Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.

Kína a mintegy 800 ezer halászhajójával – beleértve 17 ezer mélytengeri halászhajóval - évente mintegy 15,4 millió tonna halat fog be a világ tengerein, ezzel mára a világ több pontján az összeomlás szélére sodorta az ökológiai rendszert.  Kína a világ legnagyobb halászflottájával rendelkezik, lakosságához a világ halfogyasztásának harmada köthető.

Agresszió a szürke zónában

Az agresszív és több esetben illegális halászat következményei gyakran borzalmasak.  Az elmúlt 5 évben több, mint 500 elhagyatott észak-koreai halászhajót – gyakran az éhen halt halászok tetemeivel – sodort Japánban partra a tenger.  Mára kiderült, hogy a kínai flotta törvénytelenül lehalássza az észak-koreai vizeket és a helyi halászok ezért egyre távolabb merészkednek a partoktól, míg aztán többen éhen halnak.  Becslések szerint napjainkra a kínai flotta az észak-koreai felségvizek tintahal-állományának 70 százalékát már lehalászta. 

A kínai halászflottának azonban egyéb feladatai is vannak.  Ahogyan a Yale School of the Environment tavaly nyári jelentése megállapítja: „Peking geopolitikai aspirációit támogatva ezek a halászhajók több esetben félkatonai szerepet is betöltenek, amelyet letagadható módon a kínai kormány aztán magánakciónak állít be.  Civil fedés alatt ez a halászhajó armada segít a területi követelések nyomatékosításában a Dél-kínai-tenger szinte teljes területén.” 

A kínai „halász-milícia” hajóinak a számát nehéz megítélni, mivel több kapitány egyszerűen kikapcsolja hajójának transzponderét, ezzel gyakorlatilag „lopakodó hajót” varázsolva.  Valóban, nemzetközi szervezetek Kínát tekintik a világ legnagyobb „törvénytelen, bejelentetlen és szabályozatlan” (IUU) halászflotta üzemeltetőnek. 

Folyamatos bajkeverés a Dél-kínai-tengeren

Öt éve a hágai nemzetközi bíróság elutasította Kína területi igényeit, amelyek a Dél-kínai-tenger kiterjedésének 90 százalékára vonatkoztak. A határviták szempontjából kiemelt jelentőséggel bír két szigetcsoport a térségben. Az egyik ezek közül a Spratly-szigetek, amely egy több mint 100 szigetképződményből álló csoport a Dél-kínai-tenger közepén és igen gazdag halakban, valamint kőolajban és földgázban. Ennek megfelelően számos ország igényt tart rájuk, beleértve Bruneit, Malajziát, a Fülöp-szigeteket, Vietnámot és természetesen Kínát. A másik fontos szigetcsoport a Paracel-szigetek a tenger északi részén, amelynek hovatartozását Kína, Vietnám és Tajvan is vitatja.

A gyakran használt módszer, amin keresztül Kína igyekszik dominálni a térséget, találó módon a "káposzta-taktika" nevet viseli. Ez lényegében azt jelenti, hogy kínai halász- vagy hadihajók körbeveszik a vitatott jogállású szigeteket, mint a káposztalevelek, így a másik állam nem tud hozzájuk férni.

Márciusban a Fülöp-szigetek felszólította Kínát, hogy vonja vissza azt a több mint 200 kínai hajót, amelyet a Dél-kínai-tenger Fülöp-szigetekhez tartozó térségében vezényeltek ki, ezzel megsértve a szigetország szuverenitását.

A fülöp-szigeteki partiőrség fényképeket hozott nyilvánosságra, amelyeken látszódik, hogy több kínai hajó horgonyoz a Dél-kínai-tenger fülöp-szigeteki fennhatóság alatt álló vizein. Delfin Lorenzana, fülöp-szigeteki védelmi miniszter felszólította a kínaiakat, hogy azonnali hatállyal vezényeljek vissza a hajókat, amelyek sértik a Fülöp-szigetek szuverenitását.  A védelmi miniszter szerint a kínaiak azért sértették meg a Fülöp-szigetek felségvizeit, mert a kivezényelt hajókon nem halászati tevékenység folyt, a fedélzeten pedig kínai tengeri milícia tartózkodott.

Afrika letaposása

Ez a kínai erőkivetítés nem csak a közeli Fülöp-szigetek, Vietnám, és Észak-Korea felségvizein okozott feszültséget, hanem a kameruni, a perui és a bolíviai vizeken is.  Peru esetében a határőrség letartóztatta a kínai hajók teljes legénységét illegális halászat vádjával.

Olyan afrikai országok, mint Mozambik, Libéria, Szenegál, Ghana és Nigéria tengeri övezeteit a kínai hajók már veszélyesen túlhalászták mélytengeri hálóikkal.  Ezzel Peking megfosztja a helyi halászfalvakat a megélhetéstől.

A Galápagos sem szent

Tavaly egyetlen hónap alatt összesen több mint 73 ezer órányi halászatot folytatott az az óriási kínai halászflotta, mely a nyár derekán tűnt fel a Galápagos-szigeteknél. A mintegy 300 vízi jármű több ezer tonnányi zsákmányt emelhetett ki a vizekből.

Az ecuadori hatóságok folyamatosan figyelték a hajóflotta mozgását, mivel attól lehetett tartani, hogy a kínai hajók a nemzetközi vizekről belépnek a Galápagos-szigetek kizárólagos illetékességű tengerterületeire is, zsákmány után kutatva. Ez pedig nagy veszélynek tenné ki az ottani tengeri élővilágot, de hatással lenne a szárazföldi ökoszisztémára is:

A Guardian ismertette jelentés szerint a mintegy 300 hajó azonban szinte végig a kizárólagos vizek határán kívül maradt július 13-tól augusztus 13-ig. Az amerikai Oceana közzétette jelentésből kitűnik, hogy a kínai hajók kapitányai nagyon figyeltek arra, hogy a kizárólagos gazdasági érdekekeltségű vizek határát ne lépjék át, és még véletlenül se közelítsék meg az ezen belül elhelyezkedő komplex természetvédelmi területet, azaz a szigeteket és a vízi rezervátumot.

A beszámoló szerint a flotta elsődleges célja a kalmárfélék kifogása volt - ezek viszont a galápagosi medvefókák és a veszélyeztetett pörölyfejű cápáknak is kedvelt eledelei. A kínai hajók emellett több más fajból, például tonhalból is rengeteget zsákmányoltak, ami viszont a szigetek helyi gazdaságában is fontos szerepet tölt be.

A zsákmány mennyisége összesen több ezer tonna lehet - állítják a szervezetnél.  A Galápagosi tengeri rezervátum az UNESCO világörökségi listáján szereplő zóna, összesen 133 ezer négyzetkilométeres tengerterülettel a szigetek körül. Az óceán ezen részén különlegesen értékes a biológiai sokszínűség, az itt élő tengeri fajok 20 százaléka sehol máshol a világon nem található meg.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)