Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Kína a mintegy 800 ezer halászhajójával – beleértve 17 ezer mélytengeri halászhajóval - évente mintegy 15,4 millió tonna halat fog be a világ tengerein, ezzel mára a világ több pontján az összeomlás szélére sodorta az ökológiai rendszert. Kína a világ legnagyobb halászflottájával rendelkezik, lakosságához a világ halfogyasztásának harmada köthető.
Agresszió a szürke zónában
Az agresszív és több esetben illegális halászat következményei gyakran borzalmasak. Az elmúlt 5 évben több, mint 500 elhagyatott észak-koreai halászhajót – gyakran az éhen halt halászok tetemeivel – sodort Japánban partra a tenger. Mára kiderült, hogy a kínai flotta törvénytelenül lehalássza az észak-koreai vizeket és a helyi halászok ezért egyre távolabb merészkednek a partoktól, míg aztán többen éhen halnak. Becslések szerint napjainkra a kínai flotta az észak-koreai felségvizek tintahal-állományának 70 százalékát már lehalászta.
A kínai halászflottának azonban egyéb feladatai is vannak. Ahogyan a Yale School of the Environment tavaly nyári jelentése megállapítja: „Peking geopolitikai aspirációit támogatva ezek a halászhajók több esetben félkatonai szerepet is betöltenek, amelyet letagadható módon a kínai kormány aztán magánakciónak állít be. Civil fedés alatt ez a halászhajó armada segít a területi követelések nyomatékosításában a Dél-kínai-tenger szinte teljes területén.”
A kínai „halász-milícia” hajóinak a számát nehéz megítélni, mivel több kapitány egyszerűen kikapcsolja hajójának transzponderét, ezzel gyakorlatilag „lopakodó hajót” varázsolva. Valóban, nemzetközi szervezetek Kínát tekintik a világ legnagyobb „törvénytelen, bejelentetlen és szabályozatlan” (IUU) halászflotta üzemeltetőnek.
Folyamatos bajkeverés a Dél-kínai-tengeren
Öt éve a hágai nemzetközi bíróság elutasította Kína területi igényeit, amelyek a Dél-kínai-tenger kiterjedésének 90 százalékára vonatkoztak. A határviták szempontjából kiemelt jelentőséggel bír két szigetcsoport a térségben. Az egyik ezek közül a Spratly-szigetek, amely egy több mint 100 szigetképződményből álló csoport a Dél-kínai-tenger közepén és igen gazdag halakban, valamint kőolajban és földgázban. Ennek megfelelően számos ország igényt tart rájuk, beleértve Bruneit, Malajziát, a Fülöp-szigeteket, Vietnámot és természetesen Kínát. A másik fontos szigetcsoport a Paracel-szigetek a tenger északi részén, amelynek hovatartozását Kína, Vietnám és Tajvan is vitatja.
A gyakran használt módszer, amin keresztül Kína igyekszik dominálni a térséget, találó módon a "káposzta-taktika" nevet viseli. Ez lényegében azt jelenti, hogy kínai halász- vagy hadihajók körbeveszik a vitatott jogállású szigeteket, mint a káposztalevelek, így a másik állam nem tud hozzájuk férni.
Márciusban a Fülöp-szigetek felszólította Kínát, hogy vonja vissza azt a több mint 200 kínai hajót, amelyet a Dél-kínai-tenger Fülöp-szigetekhez tartozó térségében vezényeltek ki, ezzel megsértve a szigetország szuverenitását.
A fülöp-szigeteki partiőrség fényképeket hozott nyilvánosságra, amelyeken látszódik, hogy több kínai hajó horgonyoz a Dél-kínai-tenger fülöp-szigeteki fennhatóság alatt álló vizein. Delfin Lorenzana, fülöp-szigeteki védelmi miniszter felszólította a kínaiakat, hogy azonnali hatállyal vezényeljek vissza a hajókat, amelyek sértik a Fülöp-szigetek szuverenitását. A védelmi miniszter szerint a kínaiak azért sértették meg a Fülöp-szigetek felségvizeit, mert a kivezényelt hajókon nem halászati tevékenység folyt, a fedélzeten pedig kínai tengeri milícia tartózkodott.
Afrika letaposása
Ez a kínai erőkivetítés nem csak a közeli Fülöp-szigetek, Vietnám, és Észak-Korea felségvizein okozott feszültséget, hanem a kameruni, a perui és a bolíviai vizeken is. Peru esetében a határőrség letartóztatta a kínai hajók teljes legénységét illegális halászat vádjával.
Olyan afrikai országok, mint Mozambik, Libéria, Szenegál, Ghana és Nigéria tengeri övezeteit a kínai hajók már veszélyesen túlhalászták mélytengeri hálóikkal. Ezzel Peking megfosztja a helyi halászfalvakat a megélhetéstől.
A Galápagos sem szent
Tavaly egyetlen hónap alatt összesen több mint 73 ezer órányi halászatot folytatott az az óriási kínai halászflotta, mely a nyár derekán tűnt fel a Galápagos-szigeteknél. A mintegy 300 vízi jármű több ezer tonnányi zsákmányt emelhetett ki a vizekből.
Az ecuadori hatóságok folyamatosan figyelték a hajóflotta mozgását, mivel attól lehetett tartani, hogy a kínai hajók a nemzetközi vizekről belépnek a Galápagos-szigetek kizárólagos illetékességű tengerterületeire is, zsákmány után kutatva. Ez pedig nagy veszélynek tenné ki az ottani tengeri élővilágot, de hatással lenne a szárazföldi ökoszisztémára is:
A Guardian ismertette jelentés szerint a mintegy 300 hajó azonban szinte végig a kizárólagos vizek határán kívül maradt július 13-tól augusztus 13-ig. Az amerikai Oceana közzétette jelentésből kitűnik, hogy a kínai hajók kapitányai nagyon figyeltek arra, hogy a kizárólagos gazdasági érdekekeltségű vizek határát ne lépjék át, és még véletlenül se közelítsék meg az ezen belül elhelyezkedő komplex természetvédelmi területet, azaz a szigeteket és a vízi rezervátumot.
A beszámoló szerint a flotta elsődleges célja a kalmárfélék kifogása volt - ezek viszont a galápagosi medvefókák és a veszélyeztetett pörölyfejű cápáknak is kedvelt eledelei. A kínai hajók emellett több más fajból, például tonhalból is rengeteget zsákmányoltak, ami viszont a szigetek helyi gazdaságában is fontos szerepet tölt be.
A zsákmány mennyisége összesen több ezer tonna lehet - állítják a szervezetnél. A Galápagosi tengeri rezervátum az UNESCO világörökségi listáján szereplő zóna, összesen 133 ezer négyzetkilométeres tengerterülettel a szigetek körül. Az óceán ezen részén különlegesen értékes a biológiai sokszínűség, az itt élő tengeri fajok 20 százaléka sehol máshol a világon nem található meg.
Norvégia és Mexikó is ott van a 16 között. 
