80 éve ezen a napon, hajnali negyed négykor beindultak a Luftwaffe vadászgépeinek motorjai. A szovjet légierő vadászgépeit a földön semmisítették meg.
Berlin részéről nem volt hadüzenet. A nagyszabású német előkészületek ellenére a szovjeteket meglepetésként érte a támadás, mivel Sztálin egyrészt úgy hitte, hogy a Molotov-Ribbentrop paktum aláírása után két évig nem várható nagyobb német támadás, másrészt abban ringatta magát, hogy Németország előbb befejezi Nagy-Britannia meghódítását, mielőtt a Szovjetunió ellen fordul (hogy elkerülje a kétfrontos háborút).
Lesajnált hírszerzők
Noha a Kreml hírszerzői mind Berlinből, mind Tokióból pontosan előre jelezték a támadás időpontját, az önfejű szovjet diktátor ezt figyelmen kívül hagyta, annyira bízott szövetségesében. Ennek eredményeképpen nem mozgósított a német támadás előtt.
A Barbarossa Hadművelet keretében 3,5 millió német és szövetséges katona rohanta le Sztálin Szovjetunióját. A világtörténelem leghosszabb frontja jött létre, amely 1600 kilométer hosszan húzódott a Balti-tengertől a Fekete-tengerig. A támadók 3600 harckocsival, 4389 harci repülőgéppel, 600 000 egyéb gépjárművel és 750 000 lóval rendelkeztek.
Önfia vágta sebét
Ráadásul Sztálin 1937-38-as Nagy Terrorja a hadsereget sem kímélte. Az öt szovjet marsall közül hármat kivégeztek. A letartóztatott 90 tábornokból csak hat, a 180 hadosztályparancsnokból 36, az 57 hadtestparancsnokból csak hét élte túl a tisztogatásokat.
A halott főtisztek helyét fiatal, politikailag megbízható, de tapasztalatlan és gyakran tehetségtelen tisztek vették át: 1941-ben a Vörös Hadsereg tiszti állományának 75 százaléka egy évnél rövidebb időt töltött el a rendfokozatában. Az átlagos szovjet hadtestparancsnok 12 évvel volt fiatalabb, mint az „átlagos” német hadosztályparancsnok.
A szovjet katonai hírszerzésnek 6 különböző vezetője volt 1937 és 1939 között, akik közül ötöt kivégeztek, a hatodikat pedig 15 éves Gulag-száműzetésbe küldtek. Az ilyen szintű őrület láttán érthetőbbé válik, hogy a Szovjetunió miért vesztett 27 millió (!) embert a második világháborúban.
A náci propaganda üzenetei
A német propaganda azt szuggerálta, hogy a hadművelet egy megelőző csapás, mivel a bolsevikok már a támadás küszöbén álltak. Valójában Hitler egy új életteret ("Lebensraum") próbált teremteni a germán faj számára Keleten. A náci propaganda a támadást egy keresztesháborúnak állította be a világ zsidósága ("Weltjudentum") és a bolsevizmus összefonódása ellen.
A Wehrmacht katonáinak nagy része el is hitte a propagandát, hogy az ária faj képviselőiként joguk van lemészárolni a "tanulatlan, alacsonyabb rendű szlávokat," akiket csak "Untermenschennek" hívtak. Az a háború gyakorlatilag rendszerszintű állam- és népesség-megsemmisítő háború volt.
A gazdasági okok
A hadművelet igazi okai azonban feltehetően gazdasági jellegűek: 1940 nyarára az angol blokád miatt Németország gazdasági helyzete közel kétségbeejtő volt, súlyos nyersanyag- és munkaerőhiány sújtotta a gazdaságot. Hitler az alábbi vélt vagy valós előnyöket várta a keleti hadjárattól:
(a) Ukrajna a mezőgazdasági termékek megbízható forrása lenne,
(b) a szovjet lakosság kényszermunkaerőként való felhasználása jelentősen javítaná a német gazdaság kilátásait, Németország geostratégiai pozícióit,
(c) a Szovjetunió veresége még jobban elszigetelné a szövetségeseket,
(d) a német gazdaságnak nagy szüksége van kőolajra, és a stratégiailag fontos bakui olajmezők feletti ellenőrzés lehetővé tenné a gazdasági igényeinek kielégítését. Albert Speer fegyverkezési miniszter a kihallgatása során azt nyilatkozta: „a kőolajszükséglet valóban az egyik fő oka volt” a hadjárat megindításának.
A németek mintegy 5,6 millió szovjet hadifoglyot ejtettek és őket aztán kényszermunkára vitték. Ezt a becslések szerint 3,3 millióan nem élték túl. Az SS egységei azonnal megöltek bárkit, akit zsidónak hittek.
A vezérkar egy hírhedt rendelete ("Kommissarbefehl") arra utasította a németeket, hogy ha fölfedeznek egy szovjet politikai komisszárt a hadifoglyok között, őt azonnal ki kell végezni, mivel a szovjet csapatok között ők a judeobolsevizmus eszméjének kikényszerítői.
A bukás okai
A villámháború az első szakaszában a tervek szerint haladt, elfoglalták Ukrajnát, Belaruszt és a balti államokat. De az orosz csapatok ellenállását nem sikerült megtörni és hamarosan kiderült, hogy a Wehrmacht nincsen felkészülve a -50 fokos orosz télre. Mi több, a német gazdaság sem volt felkészülve egy elnyúló háború támogatására.
A Barbarossa hadművelet célkitűzéseit végül nem sikerült megvalósítani: a Wehrmacht nem tudta elfoglalni sem Moszkvát, sem Leningrádot. Utóbbi egészen 1944-ig ostrom alatt volt, lakosainak és védőinek elképzelhetetlen nehézségekkel kellett szembenézni az ostromlott városban. Délen ugyan elfoglalták Ukrajnát és a Donyec-medencét, de nem sikerült elérni a kaukázusi olajmezőket, és az 1942-43 telén vívott sztálingrádi csata után erre már nem is volt esély.
A stratégiai kudarcok ellenére a Wehrmacht óriási veszteségeket okozott a Vörös Hadseregnek: közel 900 ezer szovjet katona vesztette életét, 3,3 millió esett fogságba és 3 millió sebesült meg. A németek megsemmisítettek több mint 21 ezer szovjet repülőgépet és 20 500 harckocsit (leginkább az elavult modellekből). 1945-ig a szovjet veszteségek a keleti fronton meghaladták a 7 millió halottat, ezzel párhuzamosan pedig 20 millió polgári lakos esett áldozatul a háborúnak, az éhségnek és a fagynak.
Hálátlannak nevezte Ukrajna vezetését. 
