Finnország 1917 végén szabadult fel az orosz uralom alól, amikor a bolsevik forradalom után szétesett az orosz birodalom, a Szovjetunió pedig ennek csak egy részén jött létre, és már nem tartalmazta Lengyelországot, Finnországot és a Balti államokat. Utóbbiak a 2. világháború során visszakerültek a Szovjetunióhoz, Finnország viszont független maradt és katonailag semleges, ugyanakkor társadalmi rendszerében és gazdaságilag szorosan a nyugati rendszerhez kötődött. A pár évtized alatt elért nagy jólétéhez viszont az Oroszországgal folytatott kereskedelem is jócskán hozzájárult.
Félelmek
Az országnak 1340 kilométeres határa van Oroszországgal, jóllehet ennek nagy része alig lakott, zord éghajlatú terület. A finnekben valamennyire megmaradt, és most újjáéledt a nagy szomszédtól való félelem elsősorban a Balti-tengeren zajló NATO-orosz kölcsönös erőfitogtatástól. Finnország ráadásul nem tagja a NATO-nak, ezért védtelenebbnek érzi magát. Szeretne is csatlakozni, de ezt Oroszország nézi rossz szemmel, miután azt látja ebben is, hogy a NATO felvonul határaihoz, körbeveszi és fenyegeti.
Vádak
A hónap elején Finnország és Észtország egyaránt azzal vádolták meg Oroszországot, hogy az megsértette légterüket. A finnek szerint az oroszok médiakampányt folytatnak az ország ellen, amellyel alá akarják ásni a bizalmat a polgárok és vezetőik között, gyanút akarnak ébreszteni a finnekben az Európai Unió iránt és figyelmeztetik a finneket, hogy ne csatlakozzanak a NATO-hoz. Ugyanakkor összesen csak 20 konkrét esetről tudnak, ami egy tényleges propagandaháborúhoz képest elenyésző, jelentősége elhanyagolható. Még az a finn vád is elhangzott, hogy egy műsorban kétségbe vonták Lenin jogát arra, hogy elfogadja Finnország önállóságát 1917-ben.
Ez utóbbi érv nem túl meggyőző, hisz rengeteg értékelés hangzik el nap mint nap, pláne most, hogy az első világháború 100 éve zajlott, és ilyenkor sok megemlékezés és elmélkedés zajlik. Ugyanakkor állami szinten soha nem vetődött el Oroszországban a finn függetlenség megkérdőjelezése, hacsak a finn NATO csatlakozással kapcsolatos véleményt nem tekintjük annak. Konkrétan semmi nem utal arra, hogy Oroszország 100 éve elveszett gyarmatát szeretné visszafoglalni.
Nem lesz gyarmat
Ha alaposabban megvizsgáljuk a putyini Oroszország stratégiáját, az látszik, hogy amit vissza akart szerezni, vagy legalábbis függetlenséget biztosítani nekik, azok a túlnyomórészt oroszok, vagy magukat annak tartók által lakott területek: a Krím, Donyeck és Luhanszk, Dél-Oszétia, Abházia, és végül a Dnyeszter-menti Köztársaság. A nem orosz, de volt szovjet területek közül semmit nem foglaltak el, legfeljebb azt a kívánságukat fejezték ki, hogy ne vonuljanak be oda amerikai vagy NATO-erők, mint például Ukrajna esetében.
Oroszország emellett helyreállította nagyhatalmi, sőt szuperhatalmi szerepét, és ez minden egykori orosz gyarmatban természetes módon aggodalmat kelt, de Oroszország ugyanúgy nem fogja őket visszafoglalni, ahogy Franciaország sem fogja Algériát, vagy Nagy-Britannia mondjuk Kenyát. A gyarmatosítás korszaka egyszer és mindenkorra véget ért, más népek leigázása már nem jön újra divatba, hisz még a békefenntartás is megoldhatatlan egy-egy országban, nemhogy a megszállás. Érdekszférák persze ettől még lehetnek, és a katonai erődemonstrációk is ijesztően hathatnak egy-egy országra.
Magyar-Kirgiz Stratégiai Tanácsülés. 
