Közép-Ázsia egy rendkívül komplex régió, számos kockázati faktorral. Ide tartoznak: az Üzbegisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán közötti megoldatlan határkérdések, a tálib uralom Afganisztánban, a bonyolult etnikumközi kapcsolatok, a növekvő víz- és termőföld hiány, a vallási szélsőségek jelenléte, a kábítószer kereskedelem és a szociális ellátás rendkívül alacsony szintje. Nem véletlen, hogy Oroszország geopolitikailag a térséget saját „lágy altestének” tekinti.
Az elmúlt napok és hetek drámai regionális fejleményei között érdemes kiemelni a kazah felkelésnek álcázott, orosz támogatottságú kazah hatalmi harcot, valamint az újabb határincidenst Kirgizisztán és Tádzsikisztán között, amelynek során január 27-én a két ország határőrei tűzharcba keveredtek egymással. A két szovjet utódállam konfliktusa tavaly egy hasonló incidens során több tucat halottal járt.
India belép a közép-ázsiai játszmába
A térség drámai geopolitikai felértékelődését jól mutatja, hogy az elmúlt napokban a legmagasabb politikai szinten India is beszállt a közép-ázsiai történésekbe. Ezzel újabb frontot nyitva az India és Kína között a Himalájában évek óta fennálló konfliktusnak.
Január 27-n Narendra Modi indiai miniszterelnök vezényelte le az első India – Közép-Ázsia virtuális csúcstalálkozót Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán elnökeivel. Ellentétben Kínával, India nem határos közvetlenül a térséggel, és eddig látványosan visszamaradt a régiós versenyfutásban.
Míg Új-Delhi kereskedelmi forgalma a térséggel csupán évi 2 milliárd dollárt tesz ki (amelynek nagy része a kazah energiaexport Indiába), addig Peking évente több, mint 41 milliárdos forgalmat bonyolít le. A lemaradás egyik fő oka, hogy Pakisztán nem engedi át területén az indiai szállító eszközöket.
A csúcstalálkozó előtt két nappal Kína is tartott a térséggel egy magasszintű konferenciát, ahol Hszi Csin-ping elnök 500 millió dolláros támogatást ígért a térségnek. Célul tűzte ki azt is, hogy Peking kereskedelme a térséggel 70 milliárdosra nő 2030-ig.
A csúcstalálkozó egyik központi témája éppen a kereskedelmi összeköttetés megvalósítása lett. Ennek egyik módja az iráni Chabahar és a türkmén Türkménbasi kikötőinek felfuttatása. A részvevők elfogadták azt a javalatot, hogy „Közép-Ázsia Központ” jöjjön létre Új-Delhiben.
A csúcstalálkozót követő közös közlemény hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Talibán valódi képviseleten és széles társadalmi alapon nyugvó kormányt hozzon létre Kabulban. Az indiai politikai osztály nehezen tér magához abból a sokkból, hogy valójában a pakisztáni titkosszolgálat és hadsereg hozta létre az új kabuli kormányt, és Indiát azóta is kihagyják az afgán politikai folyamatokból. Márpedig Afganisztán területéről kiindulhatnak iszlamista militáns csoportok támadásai, beleértve az India által ellenőrzött Kasmír szeparatista mozgalmait megtámogatva.
Indiai áttörés Srí Lankán
A Himaláján és Közép-Ázsián túl India és Kína más frontokon is összeméri erejét. Ilyen a mély gazdasági és pénzügyi válságba zuhant Srí Lanka is, amely stratégiailag kiváló helyen fekszik az Indiai-óceánon. A szigetország az államcsőd szélére jutott és a kínai kommunista sajtónak vehemensen cáfolnia kellett azt a széleskörben elterjedt véleményt, miszerint adósság-csapdába lökte a kis országot.
India a logisztikai fronton az utóbbi napokban áttörést könyvelhetett el Srí Lankán, amikor véglegesítette a megállapodást a „Trincomalee Harbor” ügyében, amely a világ második legmélyebb természetes kikötője és amelyre Új-Delhinek már 3 évtizede fájt a foga. India most a kikötőben felújít 61 óriási olajtárolót, amely a „QUAD” számára is stratégiai tartalékként szolgál. Az Egyesült Államokkal karöltve Japán, Ausztrália és India már évek óta tagjai az egyre nyíltabban Kína-ellenes Négyoldalú Biztonsági Dialógusnak (QUAD) nevezett nemzetbiztonsági és katonai konzultációs csoportnak.
Az amerikai 7. flotta Nimitz-osztályú repülőgép anyahajója 2018-ban már lehorgonyzott Trincomalee kikötőjében, logisztikai támogatást kérve. Mostantól India és szövetségesei számára a kikötő stratégiai bázisként szolgál, korlátozva Kína térségbeli befolyását.
A himalájai front
Kína az utóbbi időszakban felgyorsította a településépítéseket a kis himalájai királysággal, Bhutánnal fennálló, vitatott határa mentén: hat helyen összesen több mint 200 épületet, köztük kétszinteseket is lehet látni a képeken – írja a Reuters.
Bhután nyugati határa mentén 2020 eleje óta zajlik kínai építő tevékenység. A műholdképek alapján a munka 2021-ben felgyorsult: kisebb épületeket húztak fel valószínűleg felszerelések és ellátmányok tárolására, ezután kezdtek nagyobb létesítmények építésébe. A frissen felhúzott falvak stratégiai értéket is jelentenek Peking számára, ugyanis nem messze vannak a Doklam-fennsíktól, ahol Kína, India és Bhután hármas határa található. Itt korábban kisebb határkonfliktus is kibontakozott Kína és India között.
A 750 ezer fős Bhután, amelynek hivatalos diplomáciai kapcsolatai sincsenek Pekinggel, 1984 óta folytat tárgyalásokat Kínával a vitatott határokról. A kínai terjeszkedési törekvések Indiát is aggodalommal töltik el, amely ezért legfőbb szövetségeseként támogatja a himalájai királyságot.
India számára a fő problémát az jelenti, hogy a Kína, Bhután, Nepál és Banglades által közrefogott indiai terület – amelyet „csirkenyakként” is szokták emlegetni – déli részén Nepál és Banglades között mindössze 22 kilométeresre szűkül az ország. Ez a Siliguri-folyósó, melyet, ha elvágnának, megszűnne a közvetlen kapcsolat az indiai szubkontinens legnagyobb része, illetve India Bangladestől és Bhutántól keletre eső területei között, ahol 45 millió ember él.
Ennek a területnek a legészakibb része Arunácsal Prades szövetségi állam, amelynek nagy részét Kína is magának követeli. Éppen ezért India számára megengedhetetlen, hogy Kína akár csak egy centivel is délebbre terjeszkedjen, akárha bhutáni területen történik is ez.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
