|
| A Forradalmi Gárda tagjai a tegnapi ünnepségen Teheránban. EPA/ABEDIN TAHERKENAREH |
Tegnap volt negyven éve, hogy győzött a Khomeini ajatollah vezette iszlám forradalom, amely véget vetett az 1953-ban egy CIA-puccs által hatalomra segített sah, Reza Pahlavi uralkodásának. Kevéssé ismert történelmi tény, hogy a gyűlölt és a Nyugat bábjának tartott sahot hatalomra segítő amerikai titkosszolgálati műveletet (Operation Ajax) Theodor Roosevelt elnök unokája, Kermit Roosevelt koordinálta Teheránban.
Az 1979-es forradalom szervesen illeszkedett a fejlődő világban azokban az évtizedekben lezajlott nemzeti felszabadító mozgalmakba, amelyek a gyarmati igát rázták le magukról. Perzsia már a 19. században több katonai megaláztatást szenvedett el Oroszországtól és az Egyesült Királyságtól, és végre önállóan akarta intézni nemzeti ügyeit.
Teokrácia lett, nem demokrácia
1979-ben aztán az államforma is megváltozott, az ország neve Iráni Iszlám Köztársaság lett, melyben a legfőbb hatalom Istené, amit az alkotmányban is rögzítettek. Olyan kettős rendszer alakult ki, melyben a legmagasabb rangú vallási és politikai személyiség az iráni iszlám forradalom Legfőbb Vezetője, aki egyúttal a fegyveres erők főparancsnoka is, és gyakorlatilag ellenőrzést gyakorol mind a törvényhozó, mind a végrehajtó, mind a bírói hatalom felett.
A fiatal köztársaság helyzetét nehezítette, hogy kihasználva a politikai változásokat, Irak megpróbálta régi katonai célját megvalósítani, és lerohanta szomszédját. A nyolc éven át tartó háborúban (1980-1988) egyik fél sem tudott döntő győzelmet elérni. A nemzetközi közösség hozzáállása azonban a mai napig komoly traumát jelent az irániaknak, hiszen nem avatkozott közbe akkor sem, amikor az iraki csapatok vegyi fegyvereket vetettek be ellenük. Ez az áldozatszerep a mai napig meghatározza az iráni közbeszédet.
Izzó szenvedélyek négy évtized után is
Haszan Róháni elnök tegnapi beszédében hangsúlyozta:
„Továbbra is gyártani fogunk elhárító- és védelmi rendszereket. Nem kell engedélyt kérnünk ahhoz, hogy föld-tenger, tenger-tenger, levegő-levegő, vagy éppen föld-levegő rakétákat építsünk "
- mondta ünneplő közönsége előtt, hozzátéve, hogy Izrael és legfőbb támogatója, az Egyesült Államok az újabb szankciókkal sem tudják térdre kényszeríteni a perzsákat.
Nos, ezek szerint 40 év kevés volt, hogy begyógyuljanak a sebek. Halál Amerikára és a zsidókra - kántálta a kilométereken át kígyózó tömeg, több helyen pedig izraeli és amerikai zászlókat égettek. A Forradalmi Gárda parancsnoka pedig azzal fenyegetőzött, hogy Tel-Avivot és Haifát földdel teszik egyenlővé, ha Washington megtámadná Teheránt.
Új közel-keleti erőegyensúly
|
| Káncz Csaba |
Az elmúlt évtizedekben a forradalom kiterjesztése érdekében az iráni ügynökök a nem állami, félkatonai arab szereplőket próbálták arra használni, hogy elérjék céljaikat a régióban. Az első – és azóta is a legsikeresebb – kísérlet a Hezbollah „szponzorálása” volt Libanonban, 1982-től kezdődően. A Hezbollah az a modell, amelyet Irán továbbra is követ az arab világban – a szervezet ráadásul jelenleg három miniszteri pozíció birtokosa az új libanoni kormányban.
Az iraki katonai beavatkozás Washington részéről eddig 5 ezer amerikai katona halálával és 5 ezer milliárd dollár közvetlen és közvetett költséggel járt, amelynek egyedüli világos nyerteseként Irán mára regionális középhatalom lett. Holnapután az iráni, a török és az orosz elnök tart újabb csúcstalálkozót Szocsiban a szír proxi háborút lezáró politikai rendezésről.
Ahogyan a múlt század a Közel-Keleten „Arab Évszázadnak” tekinthető, most egyre inkább úgy tűnik, hogy a századunkban a turbulens térség döntő erejű államai nem-arab államok lesznek: Irán, Törökország és Izrael.
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
