Rendkívül dicséretesnek látszik az argentinok elkötelezettsége a demokrácia iránt, ugyanis az október utolsó előtti hétvégéjén tartott elnökválasztás első fordulóján a szavazásra jogosultak 75 százaléka vett részt – derült ki a CNN tudósításából. Ez azért tűnik meglepőnek, mert az ország lényegében több mint egy évszázada egyik politikai és/vagy gazdasági válságból a másikba hanyatlik. Mégsem ment el az emberek kedve a szavazástól.
A 19-20. század fordulóján volt egy kivételes időszak, amikor a mezőgazdasági termelésre alapozva szárnyalt az ország gazdasága. Új földeket törtek fel és özönlött az európai munkaerő az országba, miközben a brit birodalom kimeríthetetlen keresletet teremtett az argentin terményekre. Az első világháború azonban 2016-ra véget vetetett ennek az aranykornak és ezt követően puccsok és gazdasági összeomlások vették kezdetüket. Ezek lényegében máig tartanak. Ennek jegyében az ország két évtizede a legmélyebb gazdasági válságában van, az infláció például 138 százalékos. Ez lényegében lehetetlenné teszi az átlagemberek normális életét. Idejük jelentős részét ugyanis azzal kénytelenek tölteni, hogy vásárlásaikkal reménytelen versenyt futnak az árak emelkedésével.
Az elnökválasztás első fordulóját mégis a baloldali Sergio Massa, a kormány gazdasági minisztere nyerte, akinek egyik felelőssége az infláció kordában tartása. A szavazatok több mint 36 százalékát szerezte meg. Fő ellenfele, a jobboldali Javier Milei kicsit több mint 30 százalékos szavazati aránnyal zárta az első kört. A harmadik helyre befutó Patricia Bullrich közel 24 százaléknyi szavazatot gyűjtött, és már elismerte vereségét. A meccs győztese a második fordulót követően decemberben kezdheti meg négyéves elnöki periódusát az amerikai és francia mintára elnöki típusú argentin politikai rendszerben.
Ígéretek, ígéretek, ígéretek
Bullrich, aki korábban volt biztonsági miniszter is, annyit mondott programjáról a CNN spanyol nyelvű változatának, hogy rábízta volna a pénzügyminisztérium irányítását a közgazdászokra. Egyszerre lett volna határozott és nőiesen gyengéd vezetője az országnak. Magas szavazati aránya azt mutatja, hogy sikerült sok fiatal szavazót maga mögé állítania.
Massa minisztériumára hárult az a hálátlan feladat, hogy a kormány nevében tárgyaljon a Nemzetközi Valutaalapot (IMF). Az argentinok gyűlölik az IMF-et, mert a szervezet korábbi szakemberei más latin-amerikai országok mellett Argentínán próbálták ki neoliberális gazdasági válságkezelési elképzeléseiket. Miután részben ezek csődbe vitték az országot rendeletlenül indítják újabb hitelprogramjaikat, amelyek nélkül finanszírozhatatlan az ország.
Massának az jelenti a legnagyobb kihívást, hogyan tartson távolságot a radikális Christina Fernandez de Kirchner volt államfőtől, jelenlegi alelnöktől úgy, hogy a szavazóit (rajongótáborát) azért megszerezze. Szemben versenytársaival Mieli, aki korábban pénzügyi elemző volt, nem tud kormányzati gyakorlatot felmutatni. A magát anarcho-kapitalistának tartó elnökjelölt, aki választási gyűlésein láncfűrészt forgat a kezében jelképezve, mire készül, valóban radikális ötletekkel állt elő. Dollarizálná Argentínát, megszüntetné az állami támogatásokat, illetve a kulturális, az oktatási és a környezetvédelmi minisztériumot.
A kisbefektetőkre lő a nagybank. 
