorientáltság, ezen belül a belső megtakarítási képesség fenntartása. A gazdaság szerkezetében is kell egy kis módosítás: eddig az export volt a húzóerő, de ennek hozzáadott értéke jelenleg viszonylag alacsony. Ennek megnövelése elsőrendű cél, ezen belül is lényeges, hogy magasabb hányad jusson a munkabérre.

Egyedi út, hatékonyabb munkaerőpiac

Palotai Dániel azt emelte ki, hogy nincs egy konkrét út, amit automatikusan követni lehet, vagyis alkalmazkodni kell az adott ország gazdaságának specifikus vonásaihoz. A költségvetés egyenlege Palotai szerint sem borulhat föl. Az erős költségvetés ugyanakkor lehetővé teszi, hogy bizonyos költségeket vállaljon a versenyképesség javítása érdekében, melyek csak később hozzák meg eredményüket.

A csapat megvizsgálta jelenlegi versenyképességünket. Ez nem egy pontosan mérhető szám, többféle becslés van, a szerzők a World Economic Forum listáját vették alapul. Eszerint a 63. hely a miénk a vizsgált 140-ből, miközben a csehek és a szlovákok valahol 30-40 környékén vannak. Nem kis lemaradást kell tehát behoznunk, ennek egyik eleme a foglalkoztatás növelése. A régióban a legalacsonyabb aktivitási rátáról már elmozdultunk, de ez még mindig alacsony.

A további teendők: a munkára rakódó terhek mérséklése (elsősorban az SZJA jöhet szóba), miután túl magasak még nemzetközi összehasonlításban, és ez nagyban rontja a versenyképességet. Emellett támogatni kell a munkaerőpiacon maradást azok esetében, akik már jogosultak a nyugdíjra, itt a szerző elsősorban a 40 szolgálati évvel rendelkezőket említi. Még egy változtatás: a közmunkából jó lenne minél többeket a normál munkaerőpiacra irányítani.

Vállalati és állami versenyképesség

Lényeges pont még a vállalati versenyképesség javítása, elsősorban az adórendszer egyszerűsítése révén. Szűkítendő az adókedvezmények köre, ugyanakkor a társasági adó fizetése egyszerűsíthető: pl. megszűnne az előleg fizetés. Döntő még az adóelkerülés csökkentése, a gazdaság további fehérítése. Becslések szerin Ausztriában 10-12 százalék a szürkegazdaság aránya, nálunk 20-25.

Felmerül az állami versenyképesség javítása is: hatékony, a magánszektort támogató állam a cél. Magas még  a bürokrácia, túl nagy a közszféra létszáma. Ezt a környező országok szintjére kellene csökkenteni, miközben erőteljes béremelést kellene végrehajtani. Lényeges a jogi ügyek gyorsítása is: például a csődeljárások eredményességének javítása. Végül szó esik a növekedés finanszírozásáról is: ebben a szerzők szerint növekedhetne a bankok és a tőzsde szerepe.