Hosszú évek után a magyar emberek nagyjából ugyanúgy ítélik meg az országuk és a saját helyzetüket. Ez a 2008 őszén kirobbant válságot követően még nagyon eltérő volt, az ország állapota sokkal rosszabb értéket kapott – vonta le a következtetést 800 honfitársunk válaszaiból Szabó Péter, a Magyar Cetelem Bank vezérigazgatója. Saját vásárlóereje a magyarok 38 százalék szerint nem változott, 27 százalék érzi úgy, hogy javult, míg 35 százalék csökkenést tapasztalt. Több mint a felük szeretné a megtakarításait növelni a következő 12 hónapban.
A kontinens egésze tudatosabban fogyaszt, érdekes módon az európai országok közül a legkevésbé a magyarok (21 százalék) szeretnék növelni a kiadásaikat. Ezt Szabó Péter azzal hozza összefüggésbe, hogy a felmérés tavaly ősszel készült, amikor a következő válsággal való riogatás felerősödött.
Arra a kérdésre, hogy mi számít helyi terméknek, Nyugaton a régiót nevezték meg szűkebb pátriának, míg keleten azt, ha az árucikk az országban készült. Még nagyobb a különbség a mozgatórúgó tekintetében: a Lajtán túl a vásárlók a környezet védelme iránti elkötelezettségüket, míg innen inkább a hazafias érzéseiket nyilvánítják ki a fogyasztással. A magyarok 58 százaléka mondta azt, hogy ami magyar, az helyi.
Abban nem igazán tértek el a magyar válaszok az európai trendtől, hogy nagyjából 60 százalék hajlandó 5-10 százalék felárat fizetni a helyi termékért, 6-7 százalék 10 százaléknál többet, a többiek pedig 5 százaléknál kevesebbet.
Az európaiak 77 százaléka vásárol azért helyi terméket, mert az a gazdaságukra pozitívan hathat, 70 százalékuk szeme előtt a foglalkoztatottság növelése, a munkahelyek teremtése lebeg. Az európaiak 42 százaléka mondta azt, hogy a helyi termékek fogyasztása pozitív hatással van a környezetvédelemre, a hazafiasságot csak 24 százalékuk említette.
A minőséget a válaszadók 84 százaléka tartja fontosnak a helyi termékek vásárlásánál, ebben a németek, az osztrákok és a franciák járnak az élen. Atekintetben, hogy mely termékcsoportok találhatók meg a helyi termékek kínálatában, az élelmiszerekre adott becslések aránya elsöprő, 93 százalékos az európaiaknál, a magyaroknál viszont csak 68 százalék. Ezt követi a lakberendezési felszerelések, valamint a háztartási és szépségápolási cikkek 60 százalékot közelítő aránya – ez Magyarországon és Európában nagyon hasonló. Eltérés a divat és a technológiai, csúcstechnológiai termékeknél van, a magyarok ugyanis e két árucsoportnál az európai 54, illetve 35 százalékos átlagnál jóval magasabbra, 68, illetve 67 százaléknak érezte a helyi termékek arányát a választékban. Ezzel összefüggésben felárat a legtöbben az élelmiszerekért hajlandók fizetni.
A helyi termékek propagálásért a válaszadók 80 százaléka szerint a kézművesek, az egyesületek, a fogyasztók, a márkatulajdonosok tesznek a legtöbbet, a médiát 49, a saját kormányaikat 44, míg némileg meglepő módon az Európai Uniót 42 százalék említette.
Pontosította Horváth Lóránt állításait. 
