A cikk a Piac & Profit magazin december-januári számában jelent meg.
A következő lapszám február 18-án jelenik meg. Keresse az Inmedio és Relay újságárusoknál, vagy fizessen elő a magazinra. Megrendelését itt adhatja le>>>
|
| MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely |
A stratégiai döntések megalapozásaként a tőke és az infrastruktúra mellett nem elhanyagolható kérdés a foglalkoztatás költsége sem. Magyarországon az elmúlt néhány évben a lendületesen emelkedő bérek mellett jelentős mértékben csökkentek a béreket terhelő adók és járulékok. Az ellentétes irányú változások eredményeként – az elmélet szerint –, amit a vállalkozás veszít a réven, azt visszanyeri a vámon. Valójában azonban nominálisan a béremelkedések nagyobb terhet és kiadást jelentenek a cégeknek, mint amennyivel kevesebbet kell az államkasszába befizetniük egy-egy dolgozó után.
A bruttó bér nem minden
A munka árának vizsgálatakor több tényezőt kell figyelembe venni. Noha a bruttó bér a költségek jelentős hányadát teszi ki, nem elegendő csak ezzel az információval tisztában lenni. A munkaadó által a bruttó bér után fizetendő adók és járulékok nagysága és az egyéb, nem bérjellegű juttatások költsége sem elhanyagolható. Körképünk alapján kijelenthető: Magyarországon alacsonyak a bérek, amire régiós viszonylatban alacsonyabb adóterhelés rakódik, a cafeteriarendszer kivéreztetése után viszont a béren kívüli juttatások terhe látványosan emelkedni kezdett, ami miatt egyre több cégnél háttérbe szorul ez a motivációs eszköz. Így nálunk rendkívül alacsony az egy munkaórára jutó béren kívüli juttatás összege más országokhoz képest. A végeredmény pedig összességében ez: a magyar munkaerő még mindig az egyik legolcsóbb a régióban.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat szerint 2018-ban Magyarországon az egy órára jutó teljes munkaerőköltség – vagyis a bérjellegű és béren kívüli juttatások költségét is figyelembe véve – átlagosan összesen 9,8 euró volt, ami a harmadik legalacsonyabb a szűkebben vett régiót nézve. Ennél csak Romániában, illetve Bulgáriában olcsóbb a munkaerő. Keleti szomszédunknál 2017-ben hat euróba került egyórányi munka, a bolgár cégek pedig átlagosan 5,3 eurót fizetnek. A legtöbbe, 12,6 euróba a Cseh Köztársaságban kerül egyórányi munka, ezt követi Szlovákia 11,9 és Horvátország 10,9 euróval.
Nem változik érdemben a rangsor akkor sem, ha kettébontjuk a bérjellegű és a béren kívüli juttatások költségét. Magyarország esetében a bérköltség – tehát a bruttó bér plusz munkaadói terhek – 7,8 euró óránként, míg a béren kívüli juttatások költsége kettő euró. Előbbi a harmadik, utóbbi pedig a negyedik legalacsonyabb a vizsgált országok sorában. Az egy órára jutó bérköltséget tekintve Magyarország 2019 júliusa óta még előnyösebb helyzetbe került a szociális hozzájárulási adó két százalékpontos csökkentése miatt, de a kormány hatéves bérmegállapodása alapján a jelenlegi 17,5 százalékos mérték további kétszázalékos mérséklése várható 2020-ban.
A magyar vállalkozásoknál kisebb munkáltatói teher jelenleg a horvát és a román vállalkozásokra hárul: előbbiek 16,5, utóbbiak pedig mindössze 6,25 százalékot fizetnek a bruttó bérre vetítve. Romániában egyébként az elmúlt években drasztikusan átalakították az adórendszert, melynek során a munkáltató által fizetendő terhek nagyobb részét a dolgozóra hárították. Ennek eredménye például az is, hogy a Romániában érvényes bruttó minimálbér euróban számolva már lassan meghaladja a hazánkban meghatározott legkisebb kötelező fizetést.
Letűnt cafeteria
A béren kívüli juttatások költsége ennél összetettebb kérdés, már csak azért is, mert Magyarországon az elmúlt évek változtatásai miatt sokat veszített előnyéből a cafeteria. Adómentesen vagy a bérnél kedvezőbb adókulcs mellett adható juttatások alig maradtak, ráadásul sok, a munkavállalók által kedvelt elem – például az önkéntes pénztári tagdíj-hozzájárulás, az iskolakezdési támogatás, a bérlet-hozzájárulás – eltűnt. Az Eurostat számításai szerint a béren kívüli juttatások Magyarországon óránként kettőeurós költséget jelentenek a vállalkozásoknál. Ennél kevesebb teher a lengyel (1,8 euró), a román (1,2 euró) és a bolgár (0,8 euró) vállalkozásoknál keletkezik. Fizetésen felül a legnagyobb béren kívüli egyéb költség a cseh és a szlovák munkaadókra hárul, óránként 3,4, valamint 3,2 euró. A kimagasló költség hátterében egyaránt állhat a magasabb értékű juttatás vagy a nagyobb adóvonzat.
Talán a magyarhoz leginkább hasonló, komplexebb juttatási rendszer egyébként Szlovákiában létezik. Itt a munkáltató a bruttó bér 0,6 százalékából szociális alapot köteles képezni, amiből a munkabéren kívüli juttatásokat fedezi. Emellett a munkarend függvényében a munkaadónak hozzá kell járulnia az étkezés költségeihez, ami, ha nincs üzemi konyha, étkezési utalvány formájában történhet meg. Ennek költsége legfeljebb 2,64 euró lehet, vagy az étkezési jegy 55 százaléka. A nagyobb, 49 főnél több munkavállalót foglalkoztató cégeknek az idei évtől kötelező, a kisebbeknek csak lehetőség az üdülési hozzájárulás biztosítása a legalább két éve az alkalmazásukban állók részére. A munkaadó számára ez a juttatás adóköltségnek, vagyis elszámolható költségnek minősül.
Ehhez hasonlóan a román cégek is leírhatják nyereségalapjukból az üdülési utalványokat. Horvátországban béren kívüli juttatások közül a karácsonyi, húsvéti pénzügyi juttatások, a nyaralási hozzájárulás, valamint a gyermekek számára felajánlott ajándékcsomagok a legelterjedtebbek. Régiós viszonylatban általánosan jellemző, hogy a cégek autóhasználathoz, étkezéshez, üdüléshez nyújthatnak béren kívüli hozzájárulást, de gyakori juttatási forma a szolgálati telefon, munkába járás költségeihez való hozzájárulás is.
A lengyel, a svéd, a norvég, a dán és a svájci tőzsdékkel. 
