Az utolsó pár hónapban gyorsan csökken az Iszlám Állam kiterjedése és mozgástere: legnagyobb városát, Moszult elvesztette, bár a zavarkeltéssel még nem hagyott ott fel. Második legfontosabb városát, a szíriai Rakkát a kurdok körülkerítették, külső városrészeit elfoglalták, a belvárost a kurd-arab szövetség, az SDF arab harcosai tervezik felszabadítani. A dzsihádisták egy Eufrátesz-parti kisvárosba húzódtak vissza, ott próbálják az ellenállást és a külföldi terrorcselekményeket szervezni, de a dolgok jelenlegi állása szerint az orosz támogatású szír kormányerők rövidesen odaérnek.
Ahány erő, annyi cél
Nemrég áttekintettük, kik vesznek részt a harcban és mi a céljuk, de azóta is annyit zsugorodott az Iszlám Állam, hogy kezdenek már konkrétabbak lenni az igények. Második világháborús hasonlattal: mintha Teherántól Jaltáig ugrottunk volna. A két országban, Irakban és Szíriában a helyzet eltérően alakul, bár az alap probléma hasonló: az oszmán uralom megdöntése után a síita és szunnita arabokat és a kurdokat betuszkolták ebbe a két, akkor újonnan létrehozott országba, és ugyanúgy nem tudnak és nem akarnak együtt élni, ahogy a szerbek, horvátok, albánok és a többiek sem az egykori Jugoszláviában.
Irak és Szíria
Amíg a két országot egy-egy mindenható diktátor, Szíriát az idősebb majd ifjabb Aszad, Irakot pedig Szaddam Husszein uralta, egyszerűen az egyik etnikum elnyomta többit: Szíriában a síiták a szunnitákat és a kurdokat, Irakban pedig a szunniták a síitákat és ugyancsak a kurdokat. Irakban 2003-ban megdöntötték Szaddamot, ekkor a síiták kerültek hatalomra, és ők nyomták el a szunnitákat, a kurdok viszont lényegében kiszabadultak, de formálisan Irak részét képezték. Csak a legutóbbi időben sikerült olyan iraki kormányt létrehozni, amely a szunniták érdekeit is képviseli.
Szíriában a 2011-ben begyürüző Arab Tavasz borította fel a helyzetet, de megoldás nem lett, és mire megbukott volna Aszad, megjelentek az orosz erők, és megmentették. Közben a káoszban az Iszlám Állam kitöltötte az űrt, most pedig mindenki üti, és ahogy haldoklik, mindenki helyezkedik. Szíriában most leginkább az oroszoknak és Aszadnak áll a zászló: hatalmas területeket foglalnak vissza, és valószínűleg már minden az övék lesz, kivéve Rakkát, amit amit a kurd vezetésű szövetség, az SDF szerez vissza. Az Aszad ellen lázadó szunnita csoportoknak már nem jut szerep: nem határosak az Iszlám Állammal, csak egy pici darab maradt nekik az ország alsó sarkában, az izraeli-jordán határháromszögben, azt megszerezhetik.
Külső hatalmak
Ami a külső hatalmak céljait illeti: Oroszország nemzetközi presztízsét szeretné növelni a Szovjetunió megszűnése óta az első komoly, határaitól távoli beavatkozással. Aszad támogatása nem túl nagy dicsőség, de az Iszlám Állam felszámolása komoly elismerést hozhat majd magával. Irán úgy tűnik, a befolyását szeretné növelni, vagy legalábbis síita vallástestvéreinek érdekeit védeni. Amerika a The Guardian elemzése szerint látszólag nem feltétlenül tudja, mi is a cél, talán leginkább a másik kettő hatalmának mérséklése.
A legkomolyabb helyi erő
A helyi, ott élő népek közül a szíriai és iraki kurdok úgy érzik, számukra az Iszlám Állam elleni harc meghozta a 100 évvel ezelőtt hiába remélt függetlenséget. Nem csak azért, mert megroppantak az államok, melybe betuszkolták őket, hanem azért is, mert a konkrét szárazföldi harcban messze ők teljesítettek a legjobban az Iszlám Állam ellen. Nem csak saját területeket, de méretes, arabok által lakott részeket is felszabadítva, és a két arab város, Moszul és Rakka felszabadításában is döntő szerepük van. Nem ok nélkül számítanak méltányosságra mind az arabokkal, mind a szövetségesként mögöttük álló Amerikával szemben.
Kurd állam
Maszud Barzani, az iraki kurd állam vezetője népszavazást ki írt a függetlenségről, szeptember 25-re, melyet kötelező érvényűnek tekint. Indoklása szerint a 100 éve létrehozott Sykes-Picot egyezménynek ideje véget vetni, nem akarnak Irak része maradni. 2003 után megpróbáltak kvázi függetlenségben, autonóm tartományként élni, de mikor 2014-ben megjelent az Iszlám Állam, az iraki hadsereg összeomlott, csak a kurdok tudták tartani a frontot. Ezek után úgy érzik, jár nekik az önálló haza.
Kurd félállam
A szíriai kurdok álláspontja némileg visszafogottabb, ők egy szövetségi államon belüli meglehetősen széleskörű autonómiát emlegetnek, bár jelenleg nehéz elképzelni, hogy a sokféle erő által mozaikszerűen uralt Szíriában hogy lehet bármilyen egységes államot létrehozni. Ugyancsak kérdéses, hogy mi lesz azokkal az arab területekkel, Rakkát is beleértve, amit a kurdok szabadítanak fel: részét képeznék-e autonóm területüknek? Sok a kérdés, de a második világháborús hasonlatnál maradva, Potsdam ideje még nem jött el, hisz előbb még a végső győzelmemet is ki kell vívni.
Moszkvának kell mondania valamit. 
