Az elmúlt időszakban több fronton is komoly nyomás alá került az általunk megismert világrend. Intézmények, politikai struktúrák próbálnak megújulva túljutni a komplex „válságon”. Az elmúlt hónapokban olyan, földrajzilag egymástól teljesen elkülönülő helyeken törtek ki tömegtüntetések, mint Libanon, Chile, vagy az Egyesült Államok. Tüntetők millió mentek - és mennek - az utcára a rendőrségi brutalitás, a magas megélhetési költségek, az elégtelen szolgáltatások, a növekvő egyenlőtlenség, illetve a korrupció ellen.
A járvány, mint katalizátor
A koronavírus járványt már most elsődlegesen nem egy egészségügyi válságként érdemes kezelni. Gazdasági és diplomáciai károkozása nagy valószínűséggel számos regionális és globális konfliktusnak lesz a katalizátora. Az elmúlt hónapok pedig még nyilvánvalóbbá tették, hogy a válságra való felkészülést minden egyes államnak magának kell elsősorban megtennie.
Az egyes országok érthető módon a koronavírust megpróbálták határaikon kívül tartani, miközben a nemzetközi intézmények inkább kevesebb, mint több sikerrel próbáltak közös válaszlépéseket találni – miközben teljes mértékben hiányzott Washington vezetése. Az úgynevezett „liberális világrend” korlátai túlságosan is gyakran gyakran napvilágra kerültek a koronavírus járvány közepette.
Éles költségvetési viták
A válságra való felkészülésnél a piacgazdasági logika gyakran visszaüt. Gyakran elhanyagolható szintű korábbi megtakarításokért komoly nemzetek tették ki magukat súlyos csapásnak, amikor végül beütött a baj. Ennek egyik ékes példája Franciaország, amely ez elmúlt években szájmaszkok millióit semmisítette meg, hogy csökkentse a raktározási költségeket.
A járvánnyal kéz-a-kézben járó hitelválság és recesszió óhatatlanul vérre menő költségvetési vitákhoz vezet világszerte. Csakúgy, mint az 1930-as évek első felének depressziójakor, az 1973-as első olajválság idején, vagy a 2008-as globális pénzügyi válság idején, a katonai kiadások komoly nyomás alá fognak kerülni.
Márpedig a jelenlegi globális járványügyi helyzetben teljesen nyilvánvalóvá lett a fennálló gazdasági- és társadalmi rend sérülékenysége. A hadsereg jelentősége - mint az állam stratégiai védelmi vonala - ebben a helyzetben felértékelődik. Nem csupán mint nemzetbiztonsági intézmény – amelyre lehet támaszkodni egy vészhelyzetben - , hanem, mint kulcsintézmény a katasztrófa-elhárításban is.
Újragondolt prioritások
Eközben az is egyre inkább világossá válik, hogy a járvány hatására újra kell értékelni a globális és nemzeti biztonsági prioritásokat. Noha a világ 2003 óta szembesült a SARS, a Közel-keleti légúti koronavírus (MERS), az Ebola és a Zika vírus járványokkal, a politikai vezetők dollármilliárdokat öltek hagyományos fegyverekbe, mit sem törődve a közegészségüggyel.
A világ legerősebb hadseregének vezetői most töredelmesen bevallják, hogy a láthatatlan ellenséggel szemben az első csatában csúnya vereséget szenvedtek. John Hyten tábornok, a Pentagon egyesített vezérkarának helyettes vezetője ennek kapcsán kijelentette: „Ki kell találnunk, hogy miképpen működjünk és harcoljunk a koronavírusos világban”. Az idén 686 milliárd dollárból gazdálkodó Pentagonnak eközben azt is el kellett ismernie, hogy az amerikai hadseregnek csak 36 kórház áll a rendelkezésére – és ezek többsége harci sérülések kezelésére lett felkészítve, nem pedig fertőző betegségekre.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
