És akkor leszállt Netanjahu titkos gépe Moszkvában – mit lép Putyin az iráni háborúban?

Hagyni fogja-e Oroszország, hogy Irán elbukjon? – teszik fel a kérdést elemzők a múlt héten kitört izraeli-iráni háborúval kapcsolatban.       

A kérdés már csak azért is fontos, mert a perzsa állam Oroszország legfontosabb térségbeli szövetségese: idén januárban kötött vele stratégiai partnerségi egyezményt, és a katonai kooperációjuk is elmélyült (bár katonai segítségnyújtásra nem terjed ki) – az oroszok például iráni drónok tömegét vetik be Ukrajnával szemben.     

Moszkva viszonyulása a konfliktushoz érdemben befolyásolhatja az amerikai lépéseket is, elsősorban azt, hogy Washington beszáll-e Izrael oldalán a háborúba, ahogy azt az izraeli vezetés szeretné.

Az amerikai részvétel döntő kihatással lenne az egész háború kimenetelére.

„Moszkva ezt nem fogja engedni” 

Oroszország teljesen máshogy gondolkodik az iráni vezetés esetleges megdöntéséről, mint tette azt Bassár el-Aszad, Szíria volt elnökének bukásakor, jelentette ki David Hearst, a Közel-Keletre specializálódott, londoni székhelyű Middle East Eye hírportál főszerkesztője egy interjúban.     

Szerinte a szintén orosz szövetséges el-Aszad bukásánál Moszkva „csak megvonta a vállát”, és ezt tette az Iráni Forradalmi Gárda és a libanoni Hezbollah is. Amikor látták, hogy el-Aszad csapatai nem harcolnak, ők is „elsétáltak”, pragmatikusan viszonyultak a történtekhez – az oroszok pedig alkut kötöttek az új szíriai vezetéssel a két ottani katonai bázisuk megtartásáról.

A perzsa állam esete ugyanakkor teljesen más orosz szemszögből. „Irán életbevágóan fontos Oroszország számára földrajzi szempontból”, hívta fel a figyelmet David Hearst. A perzsa állam ugyanis Oroszország „háta mögött” fekszik, ott húzódik a Kaukázus déli része (bár a két ország nem közvetlen szomszéd).

Ez „nagyon-nagyon érzékeny terület” Moszkva számára, ahonnan katonailag nagyon könnyen támadható.

Szerinte Irán mindig része volt a Nyugat és Oroszország közötti nagy játszmának, és ha most ismét az Egyesült Államok érdekkörébe kerülne, akkor visszatérne az 1978-1979-es iszlám forradalom előtti állapothoz, a Nyugat- és Izrael-barát sah rendszerhez. Oroszország azonban nem fogja engedni ezt, vélekedik David Hearst.

Netanjahu titkos moszkvai útja 

A szakértő kitért Vlagyimir Putyin orosz elnök és Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő viszonyára is.

Felidézte, hogy Netanjahu korábban titokban egy magángéppel Moszkvába utazott, és meggyőzte Putyint, hogy ne szállítsa le Iránnak a legújabb generációs, Sz-400-as légvédelmi rakétákat, amelyek már fel voltak pakolva a teherautókra.  

Más sajtóértesülések szintén arról szóltak, hogy Irán szerette volna megvásárolni az oroszoktól az ultramodern Sz-400-as rakétákat, de ez nem sikerült.

Irán hivatalosan tagadta ezt – állítása szerint saját fejlesztésű légvédelmi rendszerét, valamint a kevésbé modern, Sz-300-as orosz rakétákat használja. (Egyes értesülések szerint Moszkva szállított valamennyi Sz-400-ast Iránnak a nukleáris létesítmények védelmére 2024 nyarán, de ezt később szintén cáfolta Irán.)    

Izraeli lapértesülések szerint Netanjahu még 2020-ban tárgyalt Putyinnal az Sz-400-as rakéták Iránnak történő eladása ügyében. A zsidó állam az Sz-300-as rakéták eladását is szerette volna megakadályozni, de azt nem tudta, és valószínűleg szintén ellenzi a Sz-400-asok értékesítését Teheránnak, írta a Times of Israel akkor.

Visszatérve a mostani háborúra, David Hearst összességében úgy véli, hogy az Irán elleni támadás már évtizedek óta érlelődött.

Elindításához ugyanakkor – hívta fel a figyelmet – Izraelnek nem csak  a legmodernebb vadászgépekre volt szüksége, hanem biztosnak kellett lennie abban, hogy Irán nem rendelkezik a legmodernebb légvédelmi rendszerekkel, amit csak Kínától vagy Oroszországtól kaphatott volna meg.

És alighanem ez az oka annak – tesszük hozzá –, hogy az izraeli vadászgépek most relatív könnyen tudják bombázni az iráni célpontokat. 

A szakértő szerint a legnagyobb kérdés most az, hogy túl nagy falat-e Irán Izraelnek, azaz Teherán képes-e tartani magát és vissza tud-e vágni? Mert ha igen – azaz képes érzékeny veszteségeket okozni –, akkor saját országában növekedni fog a nyomás Netanjahun.

Beláthatatlan következményektől óv Moszkva  

Az mindenesetre tény, hogy Moszkva kezdettől fogva határozottan elítéli az izraeli katonai támadást Irán ellen – amely nemzetközi jogi értelemben ugyanúgy katonai agresszió, mint ahogy az volt Oroszország támadása 2022 februárjában Ukrajna ellen –, és deeszkalációra szólított fel.

Bár a Kreml katonai támogatást nem nyújt Teheránnak, egyéb eszközökkel igyekszik megakadályozni szövetségese vereségét és a rezsim bukását. Csütörtökön például éles hangon  figyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy ne szálljon be a háborúba Izrael oldalán.     

Bármilyen amerikai katonai művelet „kimagaslóan veszélyes lépés lenne tényleg megjósolhatatlan negatív következményekkel”, mondta Maria Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője.

Putyin pénteken, a szentpétervári gazdasági fórumon azt mondta: kapcsolatban vannak Izraellel, valamint „iráni barátainkkal” majdnem napi szinten. Szerinte Moszkva nem akar közvetíteni, csak javaslatokkal áll elő.

Egy szombatom megjelent interjúban pedig arról beszélt, hogy Oroszország számos alkalommal jelezte az izraeli vezetésnek:

sem nekik, sem a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (IAEA) nem volt soha bizonyítéka arra, hogy Irán nukleáris fegyvert akar kifejleszteni. Szerinte a perzsa államnak joga van a polgári célú atomprogramhoz, és ebben Moszkva kész segíteni neki.

Az iráni kérdésben az orosz elnök maga mögött tudhatja Kínát is, amely – enyhébb hangnemben – szintén elítélte Izraelt, és szintén deeszkalációra szólított fel. Peking Washingtonnak üzenve hozzátette: a szemben álló felekre különös befolyással bíró nagyhatalmaknak „hűteni kellene a helyzetet”, nem pedig az ellenkezőjét kellene tenniük.

Mindennek alighanem nagy szerepe volt abban, hogy Trump a hét közepén még nem határozott az amerikai katonai műveletről, hanem azt monodta, hogy két héttel elhalasztja a döntést. Nem volt túl jó előjel ugyanakkor Teherán szempontjából, hogy szombaton a B-2-es lopakodó nehézbombázók, amelyek az iráni nukleáris létesítmények ellen nagy hatásfokkal bevethető bunkerromboló bombák célba juttatására is képesek, elhagyták az amerikai bázisukat.

N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértő lapunknak korábban azt mondta, hogy jelenleg nem tartja valószínűnek az iráni rezsim bukását, ugyanakkor nagyon sok függ attól, hogy mit lépnek az amerikaiak. „Én nagyon remélem, hogy nem szállnak be. Az iráni vezetés tárgyalni akar”, fogalmazott.

Frissítés: 

Az amerikai elnök magyar idő szerint szombat éjjel televíziós beszédében bejelentette, hogy az Egyesült Államok légicsapásokat mért három iráni nukleáris létesítményre, és „teljes egészében” megsemmisítette azokat. Tájékoztatása szerint a fordowi, a natanzi és az isfahani urándúsító létesítményről van szó. Irán a nemzetközi jog megsértésének nevezte az amerikai támadást, amelynek „maradandó következményei” lesznek.  Az IAEA szerint egyelőre nem emelkedik a radioaktív sugárzás az érintett helyszíneken.